Németország szombaton (április 15-én) kapcsolja le az utolsó három reaktorát, arra fogadva, hogy a zöld átállás atomenergia nélkül is sikerülni fog. A baden-württembergi, a bajor Isar 2, és a holland határhoz közeli Emsland atomerőmű leállításával az ország végrehajtja a még 2002-ben hozott döntést, miszerint fokozatosan megszüntetik az atomenergiát – számolt be az Euronews.

A fukusimai katasztrófa után Angela Merkel megsürgette a folyamatot, és az akkor tett bejelentésével a közvéleményt is sikerült meggyőznie:

Fukusima megmutatta, hogy még egy olyan csúcstechnológiájú országban, mint Japán, sem lehet 100 százalékosan ellenőrizni az atomenergiával kapcsolatos kockázatokat

− érvelt a volt kancellár.

Az orosz-ukrán háború azonban felkavarta az állóvizet, és az orosz gáztól megfosztott ország lakosai elbizonytalanodtak: néhány hónappal az utolsó három reaktor bezárásának december 31-i, eredeti határideje előtt a közvélemény látványosan megfordult.

„A magas energiaárak és a klímaváltozás égető kérdése miatt természetesen az erőművek meghosszabbítására szólítottak fel” – mondja Jochen Winkler, Neckarwestheim polgármestere.

Olaf Scholz kormánya végül úgy döntött, hogy az ellátás biztosítása érdekében április 15-ig meghosszabbítja a reaktorok működését.

2003 óta tizenhat reaktort zártak be, a most leállításra kerülő három erőmű tavaly az ország energiaállátásának hat százalékát adta, eközben a megújuló energiaforrások részaránya a termelésben 46 százalékra emelkedett.

A fejlődés azonban sem a kormányt, sem a környezetvédőket nem elégíti ki, és a helyzet csak bonyolódik, ha figyelembe vesszük, hogy Németország célja szerint 2038-ig minden széntüzelésű erőművet is le kell állítani, melyek a villamosenergia-termelés egyharmadát adják.

Mi a megoldás?

Németországnak a következő években naponta négy-öt szélturbinát kell telepítenie, hogy fedezni tudja a szükségleteit – figyelmeztetett Olaf Scholz. Ez nagy feladat a 2022-ben telepített 551 egységhez képest: egy szélerőmű-projekt tervezési és engedélyezési folyamata átlagosan négy-öt évet vesz igénybe – állítja az iparági szövetség (BWE), amely szerint az egy-két év megnyerése „jelentős előrelépés” lenne.