Emmanuel Macron, Franciaország államfője azt tervezi, hogy ha a választók második elnöki ciklusára is megadják a felhatalmazást az április elnökválasztáson, akkor alaposan átalakítja a rendkívül drága francia nyugdíjrendszert – írja a Financial Times. Ennek egyik legnépszerűtlenebb intézkedése az lenne, hogy 62 évről 65 évre emelnék a nyugdíjkorhatárt. Ez a lépés lenne az egyik prioritás az elnök programjában – árulta el Gabriel Attal kormányszóvivő.

Az elnök mindig arról beszélt, hogy a franciáknak keményebben kell dolgozniuk, ha azt akarják, hogy országuk helyt álljon a világpiaci versenyben – indokolta főnöke elszántságát a kormányszóvivő egy rádiónyilatkozatban. Ezt a szöveget a franciák az elmúlt öt évben nem vették be, és a nyugdíjreform-próbálkozást végül a pandémiára hivatkozva felfüggesztették. Macron kormánya le akarta egyszerűsíteni egy szimpla, pontrendszer-alapú megoldásra az országban érvényben lévő 42 nyugdíjszisztémát, ám válaszul tüntetések indultak kormánya ellen.

A rendszer azért sokágú, mert a szakmákra a közlekedési dolgozóktól a közalkalmazottakig külön szabályok vonatkoznak. Ennek egyik eredménye, hogy fejlett országok összehasonlításában a francia közalkalmazottak kapják a legnagyvonalúbb nyugdíjakat, miközben náluk a legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár. Az Egyesült Királyságban, Németországban, Olaszországban vagy Spanyolországban egyaránt 65 év ez az időpont, ezért – ahogy a kormányszóvivő érvel –, itt az ideje, hogy Franciaország is igazodjon szomszédaihoz ezen a téren.

Viszi a pénzt

Franciaország bruttó hazai termékének 13,7 százalékát költi nyugdíjkiadásokra, ami több mint bármely más iparilag fejlett országban, kivéve Olaszországot és Görögországot, és majdnem kétszerese az OECD átlagának – derül ki az utóbbi szervezet adataiból. Macron republikánus kihívója Valérie Pécresse szintén elég bátor volt ahhoz, hogy elkötelezze magát a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése mellett. Ezt azzal indokolja, hogy szükség van rá a költségvetési hiány lefaragásához. Jean-Luc Mélenchon radikális baloldali elnökjelölt ennek éppen ellenkezőjével kampányol, szerinte nem emelni, hanem mérsékelni kellene a nyugdíjkorhatárt, mégpedig 60 évre.

Akármit is mondjanak azonban a politikusok a valóság megkötheti a kezüket. A francia állami számvevőszék februárban bírálta a Macron-adminisztrációt költekezése miatt, amit a pandémiával indokolnak, de az elnök ellenfelei szerint választási pénzszórásról van szó. A számvevők szerint a költségvetési hiány idén elérheti a GDP öt százalékát, ami erősen meghaladja az EU háromszázalékos irányadó mutatóját. Eközben az államadósság több mint a GDP 110 százaléka, amivel az ország felzárkózott az e téren legrosszabbul teljesítő európai országok, elsősorban Olaszország mellé.

Rendet kell csinálni

Bruno Le Maire pénzügyminiszter úgy véli, akárhogyan is alakul a választás, a következő kormánynak rendet kell tennie az állami költségvetésben. A kormányszóvivő azzal próbálta mérsékelni a nyugdíjreform emlegetésével okozott keserűséget, hogy az ezzel elérhető spórolás teszi lehetővé a többi szociális kiadás és az állami befektetések finanszírozását adóemelések nélkül. Ha a franciák továbbra is úgy akarnak élni, mint eddig, akkor nincs más választásuk, mint hogy többet dolgozzanak - mondta, amire borítékolható választ kaphatott a rádiókészülékek előtt ülő hallgatóktól.

Elképzelhető, hogy a népszerűtlen intézkedés emlegetését azért látták kevéssé kockázatosnak Macron PR-osai, mert az ukrán-orosz válság miatt érezhető erős külső fenyegetés és az elnök közvetítő szerepe a harcoló felek között megdobta az államfő népszerűségét. Az első forduló előtt közel 30 százalékos támogatottságot mérnek neki a közvélemény-kutatók, akkora arányt, amekkorát két radikális jobboldali kihívója, Marine Le Pen, a Nemzeti Gyűlés elnöke és Éric Zemmour tévés személyiség együtt tud felmutatni.