Theresa May, az Egyesült Királyság miniszterelnöke nem hátrál, és ha rajta múlik soha nem is fog visszalépni a brexit konkrét tartalmának meghatározásáért folytatott harcban - kezdi elemző írását Laura Kuenssberg, a BBC belpolitikai szerkesztője. Miután európai uniós kollégái rendkívül kínos helyzetbe hozták azzal, hogy salzburgi csúcstalálkozójukon elutasították a londoni kormány brexittervét, a kormánypárt ideges parlamenti képviselőinek vélhető ösztönzésére szokatlan lépésre szánta el magát.

Rezidenciáján, a Downing Street 10-ben állásfoglalást olvasott fel az EU-tagállamok vezetőinek címezve, pedig szinte soha nem választja ezt a formát a megszólalásra. Ha kevesebb mint 24 órával a megaláztatás után belátta volna, hogy módosítani kell kormánya stratégiáján, amelynek kidolgozására sok időt és energiát fordított, az gyengeségnek látszott volna, így nem véletlen, hogy inkább dacosan kiállt mellette.

Kapcsolódó

Kalandos történet

A koncepció, amelyet a kormányfő Chequersben lévő vidéki házáról Chequers-tervként emleget a sajtó, mert ott mutatta be minisztereinek, nem kevés indulatot kavart. Lényege, hogy az Egyesült Királyság a brexit után az áruk forgalmazása terén része maradna az egységes európai piacnak, míg a szolgáltatások, a tőke és az emberek szabad áramlása terén nem. Így átjárható maradna az ír-észak-ír határ, miközben a brit gazdaság jelentős része elszakadna az EU-tól.

A kormány két minisztere, David Davis, a brexitügyi tárca vezetője és Boris Johnson, a külügyek irányítója a program meghirdetése után lemondott. Úgy vélik, hogy a szigetország a Chequers-terv végrehajtása esetén függő helyzetben maradna az EU-tól, olyan szabályokat kellene követnie az árukereskedelemben, amelyek meghozatalába - mivel nem tagja az uniónak - nem lenne beleszólása. A Downing Street 10. viszont úgy gondolta, hiteles kompromisszumot tett le az EU-brit tárgyalások asztalára, s ha az nem is fog egy az egyben megvalósulni, megfelelő alapja lesz a válási megállapodásnak.

Pofon

Az utóbbi tükrében igen kellemetlen diplomáciai vereség volt a salzburgi csúcs kimenetele, May dühe látszott is az arcán, amikor erre reagálva hivatalában szenvedélyesen magyarázta, miért utasítja el a Chequers-tervvel szemben álló két opciót: az úgynevezett norvég, illetve kanadai modellt. Az előbbi a kvázi EU-tagság, ami könnyen bevezethető lenne, de nem jelentene igazi függetlenséget, az utóbbi egy szabadkereskedelmi viszony az unióval, amit nehéz lenne kialakítani és szétszakítaná a két ír államot, de teljes függetlenséget jelentene.

A BBC publicistájának nem kerülte el a figyelmét, hogy a brit miniszerelnök a Nagy-Britanniában élő külföldieknek, köztük a magyaroknak tett gesztussal igyekezett erkölcsi fölénybe kerülni az EU-val szemben, amelyről a szigetországban May "hazaküldése" után sokan úgy vélekednek: bárdolatlanul viselkedett. Más szóval a belpolitikai és a külpolitikai csatába belekeveredhetnek a kelet-közép-európai bevándorlók, vendégmunkások, akiknek - a kormányfő szavai szerint - nincs okuk aggódni, mert megvédik a jogaikat, hiszen úgy tekintenek rájuk, mint barátaikra, kollégáikra, szomszédaikra és azt akarják, hogy Nagy-Britanniában maradjanak.

Ami hiányzott

A BBC cikkírója egy dolgot hiányolt fájóan May beszédéből, mégpedig azt, hogy kész lenne kompromisszumot kötni a brexittel kapcsolatos kül- és belpolitikai küzdelemben. Ez azért gond, mert mind az EU, mind saját pártja, a konzervatívok különböző, kilépés- és maradáspárti frakciói rá akarják szorítani, hogy engedjen a Chequers-tervből. A legfőbb gondja az, hogy ezek az erők egymással ellentétes irányba próbálják elmozdítani.

Hiába használt kemény hangot, ez nem fedheti el a tényt, hogy a kormányon kívüli politikai játékosok közül nem sokan hisznek abban, hogy a miniszterelnök dacos fellépése elég lesz a brexitháború megnyeréséhez.

Honnan lépnének ki az észak-írek?

Észak-Írország kritikus helyzetbe került, mivel egyelőre nem sikerült kitalálni, hogy maradjon fenn Írországgal közös határának átjárhatósága, miközben Egyesült Királyság függetlenné válik az EU-tól. Az unionista DUP, amely a Westminsterben támogatja a Konzervatív Pártot, biztosítva a kormányzáshoz szükséges többséget, a 2016-os függetlenségi szavazáson a kilépés mellett kampányolt. Jobb bevándorlási rendszert, kisebb rezsit, több munkahelyet ígért, ám vesztett. Észak-Írország lakónak 55,8 százaléka voksolt az EU-ban maradás és 44,2 százaléka a kilépés mellett. Jól érzékelteti a helyzet, hogy egy DUP-képviselő azt mondta a referendum előtt: saját választókerületében már azt is győzelemnek tekintené, ha az ott élők 30 százaléka a kilépésre szavazna. Hogy ez összejött-e, nem derült ki, mert csak az összesített észak-ír adatot hozták nyilvánosságra.

A fotó forrása: Shutterstock