Kínának elegendő pénze van, hogy az egész európai focit Ázsiába költöztesse - mondta még februárban Arsene Wenger, az angol elsőosztályban szereplő Arsenal menedzsere. Persze ennek valóságalapja egyelőre nem túl nagy, de a kínai jelenlét előretörése a futballban több ponton is jól követhető.

Az elmúlt időszakban például számos olyan focista igazolt Kínába, akinek elvileg még jó néhány éve lehetett volna az európai porondon. Csak néhány példa: Alex Teixeira és Hulk után fél Európa vágyakozott, ahogy bizony sok BL-esélyes klub szívesen látta volna soraiban Jackson Martinezt is. Voltak kérői az öreg kontinensről a volt Chelsea játékos Ramiresnek, az egykori olasz válogatott Diamantinak, vagy éppen a rögtön Brazíliából Kínába szerződő Elkesonnak is.

Kép: MTI/EPA

Ők azonban inkább az európai szemmel is néha elképesztő fizetések és aláírási pénzek mellett döntöttek, aminek köszönhetően a kínai liga lett a világ legtöbbek költő bajnoksága a legutóbbi téli átigazolási szezonban. Sőt többet költöttek, mint az olasz, a német, a francia és a spanyol bajnokság együttvéve - az igazsághoz hozzátartozik, hogy amíg Kínában a téli, addig Európában a nyári átigazolási szezon a fontosabb. A jó kínai eredményhez az kellett, hogy télen nem kevesebb mint 280 millió dollárért vegyenek új játékosokat a mindössze néhány évtizede létező első osztályú bajnokságban.

Azonban nem csak játékosokat importálnak, hanem be is fektetnek Európában: kínai érdekeltséget láthatunk már az elmúlt három évben két BL-döntőt játszó Atletico Madridban, a Manchester Cityben, de Milánó mindkét csapatában, az Internazionaléban és az AC Milanban is. Ezen kívül számos angol kiscsapatban is található kínai tulajdon, míg a legújabb hírek szerint a Liverpool csapatát is megvenné egy befektető csoport.

Ezek után nem meglepő, hogy 2015 januárja óta a külföldi fociban történő kínai befektetések értéke meghaladta a kétmilliárd dollárt - olvasható a The Economistban. Az eddigi legnagyobb bizniszt a Milan 100 százalékos megvásárlása volt 820 millió dollárért, ám ezzel még közel sem értek véget a beruházások, az várhatóan csak tovább fog növekedni a jövőben.

Ezt táplálja Hszi Csin-ping kínai elnök is, aki világéletében fociőrült volt és tervei szerint 2025-re a helyi sportipar értéke elérné a 850 milliárd dollárt, azaz mai árfolyamon a 234 600 milliárd forintot. Ebből persze a foci jelentené a legnagyobb szeletet, úgy, hogy a helyi iskolák évi 50 ezer (!) új focistát termelnének az országnak. Szinte félve jegyezzük meg, hogy a magyar válogatott értéke a nyári EB 27,3 millió euró, azaz, 8,4 milliárd forint volt.

Hszi Csin-ping célja az is, hogy országa 2030-ban világbajnokságot rendezhessen, sőt, nem sokkal utána képesek legyenek akár meg is nyerni azt. Hogy mindezt komolyan gondolják, jól jelzi az is, hogy az állam 50 pontos intézkedési tervet készített, melynek keretében adó- és egyéb kedvezményeket adnak azoknak a cégeknek, akik pénzt ölnek a kínai fociba. Ennek eredményei pedig jól láthatóak a fenti számokban, illetve abban is, hogy ma már nem lehet olyan komoly európai klubot találni, amely ne illeszteni nyári felkészülésébe egy kínai túrát. Hiába, ha népszerű vagy Ázsiában, az bizony meg tudja dobni a mezeladásokat.

