Különös popsztár volt David Bowie: azok is csodálhatták tevékenységét, akik nem tartoztak rajongói közé - írja a hétfőn 69 éves korában elhunyt popsztár üzleti sikereit és bukásait bemutató cikkében a Bloomberg. Bowie ugyanolyan üzleti látnok volt, mint a Szilícium-völgy sikeres cégalapítói, azzal a különbséggel, hogy nem látta értelmét vállalat létrehozásának.

Saját maga volt üzleti vállalkozásai legsikeresebb terméke. Vagyonát, amelyet 230 millió dollárra becsül a therichest.com portál (ez jelenlegi árfolyamon több mint 67 milliárd forint, amely négy focistadionra is elég lenne), főként ösztönös vállalkozásainak köszönheti, amelyekkel sokszor új üzleti formát hozott létre.

Csak a belépő volt

Bowie nem popsztárnak készült. Eleve úgy tervezte, hogy a kreativitás és az üzleti vállalkozás valamiféle keverékét hozza létre. Ezt egy a BBC-nek adott interjújában is világossá tette:

Nem trend akarok lenni, hanem trendi, azaz nem irányt akarok mutatni, hanem ösztönözni szeretném az új ötletek megszületését. Az új irányok és lehetőségek felé akarom fordítani az embereket. Ennek rendeltem alá mindent. Fogtam magam és a legkézenfekvőbb médiummal, a rock and rollal kezdtem, majd ehhez évek alatt apránként adtam hozzá a többit. Végül a saját médiumommá váltam.

Kis üzlet-nagy üzlet

Ez a filozófia visszatükröződött a popsztár állandó átalakulásaiban, és abban, hogy kicsit mindig a nagy piaci fordulatok előtt járt. A talán a legkifinomultabb művészi korszakát jellemző Ziggy Stardust figurát 1973-ban feladta, hogy aztán 29 évvel később, éppen akkor, amikor a rock-n-roll nosztalgiák éledezni kezdtek, árverésre bocsássa az ehhez kapcsolódó Woodland Creature kosztümöt.

Az aukciót a Bowienet nevű szervezet bonyolította le, amelyet cége, az Ultrastar alapított 1998-ban. Ez az internetes portál megelőzve a közösségi portálokat olyan virtuális környezetet kínált, amelyben a zenészek és rajongóik találkozhattak, óriási zenei és információs archívumban kutakodhattak havi 20 dollárért.

A site internetszolgáltatóként is működött tárhelyet és e-mailcímet adva felhasználóinak. Aki meg akarta tartani korábbi szolgáltatóját, annak csak hat dollárt kellett fizetnie a többi lehetőségért.

Megelőzte a korát

Ezzel a site-tal Bowie a Freindstert és a MySpace-t öt évvel megelőzve lépett piacra. És nem ez volt az egyetlen ilyen dobása. Az általános zenei szolgáltató - egyfajta celestial jukebox (mennyei zenegép) - ötletét évekkel a Napster, a Spotify és a Pandora előtt felvetette vagy legalábbis tisztában volt azzal, milyen fordulat vár a zeneiparra.

A New York Timesnak egy 2002-ben adott interjújában megjósolta a CD-s terjesztés végét. Abban az évben 12 milliárd dollárnyi lemezt adtak el a zenekiadók - 2014-ben már csupán 1,9 milliárd dollár kerestek ezen.

Meglátjátok...

Néhány év múlva nem a zenekiadók fogják meghatározni a zeneipart, 10 éven belül minden meg fog változni, amit megszoktunk a terjesztéssel kapcsolatban, és ennek semmi sem állhatja útját - fejtegette. A copyright nem fog létezni 10 év múlva, ahogy a kiadás és a szerzői jogok sem.

A zene olyanná válik, mint a folyó víz vagy az elektromos áram. Szóval, aki teheti a zenészek közül, használja ki azt a néhány évet a hagyományos pénzkeresetre, ami a fordulat előtt hátra van, mert utána soha többé nem lesz erre lehetősége.

Ez bejött. Sok zenész manapság már nem dolgozik együtt a nagy kiadókkal. Egyre több zenét készítenek és terjesztenek házi gyártásban vagy kisvállalkozások keretében, amelyek inkább közösségi klubok, mint bevételtermelő cégek. Életstílusuk jobban hasonlít Bowie hetvenes évekbeli berlini időszakához. Mellesleg ezzel is megelőzte a hipster kultúrát vagy 40 évvel.

Értékpapír-találmány

Azzal nem volt egyedül, hogy (1972-ben) svájci adóalannyá vált, azzal azonban már megint csak úttörő lépést tett, hogy "értékpapírosította" jogdíjait. Ezt megelőzően szinte csak jelzálog- és autóhiteleket értékesítettek tovább oly módon, hogy az azokból befolyó jövőbeli bevételek mint fedezet ígéretével kötvényeket bocsátottak ki.

Bowie David Pullman "rock-n-roll bankár" segítségével a zenéiért befolyó jogdíjak fedezetével bocsátott ki kötvényeket. Összesen 287 nótájának bevételeit kínálta fel 7,9 százalékos hozamot ígérve 1997-ben, ami akkor 1,53 százalékkal volt jobb a tízéves amerikai állampapírok hozamánál.

Ezen a bizniszen 55 millió dollárt kaszált, amit részben arra használt, hogy visszavásárolja a számai játszási jogát egy korábbi menedzserétől. Ezek a jogok akkor kerültek más kezébe, amikor a popsztárt jobban érdekelte a kokain, mint a pénz.

Nem minden jött be

A Bowie-kötvényeket ugyan a Moody's egy szinttel a bóvli kategória felett tartja számon, de a Prudential Insurance biztosítja ezeket. Mivel a zenész kezében tartotta a számaival kapcsolatos jogokat, a biztosító a dalok értékesítésére létrehozott vállalkozás bevételeiből vissza tudja vásárolni az értékpapírokat. Így aztán ezzel az üzlettel Bowie és a kötvények vásárlói is jól jártak.

Neki sem sikerült azonban minden. Nem vált be például az az online-bank, amelyet egy amerikai pénzintézettel közösen hozott létre. Túl korán jött 1999-ben, amikor alapították. A pénzügyek és a technológia házassága majdnem egy évtized múlva ezt követően kötettett csak meg.

Nikola Tesla

Bowie legkedveltebb számai ugyanabból a fejből pattantak ki, mint zseniális üzleti meglátásai. Rajongói persze az előbbiekért szeretik, de legalább ilyen elismerésre méltók az utóbbiak is.

Jellemző, hogy az utóbbi időben csak egy filmszerepet vállalt el a számtalan ajánlat közül. Ebben a 19-20-század fordulójának zseniális, elektromérnökét, az amerikai Nikola Teslát alakította. Tesla látnoki ötleteiből mások gazdagodtak meg. Közös kettejükben, hogy mindketten birtokában voltak a hosszú távú előrelátás ritka képességének.