Az Egyesült Királyságtól kezdve Franciaországon át Görögországig számos európai uniós tagállamban láttuk példáját a jogállamiság megsértésére, azaz nem csupán Lengyelországban és Magyarországon vannak gondok ezzel - írja a baloldali Guardianon megjelent véleménycikkében Agata Gostynska-Jakubowska, az brüsszeli Centre for European Reform kutatóintézet munkatársa. Amikor a jog uralmának megsértéséről van szó, akkor elsőként az utóbbi két országot említik, joggal, hiszen hosszan lehetne sorolni, hogy ezek kormánypártjai milyen intézkedésekkel korlátozták a jogállamiságot az elmúlt években.

Ugyanakkor számos bizonyítékát láthatjuk annak, hogy más uniós tagállamokban is súlyos sérelmek érik a jog uralmát. Ha már a Guardian brit lap, akkor kezdhetjük az Egyesült Királysággal, amelynek miniszterelnöke Boris Johnson ismétlődően kijelentette, hogy nem fogja betartani azt a bírósági döntést, amely korábban arra kötelezte, hogy kérje az EU-tól a brexit határidejének meghosszabbítását. (Végül nem írta alá azt a levelet, amelyben "kormánya" a parlament nyomására hivatkozva a hosszabbítást kérte.)

Kapcsolódó

Sokan mások

A cikkíró idézi a Világbank jelentését, amely a jog uralmának érvényesülésével foglalkozik. Ebből kiderül, a görög kormány büntetlenül megúszta, hogy az ország statisztikai hivatala korábban éveken át meghamisította az állami költségvetésről és az államadósságról szóló adatokat, amivel félrevezette az EU-s intézményeket. Olaszországban leghosszabbak a bírósági eljárások Európában, időnként a bűnözők a büntethetőség határidejének átlépése miatt megússzák a büntetést. Franciaországban a hatóságok a terrorveszélyre hivatkozva olyan ellenőrzési jogokat adtak maguknak, amelyek veszélyeztették az alapvető emberi jogok érvényesítését. Máltán és Szlovákiában az elmúlt három évben meggyilkoltak egy-egy oknyomozó újságírót. Bulgáriában a politikai és üzleti oligarchák informális szövetségét, az elfogult médiát és átláthatatlan titkosszolgálatot kifogásolják nemzetközi szervezetek.

Mézesmadzag és korbács

A Guardian cikkírója szerint az EU-nak a mézesmadzag és korbács eszközével kell beavatkoznia a demokráciát romboló jelenségek ellen. Például javítania kell az ezt felderítő módszereit, ami azt is lehetővé tenné, hogy a jog uralmát korlátozó törvényjavaslatok visszavonására még azok parlamenti elfogadása előtt kötelezhetnék a tagállamok kormányait. Ennek az lenne a nagy előnye, hogy a jogszabályok utólagos megsemmisítése - főként, ha arra az Európai Bíróság kötelezi az országokat - politikailag sokkal kényesebb és nehezebb.

A jogállamiság állapotáról készülő vizsgálatokat nem kellene a kormányokra hagyni, hanem átlátható módszertant kellene bevezetni erre, amely mérhető mutatókkal értékelné az egyes országok teljesítményét. Ilyen lehet például az, hogy milyen hosszú ideig nyúlnak el a jogi eljárások. Az Európai Bizottságnak az értékelésben támaszkodnia kellene a civil szervezetek munkájára, például a 47 európai országot tömörítő Európa Tanács jelentéseire. A következő uniós költségvetésben forrásokat kellene biztosítani a bírók képzésére, illetve a közvélemény kiokosítására azzal kapcsolatban, mit is jelent a jog uralma, és hogy miért is fontos ez minden egyes embernek.

Az Európai Parlament pártcsaládjainak is oda kellene hatniuk, hogy nemzeti tagpártjaik tartsák magukat a jog uralmához, főként akkor, amikor kormányon vannak. Az Európai Néppárt például tíz hónapja nem tudja határozottan lezárni a Fidesszel szemben a jogállamiság megsértése miatt indított eljárását.

Általános probléma

A tudományos kutató felhívja a figyelmet arra, hogy az EU bírálóinak egyik legfőbb érve szerint az unió egy elitista projekt, amelyet rákényszerítenek az átlag európaiak millióira. Egyre nagyobb a feszültség aközött, hogy a nemzeti kormányok szerint mit várnak tőlük a szavazóik, és aközött, hogy az országaik bíróságai és az európai intézmények mit engednek meg nekik. A demokrácia roncsolódása aláássa az EU-tagállamok egymásba vetett bizalmát és veszélyezteti az egységes piac működését, mert megkérdőjelezi azt az elvet, miszerint az egyes államok számíthatnak rá, hogy a többi állami is betartja a közösen elfogadott uniós szabályokat. Ezért kell az Európai Bizottságnak kialakítania azt a mechanizmust, amely garantálja a jog uralmának érvényesülését minden uniós tagországban.