Rishi Sunak, aki az Egyesült Királyság előző, még Boris Johnson vezette kormányában pénzügyminisztereként szolgált és Johnson távozása után a nyáron elindult a pártelnök-miniszterelnöki tisztségért, jól jelezte előre, hogy akkori ellenfele, Liz Truss adócsökkentési tervei, amiket hitelből finanszíroztak volna pánikot fognak okozni a piacokon – írja a Financial Times az újabb miniszterelnök-választási forduló előtti belpolitikai áttekintésében.
Truss, aki nyáron nyert Sunakkal szemben, hathetes kormányzás után kényszerült lemondani, óriási gazdasági káoszt hagyva maga után. Másik politikai öröksége tory pártelnökként, hogy a Konzervatív Párt támogatottsága a 20 százalék körüli mélységbe zuhant. Eközben a 42 éves Sunak a bukmékereknél a favorit az ország miniszterelnöki tisztségéért folyó versenyben, ám a győzelme korántsem biztos, mégpedig azért, mert a pártban sokan nem bocsátják meg neki, hogy a kormánypárt parlamenti képviselőinek sorában akkor indult el a Johnson bukásához vezető „lázadás”, amikor lemondott pénzügyminiszteri tisztségéről.
Éppen ezért ha lehet, a legbizarrabb része az egyhetesre tervezett miniszterelnöki „castingnak”, hogy hívei arra biztatják Johnsont, szálljon be a csatába. Szakértők szerint ez nagyon necces, mert száz tory parlamenti képviselő támogatására lenne szüksége az induláshoz, ami aligha jön össze.
Színes választási lehetőségek
További esélyes lehet Penny Mordaunt, aki egyebek mellett volt védelmi miniszter is néhány évvel ezelőtt. Ő a brexietre szavazott a 2016-os népszavazáson, de tagja a liberális konzervatívok párton belüli frakciójának. A nyári pártválasztáson Truss és Sunak mögött harmadikként végzett. Találgatások szerint beszállhat a meccsbe Suella Braverman, aki kevéssel Truss előtt mondott le a belügyminiszteri posztról, mert mert megfordult egy bizalmas irat privát e-mail-fiokjában. Ő kőkemény bevándorlási politikájával próbálhatja maga mellé állítani a konzervatív politikusokat és párttagokat.
Sunak kezében van egy fontos adu, nevezetesen az, hogy már korábban is őt támogatta Jeremy Hunt pénzügyminiszter, aki a napokban vette át a tárcát azzal a feladattal, hogy megfékezze az adócsökkentési tervek bejelentése utáni piaci káoszt, visszahozza a padlóról a fontot és a brit államkötvényeket. Sunak környezetéből most azt szivárogtatják ki, hogy ha ő lenne az új kormányfő, akkor megtartaná Huntot a pénzügyek élén. (Hunt Truss lemondása után jelezte, hogy nem kíván indulni a miniszterelnöki székért.)
Három plusz egy hiba
Truss azért bukott meg, mert megfeledkezett három alapvető szabályról – véli Robert Shrimsley, a Financial Times belpolitikai publicistája. Az első, hogy a nyugati demokráciában végül mindig gazdasági teljesítményük dönti el a kormányok sorsát. Egy ideig szembe lehet menni a pénzügyi realitásokkal, ám nem lehet ezeket lesöpörni az asztalról. Adócsökkentési ígéretekkel nyerte meg a nyári pártelnökválasztást, amelyek mögött valós közgazdasági ráció van, ám a mai realitások között megvalósíthatatlanoknak bizonyultak.
A második szabály, amit figyelmen kívül hagyott, hogy az ideológia akkor működik, ha szinkronban van a realitásokkal. Margaret Thacther neoliberális ideológiája azért vált be, mert a rá hivatkozó gazdaságpolitika kihúzta az Egyesült Királyságot az akkori gazdasági válságból. Truss erre hajazó konzervatív (adócsökkentési) ideológiája most egyszerűen nem időszerű. A harmadik hiba az volt, hogy nem tett gesztusokat Sunak híveinek azzal, hogy miniszteri bársonyszékeket ajánlott volna nekik, azaz nem gyűjtötte maga köré a pártot.
Végül van még valami, ami nem csupán az ő hibája, hanem jellemző a Konzervatív Párt egész jobbszárnyára. Rutinszerűen söprik le a bírálatokat, elsősorban az Egyesült Királyság brexit utáni jövőjével kapcsolatos kritikákat azzal, hogy a bírálók defetisták, vészmadarak, amivel kárt okoznak az országnak. Valójában a 2016-os népszavazás óta, amióta ők a hangadók a toryk körében és az országban is, megroggyant az ország nemzetközi tekintélye és immáron (tenisz-szakkifejezéssel élve) ki nem kényszerített hibából gazdasági válság alakult ki.