A kubai rezsim a régi receptnek megfelelően reagált a július 12-én kirobbant többezres tüntetésre – írja Frida Ghitis, a CNN publicistája, aki az 1990-es években tudósítóként közvetlen tapasztalatokat szerzett a szigetország politikai és gazdasági rendszerének működéséről. A demonstrálók elsősorban a gazdasági nehézségek miatt vonultak több város utcáira, de politikai éle is volt a megmozdulásoknak, miután szabadságot és Miguel Diaz-Canel elnök lemondását is követelték.

A CNN beszámolója szerint a hatóságok kőkeményen lépett fel a tüntetőkkel szemben, akik helyenként kődobálással válaszoltak a rendőri brutalitásra. Egy neve elhallgatását kérő résztvevő azt mondta az amerikai sajtóorgánum tudósítójának, hogy az állandó áramszünetek őrölték fel az emberek idegeit, és robbantották ki a rendszerellenes tüntetéseket, amelyeken Kubában nem veszélytelen részt venni.

Kapcsolódó

Diaz-Canel televíziós beszédben szólította fel a hatvan évvel ezelőtti kubai forradalom támogatóit, hogy vonuljanak ők is az utcákra, és szorítsák ki onnan a rendszer ellenségeit. Szó szerint kiadta az utasítást a harcra. Joe Biden, az Egyesült Államok elnöke ezzel szemben a kubai kormányt szólította fel arra, hogy hallgasson az emberekre, tegye lehetővé, hogy megszerezhessék, amire szükségük van.

Régi forgatókönyv

A CNN publicistája szerint a rezsim pontosan úgy válaszolt a tüntetésekre, ahogy azt az elmúlt évtizedekben, így az 1990-es években is tette, amikor közvetlen tapasztalatokat szerezhetett erről. Három lépésről van szó. Az első, hogy az utcákra szólítják a rendszer támogatóit, akik aztán szó szerint túlkiabálják a tiltakozókat. Az 1999-es iberoamerikai csúcstalálkozón még megafonokkal is ellátták a rendszer híveit, hogy csak őket lehessen hallani.

A második lépcső, hogy a rezsim vezetői elismerik a gondokat. Igen, vannak még problémák – mondják –, de ezek oka kizárólag az Egyesült Államok nevű birodalom, amely a víz alá nyomja Latin-Amerika népeit. A harmadik elem a brutális rendőri erőszak. A CNN cikkírója emlékszik egy esetre, amikor egy demonstráló a személyi igazolványát felmutatva mondta, hogy joga van a saját országában beszélni, ám mielőtt befejezhette volna a mondatot, megjelent néhány ember, és leteperték. Ezután rendszám nélküli autókba tuszkolták a tiltakozókat, és gyorsan elhajtottak velük.

Ugyanazon a napon a CNN tudósítójaként részt vett egy találkozón, amin az akkor még hatalmon lévő Fidel Castro kijelentette, hogy egy újságírók egy kis csoportja bírálta a rezsimet, ám hazafias érzelmű kubaiak spontán megjelentek a színen és megvédték az 1959-es kubai forradalmat.

Kép: AFP

Más lett a világ

A világ azonban nagyot fordult az elmúlt 30 évben a szigetországban is. Először is meghalt Castro, akinek karizmatikus egyénisége, államalapító imázsa összetartotta a rezsimet, és meggyőzte a kubaiak tömegeit, hogy az USA-val szemben álló, önálló kubai társadalom dicsősége megéri a mindennapi nélkülözést és a szabadság hiányát. Az ország külső támogatásában a Szovjetunió helyébe lépett, az olajban gazdag Venezuela lényegében összeomlott gazdaságilag (csak kínai és orosz támogatásnak köszönhetően nem omlik össze politikailag is).

Az élelmiszerhiány, az áramszünetek súlyosbodnak, amit tetézett a koronavírus-járvány, amely túlterhelte az egészségügyi rendszert. Kuba legfőbb gazdasági ágazata és valutabevételi forrása, a turizmus tavaly a pandémia miatt leállt, jelenleg a delta vírusváltozat terjed, ami megakasztotta az idegenforgalom talpra állását.

A harmadik tényező, ami nem létezett az elmúlt évtizedekben, a közösségi média. A tüntetésekről feltöltött videók lehetővé teszik, hogy azok ne elszigetelt események legyenek, hanem a társadalom minden részét elérjék. És ebből a szempontból fontos, hogy nem csupán anyagi nehézségeik ellen tiltakoztak a tüntetők, hanem szabadságot is követeltek.

Kép: AFP

Régi nóta

Miguel Diaz-Canel elnök természetesen a régi módszert vette elő. A forradalom híveinek utcára szólítása mellett a Miamiban működő „kubai maffiát”, azaz a kubai emigránsokat és Washingtont vádolta a kubaiak minden bajáért. A CNN sajtómunkása elismeri, hogy az Egyesült Államok évtizedek óta gazdasági szankciókkal sújtja Kubát. Barack Obama korábbi elnök enyhülési politikát folytatott, amit utóda Donald Trump feladott, és héjaként viselkedett, majd jött Joe Biden a jelenlegi elnök, aki nem változtatott elődje szabályain.

Ugyanakkor ilyen kiterjedt tüntetések évtizedek óta nem voltak. Talán az 1994-es megmozdulások hasonlíthatók ehhez, amikor Castro megnyitotta a határokat, mondván: akinek nem tetszik a rendszer, az menjen isten hírével. Akkor azonban még kiutazási vízummal lehetett csak elhagyni a szigetországot, míg 2012 óta már nincs érvényben ez a korlátozás. Ezért aztán elővették a régi forgatókönyv harmadik elemét, a nyers erőszakot.

A régi világra emlékeztet az is, hogy Jake Sullivan, az USA nemzetbiztonsági tanácsadója óvta a rezsimet attól, hogy erőszakkal lépjen fel a békés tüntetőkkel szemen, akik emberi jogaikat gyakorolva tiltakoznak. Ezzel egyidejűleg az orosz kormány óvott bármilyen külső hatalmat attól, hogy beavatkozzon a szuverén ország belügyeibe. A CNN publicistája szerint a rezsim háromlépcsős módszere az elmúlt hat évtizedben bevált a hatalom megtartására, és most is működhet, ám a történelem arra tanít, hogy előfordulhatnak váratlan fordulatok.