Nem csak pénzmenekítés

A veszély ezzel az, hogy az eddig ismert, üzleti elitet jelentő pénzemberektől viszonylag ismeretlen új tőkésekhez kerülnek a nagy hagyományokkal rendelkező és világszerte népszerű klubok. Köztük olyanokéba, akik a kínai állam antikorrupciós politikája elől úgy menekülnek, hogy a vezetők által kedvelt célokat támogatják - hívja fel a figyelmet a The Economist. Az ingatag kínai jogrendszerre jó példa a Wolverhampton Wanderers új tulajdonosa, Guo Guangchang, a Fosun Group vezetője, akit december végén a rendőrség letartóztatott, majd néhány nap múlva vádemelés nélkül elengedték. Ráadásul a külföldi klubokba való befektetés kiváló lehetőség arra a kínai gazdagoknak, hogy a túl nagy állami irányítás alatt álló országból elvigyék a vagyonuk egy részét, ne adj isten így védekezzenek a gyengülő juan ellen.

Kép: Reuters

Ugyanakkor ne higgyük azt, hogy ez csak pénzmenekítés lenne - hívja fel a figyelmet Simon Chadwick, a Coventry Egyetem oktatója. Azok ugyanis, akik külföldön terjeszkednek, jó eséllyel otthon is rendelkeznek egy klubbal. Jó példa erre a Suning, amely amellett, hogy komoly csapattal rendelkezik a kínai bajnokságban, nemrég megvásárolta az olasz Intert is. Márpedig az új tulajdonos el tudja lesni az utánképzés finomságait az európai kluboktól, amiket aztán honosítva az egész kínai futballt is fellendíthetik. Éppen ezért inkább előre kitervelt stratégiáról beszélhetünk, ha a kínaiak terjeszkedését nézzük - hívta fel a figyelmet Chadwick. Ezt a tervet egyébként az is segíti, hogy manapság már egyáltalán nem beszélhetünk lepukkant infrastruktúráról Kínában sem, ott is a legjobb körülmények között készülhetnek a labdarúgók. Ebbe az irányba mutat az is, hogy a Manchester City nemrég ígéretet tett arra, hogy egy testvérklubot alapít/vásárol Kínában.

A modell pedig működik, amit jól mutat a nézőszámok alakulása: a Guangzhou Evergrande átlag nézőszáma elérte a 46 ezret, de a pekingi Beijing Guoan is 40 ezer felett van. Ezzel egyébként az angol első osztály, a Premier League csapatainak 60 százalékát is megelőzik. Ennek megfelelően a pénzek is áramlanak a szponzoroktól: a liga fő támogatója a biztosítási szektorban dolgozó Ping An 150 millió juant, azaz 22 millió dollárt költ el évente saját maga népszerűsítésére. Persze a pénz önmagában nem elég, hiszen a FIFA-ranglistáján még mindig csak a 78. helyen található Kína.

Ebből is bukó lesz?

Persze vannak olyan szakértők is, akik szerint ezzel a költéssel Kína inkább egy lufit fúj, mintsem valódi eredményt ér el. "Az országnak az óriási költekezés ellenére nagy valószínűséggel kevesebb sikere lesz a top futballban, mint volt például az olimpián" - véli Mark Dreyer, a China Sport Insidertől. Az okok közt említette a korrupciót: bár az már régóta nem olyan rossz, mint a "régi időkben", amikor általános volt egy-egy mérkőzés végeredményének előre letárgyalása, de sokat mondó, hogy a Hong Kong Jockey Club, amely élen jár a térségi sportfogadásokban máig nem enged tétet tenni bármilyen a kínai mérkőzésre.

Ráadásul az állam által támogatott óriási költés könnyen hozzájárulhat ahhoz, hogy a túlköltekezést alulteljesítés kövesse. Ez már több másik kínai iparágban is így volt, példaként a szerzők a chip-gyártást hozták. Kína hiába tervez elkölteni erre a célra több mint 100 milliárd dollárt a következő években, az esélyei elég soványak, hogy világelsők legyenek ebben a szektorban. Elképzelhető, hogy a futballban is hasonló lesz a helyzet.