A földgáz ára régiónként különböző marad mindaddig, amíg nem válik rugalmasabbá az ellátás és nem alakul ki az energiahordozó világpiaca - állítja az OPEC energetika tanácsadó szervezete, a Nemzetiközi Energiaügynökség (IEA) legfrissebb jelentésében. A változás alapfeltétele lenne, hogy mérséklődjön a folyékony gáz ára és visszaszoruljanak az olaj árához kötött gázármegállapodások. (Az orosz Gazprom jelenleg az utóbbi körbe tartozó szerződés alapján szállítja a gázt Magyarországnak - a szerk.)

A változáshoz szükség lenne az ázsiai gázpiac reformjára és az amerikai lng-export megindulására. Az árkülönbségek végül is mérséklődhetnek a 2012 közepén tapasztalt óriási eltérésekhez képest. Az európai importárak még mindig háromszor magasabbak az amerikai gázárnál, Japán és az USA között pedig ötszörös szakadék tátong. Ugyanakkor az EIA szakértői szerint az említett feltételek csak korlátozottan teljesülnek, ezért nagyok maradnak az árkülönbségek.

Befolyásolhatja az energiahordozó árát az is, hogy Ázsiában és a Közel-Keleten erősen nőni fog a gázkereslet - Kínában négyszeresére ugrik a fogyasztás - a következő húsz évben, az Európai Unióban viszont az alternatív források bővülésének és az áramtermelésben nagyobb profittal felhasználható szénnek köszönhetően még a 2010-es szintet sem feltétlenül fogja elérni a gázfelhasználás. Kína és egyes latin-amerikai és európai országok kisebb mértékben megismételhetik az amerikai palagáz-kitermelési boomot.

Amerikai tüske

Az amerikai olajpalaipar felfutása nem nevezhető forradalomnak, inkább csak egy hullámnak látszik a világ olajtermelésében - figyelmeztet Fatih Birol, az IEA vezető közgazdásza. Ha a közel-keleti OPEC-országok túlértékelik az USA szerepének növekedését a világ olajellátásában, akkor úgy dönthetnek, hogy nem érdemes sokat befektetniük saját olajlétesítményeik fejlesztésébe - mondja a szakember. Egy ilyen feltételezés azonban téves lenne, ezért a rá alapozott döntés öt-tíz év múlva ellátási problémákhoz vezethet.

Az Egyesült Államok ugyan nettó olajexportőrré válik 2030-ra, és már két év múlva nagyobb termelő lesz, mint a világ jelenlegi két legnagyobb olajhatalma, Szaúd-Arábia és Oroszország, ám olajpalára alapozott termelése 2020-ban eléri csúcsát, miközben a világ fogyasztása a jelenlegi napi 90 millió hordóról 2035-re 101 millióra megy fel. Ezzel párhuzamosan a fekete arany ára a mostani velemivel több 90 dollár/hordós szintről 128 dollárra kúszik fel. Az USA-n kívüli olajpalaiparban csak Oroszországtól és Kínától várhatók szerény eredmények.

Birol felhívja a figyelmet arra, hogy az OPEC közel-keleti tagállamainak jelentős befektetéseket kellene végrehajtaniuk ahhoz, hogy az amerikai termelési tüske lecsengése után ki tudják elégíteni a világ olajéhségét. Jelenleg sajnálatos módon ennek éppen ellenkezőjét teszik: Szaúd-Arábia például a következő 30 évben nem szándékozik növelni olajkitermelését. Ezt részben az amerikai olajpala megjelenésével indokolják.

Új lelőhelyek kellenek

A világnak új lelőhelyekre van szüksége, ugyanis a jelenlegiek gyors ütemben merülnek ki. Az ágazatnak 2035-ig összesen 790 milliárd hordó fekete aranyat kell a felszínre hoznia, aminek több mint felét új forrásokból kell előteremteni. A következő tíz év az amerikai olajpala és a háromszorosára, napi hatmillió hordóra felfutó brazil kitermelés évtizede lesz, ezt követően azonban az OPEC és különösen a szervezet közel-keleti tagjai visszanyerik súlyukat. Jelenleg az OPEC adja a világ olajkitermelésének 40 százalékát.

Nagy változás vár az olajfeldolgozó iparra is. A finomítói kapacitások Ázsiában és a Közel-Keleten fognak bővülni, miközben számos fejlett országban visszaesnek az igények. Az IEA előrejelzése szerint 2035-ig napi tízmillió hordó feldolgozására képes kapacitás kerülhet veszélybe. Ennek alapján a Bloomberg becslése szerint a jelenlegi üzemek tizede juthat a leépítés sorsára.