A magyar kiskereskedők rekord méretű, mintegy 100 milliárd forintos forgalomra készülhetnek az év utolsó hónapjaiban: a becslések szerint az idén ennyit költhetnek karácsonyi ajándékokra a hazai fogyasztók. Egy friss kutatás szerint, átlagosan 54 ezer forintot fizetnek a különböző termékekre a magyarok.

Az Egyesült Államokban még ennél is nagyobb költekezésre számítanak. A Deloitte becslése szerint 1 ezer milliárd dollárért (265 ezer milliárd forintért) vásárolnak karácsonyi ajándékokat november és január között. A CNBC cikke szerint ha ez beigazolódik, akkor a növekedés felülmúlhatja a tavalyi 3,6 százalékos bővülést is.

Nem meglepő, hogy Amerikában évről-évre egyre durvább a karácsonyi vásárlási láz, ha már egyszer a ma ismert ajándékorgia is ott alakult ki télapóstul és kirakatpornóstul. Minden alapja egy mese, amely 1823-ban jelent meg név nélkül, de utólag a kutatók egy Clement Clarke Moore nevű írónak tulajdonítanak. A karácsony előestéje (más néven Szent Miklós látogatása) az első modern mű, amely arról szól, hogy a Mikulás végigjárja karácsony este a házakat és ajándékokat hagy a gyerekeknek.

Leporoltak egy mesét

A történet valójában egyáltalán nem volt új: Szent Miklós püspök  myrai püspök létező történelmi személy, aki a 3-4. században élt Kis-Ázsiában és a legendák szerint elajándékozta vagyonát a szegények között. A kémény és a harisnya, vagy az ablakba kitett cipő változat is létezhetett már Kr. u. 1000 előtt. Úgy tartották, hogy amikor Miklós beejtette a aranyérméket egy kéménybe, akkor egy megajándékozott lány épp kitette a kandallóhoz száradni a harisnyáját, a pénz pedig ebbe esett. A mese pedig létezik ablakban hagyott csizmával is.

A Mikulás figurája tökéletesen passzolt ahhoz a karácsonyhoz, amelyet az 1820-as években ismertek Amerikában: ilyenkor az emberek a keresztény szokások miatt kedvesebbek voltak egymáshoz, családon belül pedig már megajándékozták a gyerekeket, nagy vacsorákat tartottak a misék előtt vagy után.

Így a boltosok, amelyek az angolszász hagyományok miatt amúgy is szezonális édességekkel készültek az ünnepre - például gyömbéres keksz, keménycukor rúd -, felhasználták Miklós alakját. Képeslapokra nyomtatták, kirakatokban használták dekorációnak.

Ipartörténeti áttörés

A karácsony effajta kulturális átalakulása pedig egybe esett az ipari forradalommal is. Tehát megjelent a kínálati többlet, amit ünnepi mázzal leöntve jobban el lehetett adni. A kommercializált karácsony annyira jól sikerült, hogy az 1890-es években már beöltözött Mikulások ölébe ülhettek a gyerekek, 1867-ben pedig már a Macy's üzlete szenteste éjfélig nyitva volt, hogy kiszolgálja a vásárlókat.

Az Egyesült Államokban a karácsony diadala azért volt meglepő, mert 1680-ig a New England-i puritán keresztények tiltották az ünneplését. Böjtölni kellett és dolgozni, hogy az emberek gondolatai ne a lakomák körül forogjon, hanem Jézus Krisztus születését méltó módon éljék meg a hívek.

Ennek fényében teljesen érthető, hogy a konzervatív vallási vezetők már a XIX. században kikeltek az ajándékozás ellen, 1904-ben már a Harper's Bazarban cikkeztek arról, hogy elkorcsosult a keresztények egyik legfontosabb ünnepe. "Huszonöt éve a karácsony még nem volt ekkora teher. Kevesebb volt az alkudozás, a mérlegelés a költésekről, kevésbé volt fáradt a test és elnyűtt a lélek. De mindenek felett kevesebb szeméttel töltöttük fel a környezetünket" - idézi Margaret Deland akkori cikkét a Week témáról szóló írása.

Pedig csak visszatértünk a gyökerekhez

A korabeli sajtócikkek - sőt, a kortárs amerikai is - úgy tekint rá, mintha a karácsonyi ajándékozás egy modern szokás lenne, pedig valójában ősibb, mint amit ünneplünk. Már Krisztus születése előtt is létezett az ókori Római Birodalomban egy hasonló szokás: a Szaturnália. Az aratási időszak végét és a téli napforduló december 17-25 között tartott eseményeken már szokás volt az ajándékozás, de ilyenkor a nagyvárosokban viadalokat, lakomákat tartottak az állam pénzén.

Sőt, már akkor szünetelt a hivatali ügyintézés, valamint nem számítottak a rangok. Ilyenkor még a rabszolgák is urakként viselkedhettek. Hasonló szokások szerint éltek a kelták is, akik a napforduló idején visszatértek az erdőkbe, ott pedig szabályok nélkül, szabadon éltek. (Ennek a szokásnak a maradványa a fagyöngy az angolszász ünneplésben).

A kereszténység terjedésének korai évszázadaiban komoly problémát jelentett, hogy az új hitnek meg kellett felelnie a társadalmi elvárásoknak. Sokan megtartották a pogány szokásokat, amelyek a legtöbbször nem estek egybe a krisztusinak vélt tiszta, alázatos és lemondó tanításokkal. Ezért I. Gyula pápa 350-ben december 25-ét nyilvánította Jézus születésnapjává, hogy valami a pogány ünnep helyébe lépjen. A választás szimbolikus, mivel Krisztus születésének időpontjáról nem ír a Szentírás - a kutatók szerint tavaszra eshetett. De ilyenkor kezdenek hosszabbak lenni a nappalok, vagyis a fény győz a sötétség felett, elérkezik a megváltás.

Az ajándékozás szokása sem veszett ki, bár jellegében eltért a mai szokásoktól. A Szaturnália alatt többnyire kézzel, saját maguk által készített dolgokat adtak egymásnak az emberek. Például gyertyákat, melyek újfent a világosság győzelmét hirdették.