Lengyelország  2017. július 12-én olyan törvényt fogadott el, amely új nyugdíjazási szabályokat vezetett be a lengyel bírákra nézve. E törvény értelmében a rendes bíróságok bíráinak, az ügyészeknek és a legfelsőbb bíróság bíráinak a korábban mindkét nem esetében 67 éves nyugdíjkorhatárát a nők esetében 60, míg a férfiak esetében 65 évre szállították le.

Ezenfelül az igazságügyi miniszter számára a rendes bíróságok egyes bírái szolgálati viszonyának az új nyugdíjkorhatáron túli meghosszabbítására vonatkozóan diszkrecionális jogkört biztosítottak, amely jogkört korábban az országos igazságszolgáltatási tanács gyakorolt. Az Európai Bizottság úgy vélte, hogy e szabályok ellentétesek az uniós joggal, ezért kötelezettségszegési eljárást indított az Európai Bíróság előtt.

A Bizottság a tárgyaláson hangsúlyozta, hogy jóllehet a 2018. április 12-i törvény módosította a jelen eljárásban vitatott jogszabályi rendelkezéseket, e módosítások nem jelentenek megoldást a keresetében felvetett valamennyi problémára, továbbá kifejezett és jelentős érdek fűződik az ügy elbírálásához.

Nem támasztották alá

Evgeni Tanchev főtanácsnok az üggyel kapcsolatban úgy véli, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 47. cikkén alapuló kifogásokat mint elfogadhatatlanokat el kell utasítani, mivel a bizottság nem támasztotta alá, hogy Lengyelország az uniós jogot hajtotta végre, amint azt a Charta 51. cikkének (1) bekezdése megköveteli.

A nemen alapuló hátrányos megkülönböztetéssel kapcsolatos bizottsági kifogást illetően a főtanácsnok elveti Lengyelország azon érvét, amely szerint nem volt közvetlen kapcsolat a szolgálat tartama és a nyugdíjak között. A főtanácsnok szerint Lengyelország nem kísérelt meg magyarázatot adni arról, hogy a szóban forgó rendszer mennyiben különbözik azoktól az ítéletektől, amelyekben teljesült a kifizetett nyugdíjak szolgálat tartamához való "közvetlen kapcsolódásának" követelménye, és ezért alkalmazandó volt a nemen alapuló hátrányos megkülönböztetésnek a 2006/54 irányelv 5. cikke szerinti tilalma. Vagyis a bíróság már kimondta, hogy a foglalkoztatási nyugdíjrendszerek keretében fizetett ellátások az ügyben releváns uniós jogi rendelkezés értelmében vett "díjazásnak" minősültek, amely következtetés levonásához a szolgálat tartamához való közvetlen kapcsolódásra vonatkozó iránymutatást alkalmazta, továbbá megvizsgálta, hogy a rendszer a munkavállalók egy meghatározott kategóriájára vonatkozik-e, és az ellátások kiszámításakor az utolsó munkabért veszik-e alapul; ez utóbbi két tényező a jelen ügyben nem kérdéses.

Ezenfelül Lengyelországnak a pozitív diszkriminációval kapcsolatos érveit illetően a főtanácsnok rámutat arra, hogy a bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint a pozitív diszkriminációra irányuló intézkedések célja, hogy "javíts[ák] [a nők versenyképességét] a munkaerőpiacon, és biztosíts[ák] a férfiakkal egyenlő alapon történő karrierépítési lehetőségeiket". Tekintettel arra, hogy a korábban bírói tisztséget betöltő, nyugdíjba vonult nők már nem jelentenek konkurenciát a
munkaerő-piacon és nem építenek karriert, a bizottság által vitatott intézkedések semmi esetre sem minősülhetnek a pozitív diszkriminációra irányuló intézkedéseknek.

Ezenfelül a nemek közötti hagyományos szereposztást a jövőre tekintettel továbbra is fenntartó szabályok nem tekinthetőek az egyenlőséget előmozdító intézkedéseknek. Emellett a vitatott intézkedést nem vehetik igénybe azok a férfiak, akik a gyermeknevelés miatt estek el a karrierépítési lehetőségektől, és ezen intézkedés a gyermeknevelésből teljesen kimaradó nőket sem veszi figyelembe. A főtanácsnok ezért úgy véli, hogy a rendes bíróságok bírái, a legfelsőbb bíróság bírái, valamint az ügyészek tekintetében a nőkre és a férfiakra vonatkozóan eltérő nyugdíjkorhatár megállapítása sérti az uniós jogot.

Nincs biztosíték a függetlenségre

A főtanácsnok emlékeztet arra, hogy az uniós jog védelmet biztosít a bírák hivatalból való elmozdításával szemben. Ez a bírói függetlenség alapvető biztosítéka. A függetlenség fogalma többek között azt feltételezi, hogy az érintett fórum teljesen autonóm módon gyakorolja a bírói feladatkörét anélkül, hogy bármilyen hierarchikus kapcsolatban lenne, vagy bárkinek alá lenne rendelve, és anélkül, hogy bárhonnan utasításokat kapna, így védett az olyan külső beavatkozással vagy nyomással szemben, amely veszélyeztetheti tagjai határozathozatalának függetlenségét, és határozataikat befolyásolhatja.

A főtanácsnok szerint a bírák nyugdíjkorhatárának leszállítását önmagában a bírák de facto elmozdításával szembeni biztosítékoknak kell kísérniük, a 2017. évi törvény azonban nem felel meg a bírák elmozdíthatatlanságával és függetlenségével kapcsolatos biztosítékoknak. A főtanácsnok megállapítása szerint a jelen esetben szóban forgó rendszer egyszerre ruházza át a bírák szolgálati viszonyának meghosszabbításáról való határozathozatalt a végrehajtó hatalom egy tagjára, nevezetesen egy miniszterre, és szállítja le a bírák nyugdíjkorhatárát.

Nem pártatlan

E jogszabálycsomag nem egyeztethető össze az Emberi Jogok Európai Bíróságának ítélkezési gyakorlatában védett pártatlanság objektív elemével, amely ítélkezési gyakorlat az elsődleges uniós jog részét képező általános jogelvek kidolgozásának már régóta az egyik elismert forrása.

Tanchev főtanácsnok végül megállapítja, hogy Lengyelország nem teljesítette az uniós jogból eredő kötelezettségeit azáltal, hogy a rendes bíróságok bíráinak nyugdíjkorhatárát leszállította, és e bírák szolgálati viszonyának meghosszabbítására vonatkozóan diszkrecionális jogkört biztosított az igazságügyi miniszter számára.

Az Európai Bíróság közleménye emlékeztet, hogy a főtanácsnok indítványa nem köti az Európai Bíróságot. A főtanácsnok feladata, hogy teljesen pártatlanul és függetlenül eljárva a rábízott ügy jogi megoldására vonatkozó javaslatot terjesszen a Bíróság elé. A Bíróság bírái most kezdik meg a tanácskozást a jelen ügyben. Az ítéletet későbbi időpontban hozzák meg.