Dean B. Pineles jogász, Kelet-Európa- és Balkán-szakértő amerikai szakértőként a jogállamiság vizsgálatában tapasztalatokat szerzett Oroszországban, Kazahsztánban, Georgiában (Grúziában) és Koszovóban is, ami ad némi hátteret az ukrajnai háború megértéséhez. A Balkan Insighton megjelent cikkében arra keresi a választ, hogyan befolyásolta a „koszovói precedens” Vlagyimir Putyin orosz államfő és az moszkvai politikai elit gondolkodását.

Bill Clinton, az USA elnöke külügyminiszterével, Madeleine Albrighttal egyetértésben meggyőzte a NATO-szövetségeseket, hogy a katonai szövetség erőteljes légi csapásokkal avatkozzon be a Szerbia és szakadár tartománya között folyó véres háborúba, amelyben a belgrádi vezetés etnikai tisztogatást folytatott az ország albán kisebbsége ellen. A NATO 78 napon át tartó bombázása nyomán 1999 júniusában véget ért a háború és ezzel a humanitárius válság.

Oroszország az első pillanattól kezdve ellenezte a NATO beavatkozását és a KFOR néven indított békefenntartó misszióját. Koszovó 2008 februárjában egyoldalúan kikiáltotta függetlenségét Szerbiától, amit az USA, az EU és más országok is elismertek. Az amerikai szakértő szerint ez feldühítette Putyint, aki megesküdött arra, hogy a Nyugat ezzel olyan precedenst teremtett, ami vissza fog hullani rá. És nem kellett sokat várni arra, hogy ez meg is történjen.

Beavatkozás többféleképpen

Az orosz elnök először a 2008-as georgiai válságban használta fel ezt a hivatkozási alapot. Ennek az országnak Dél-Oszétia volt a szakadár tartománya, amelyet a georgiai hadsereg fenyegetett. Moszkva az orosz ajkú lakosság védelmére hivatkozva avatkozott be a konfliktusba, az orosz hadsereg gyorsan legyűrte ellenfelét és a Kreml elismerte Dél-Oszétia függetlenségét, majd egy másik lázadó tartományét, Abkháziájét is.

A hágai Nemzetközi Bíróság Szerbia kezdeményezésére megvizsgálta Koszovó ügyét, és 2010-ben azt a döntést hozta, hogy a tartomány egyoldalú kiválása Szerbiából nem sérti a nemzetközi jogot. Oroszország azonnal azt követelte, hogy ugyanezt a jogviszonyt fogadják el Dél-Oszétia és Abkházia esetében is.

Aztán eljött 2014, amikor az ukrajnai politikai vákuumot kihasználva a Krím félszigetre érkező rangjelzés nélküli orosz katonák – az elhíresült "kicsi, zöld emberkék" – segítségével egy népszavazás után deklarálták a terület függetlenségét Ukrajnától, majd beolvadt Oroszországba. A függetlenségi nyilatkozat konkrétan hivatkozott a koszovói precedensre – a függetlenség egyoldalú deklarálására – mint az egyik igazolására a leválásra Ukrajnáról.

Legitim vagy nem legitim?

Az elmúlt nyolc évben az Ukrajna délkeleti részén, Donbaszban kikiáltott két „népköztársaság”, amelyeket egyetlen állam sem ismert el, folyamatosan háborúban állt az ukrán hadsereggel. Ehhez be nem vallott orosz támogatást vettek igénybe. Az Ukrajna elleni orosz invázió aztán azzal kezdődött, hogy Moszkva elismerte a szakadár területeket és az orosz hadsereg először ezek területére vonult be az orosz ajkú lakosság védelmére hivatkozva „békefenntartóként”. Az eilsmerés egyik hivatkozási alapja itt is a Koszovó teremtette precedens.

A nyugati országok úgy vélik, hogy nemzetközi jogi értelemben Koszovó kiválása Szerbiából nem tekinthető precedensnek, hanem pusztán egy egyszeri, kivételes, rendkívüli válasznak egy humanitárius katasztrófára, etnikai tisztogatásra, amit egy központi kormány folytatott országa lakosságának egy része ellen. Putyin nem így gondolja, és az amerikai szakértő szerint kérdés, hogy tovább akar-e menni Moldova felé is, melyről szintén levált egy senki által el nem ismert rész, az úgynevezett Dnyeszter menti köztársaság, amely orosz irányítás alatt áll.

Az amerikai szakértő szerint Ukrajna tragédiájának egyik pozitív hozadéka lehet, hogy az EU és a NATO nyitottabbá válhat Koszovó integrálására a két szervezetbe, hogy újabb akadályt, bástyát állítsanak a Nyugat-Balkán orosz befolyás alá kerülése elé.

Magyarország szerint stratégiai jelentőségű a Balkán

A magyar kormány az elmúlt időszakban aktív szereplője lett a balkáni diplomáciának. Többször szót emelt az EU-ban az ellen, hogy korlátozásokat vezessenek be a Boszniai Szerb Köztársasággal szemben, amelyet Németország szorgalmazott, épp a tartományi autonóm kormány oroszbarátsága és destabilizációs tevékenysége miatt.
Tavaly tavasszal pedig megjelent egy diplomáciai non-papernek nevezett dokumentum, amely a térség országainak határait rajzolná újra. Ennek része Koszovó és Albánia egyesülése is, de Bosznia-Hercegovina felosztása Szerbia és Horvátország között. A tervezetet a Janez Jansa-féle szlovén kormánynak tulajdonították, de később megjelentek olyan állítások, hogy azok elkészítésében a magyar kormány is részt vett. Viszont Várhelyi Olivér bővítésért felelős uniós biztos ellen még vizsgálatot is kezdeményeztek az Európai Parlamentben a tervek miatt. De arra nincs bizonyíték, hogy Budapestnek bármi köze lenne ezekhez.

Az Ukrajnával kapcsolatos legfontosabb híreket ezen a linken olvashatja.

Tájékoztatás

 A projekt az Európai Unió társfinanszírozásával, az Európai Parlament kommunikáció területére vonatkozó támogatási programja részeként valósult meg. Előkészítésében az Európai Parlament nem vett részt, és semmilyen felelősséget vagy kötelezettséget nem vállal a projekt keretében nyilvánosságra hozott információkért és álláspontokért, amelyekért kizárólag a szerzők, a megkérdezett személyek, a program szerkesztői és terjesztői felelősek az alkalmazandó jognak megfelelően. Az Európai Parlament nem felel a projekt megvalósításából esetlegesen származó közvetlen vagy közvetett károkért sem.

További részletek