Egy gyors és kemény brexit éppen megfelelő lenne a francia államfőnek - adja meg cikke felütését Gideon Rachman, a Financial Times (FT) publicistája. Emmanuel Macron francia államfő erős helyzetben van, miután pártja jelöltjei kiválóan szerepelnek a parlamenti választásokon, miközben brit kollégája Theres May széke inog, miután pártja a múlt heti választáson elvesztette abszolút parlamenti többségét.

A két vezető kedden találkozik, és Nagy-Britanniában az uniópárti politikusok abban bíztak, hogy a gyenge May és az erős Macron jó kombináció, amely segít eltéríteni az országukat a kemény brexittől. Rachman azonban kétli ezt: a francai elnöknek nem sok oka van, hogy segítsen a briteknek kimászni a káoszból, amit maguknak kavartak.

Kapcsolódó

Történelmi esély

Sőt, valójában a francia elnöknek a brexit inkább történelmi esély, mint valami olyasmi, ami miatt bánkódnia kellene. Programjának központi eleme ugyanis Franciaország felrázása, aminek kulcsfontosságú része az EU szerepének újragondolása és megerősítése. Ezt a tervet könnyebb megvalósítani, ha a britek távozása zavartalanul folytatódik.

Macron a francia politikai elitnek ahhoz a szárnyához tartozik, amely mélyebb európai integrációt akar a védelem és a pénzügyek terén - még az eurózónás pénzügyminiszter kinevezése mellett is elkötelezte magát. Ugyanakkor Nagy-Britannia hagyományosan útjában áll a francia föderalizmusnak, következésképpen az Egyesült Királyság nélküli EU jó a franciáknak.

Mivel azonban az unió szorosabbra fonását nehéz keresztülvinni a tagállamok ellenállásán, Párizsnak nem érdeke, hogy a brexit folyamata sok éven át húzódjon. Az áttöréshez nem kell idő.

Régi-új tengely

Emellett nem szabad elfelejteni, hogy Macron legnagyobb ellenfele az elnökválasztáson, Marine Le Pen, a radikális jobboldal vezetője, követendő példaként prezentálta a brexiteet a szavazóknak. Az új elnöknek azért az az érdeke, hogy bebizonyítsa: nagyon rosszul jár, aki az EU elhagyása mellett dönt. Ha eközben újra tudja építeni a francia-német tengelyt, akkor biztosan erősítheti a franciák Európába vetett bizalmát.

A brexit és Donald Trump amerikai elnöksége javítja Párizs és Berlin új egymásra találásának esélyeit. Angela Merkel kancellár nemrégiben arra panaszkodott, hogy Európa nem számíthat úgy régi amerikai és brit barátaira, mint korábban és egy friss közvélemény-kutatás szerint a németek 94 százaléka bízik a franciákban, míg Nagy-Britanniában csak 60, az USA-ban csak 21 százalékuk.

Agyő, keletiek

Az EU bővítésében is vita volt a britek és a franciák között. Az előbbiek erősen támogatták a volt szovjet blokk országainak felvételét az unióba, ami felhígította Párizs hagyományosan erős befolyását a közösségen belül. Ezért szinte kapóra jön, hogy Lengyelország és Magyarország egyre inkább elszigeteli magát erősödő illiberális és antidemokratikus viselkedésével. Macron az elsők között indítványozta, hogy az EU lépjen fel keményen, akár szankciókat alkalmazva a varsói kormánnyal szemben.

Ha az Egyesült Királyság a kapun kívül kerül, a kelet-közép-európai uniós tagállamok pedig a margóra szorulnak, akkor az EU jobban fog hasonlítani régi önmagára, az eredeti hatok Európájára. Ezt még az ötvenes években találták ki a francia politikai elit aktív részvételével, és az Európa-pártiak erős nosztalgiával emlékeznek rá.

Gazdasági haszon

A politikai előnyök mellett a brexit sok gazdasági hasznot is ígér a franciáknak. Ha az Egyesült Királyság kilép az egységes piacról, Franciaország egyedülálló lehetőséghez jut, hogy lenyúljon tőle egy rakás munkahelyet a pénzügyi szektorban és a feldolgozóiparban.

Ezért a kemény brexit jobban tetszene nekik. Emiatt a londoni City bankjai elvesztenék kereskedési jogukat az euróval (passporting), és sok-sok állást áttelepítenének a kontinensre. Emellett megszakadnának a kiépül beszállítói láncok a szigetország és a többi európai ország között, ami számos vállalat átköltözéséhez vezetne.

Nem akarja felvizezni

Összességében az FT publicistája szerint Macronnak sem politikai, sem gazdasági szempontból nem érdeke a brexit felvizezése. És ezt előadhatja úgy, hogy a britek maguknak kavarták a bajt, míg ő az Európa-projektet, a kontinens népeinek együttműködését védi. Az elmúlt 25 évben a britek nagyképűen tekintettek a franciákra, mivel viszonylag jobban ment a soruk küszködő szomszédaiknál. Most azonban a franciáknál van labda.