A napokban lebonyolított pekingi látogatásával Kim Dzsongun észak-koreai vezető túllépet a túlélési üzemmódon és megmutatta, hogy szilárdan kezében tartja a hatalmat országában - vezeti fel az ifjú politikus hatéves diktátori tevékenységét áttekintő cikkét a Financial Times (FT). Hiába áll egy egymilliós létszámú hadsereg élén és irányít egy életveszélyes atomfegyverprogramot, 2011. decemberi hatalomra kerülésétől az elmúlt időszakig gyötrő félelemben élt.

Nem merte elhagyni elszigetelt, szegénységben élő országát, mert attól tartott, hogy a tábornokai puccsot hajtanak végre vele szemben vagy külföldi ellenségei használják fel az alkalmat arra, hogy egyetlen csapással véget vessenek brutális rendszerének. Ez a helyzet változott meg a héten pusztán azzal, hogy vállalta a 20-20 órás vonatozást oda-vissza Peking és Phenjan között. Első külföldi útjának talán legfontosabb üzenete éppen ez: Kim immáron elég magabiztosan a kezében tartja a gyeplőt odahaza ahhoz, hogy néhány napra elhagyja az országot.

Túlélés

A 25 milliós Észak-Korea elmúlt évtizedeit figyelemmel kísérő szakértők szerint a diktátor három lábon álló stratégiát követett hatalmának megszilárdítása érdekében. A brutális politikai elnyomást ötvözte a gazdaság alapszintjein végrehajtott liberalizációval, illetve az ország nukleáris programjának felpörgetésével. Az észak-koreai disszidensek beszámolóiból kitűnik, hogy ez a politika eredményes

Az átlagembere körében Kim általános támogatást élvez, miközben a szakértő szerint a hadsereget szilárdan az ellenőrzése alá vonta.

Sok megfigyelő úgy véli, hogy az észak-koreai rezsim egyetlen célja a túlélés. A 34 éves Kim ágyban szeretne meghalni nagyon idős emberként - magyarázta az FT-nek Andrei Lankov, a szöuli Kookmin Egyetem ismert Észak-Korea-szakértője. Ehhez szüksége van a gazdaság fejlesztésére, amely biztosítja, hogy a társadalom legalábbis eltűrje a hatalmát, és az atomfegyverekre, hogy külföldről érinthetetlen legyen.

Purgálás

Az első akadály, amelyet hatalomra kerülésekor le kellett gyűrnie az ország elitjének és katonai vezetésének ellenállása volt. A nomenklatúra ismeretlen új fiúként tekintett rá, és bizonyára sokak fejében megfordult, hogy esetleg bábként kellene irányítani az ifjoncot.. Ez a véleményük sokba került: Kim éveken át purgálta környezetét, beleértve féltestvére meggyilkoltatását Malajziában, illetve nagybátyja, mentora és éveken át fő tanácsadója, Csang Szongthek 2013-as kivégzőosztagos likvidálását.

Az elit megtizedelése az új hatalom konszolidálásának része volt: a fiatal diktátor lecserélte apja embereit a sajátjaira - összegzi ezt az időszakot Ahn Chan Il, ismert dezertőr, a World Institute for North Korean Studies kutatóintézet elnöke. Miközben apjáról a több százezer áldozatot követelő, 1990-es évekbeli éhezések jutnak az emberek eszébe, Kim az elit ellen fordította dühét, ami jót tett az imázsának a nép körében.

Jó király

Az emberek úgy gondolják, hogy a felső tízezer sanyargatása megfelelő büntetés volt azért, hogy az országot a nyomorba vezette - mondja Kim Young-soo a szöuli Sogang Egyetem professzora. Lankov egyetért: Kim kizárólag katonákat likvidált. Egyetlen gazdasági vagy pénzügyi vezetőnek sem esett bántódása. Eközben hat év alatt hét hadügyminisztert használt el, annyit, amennyit apja és nagyapja 60 év alatt összesen.

Kim azzal is gyengítette a hadsereget, hogy elvette a valutabevételeket hozó üzleti tevékenységek irányítását bizonyos tábornokoktól - emeli ki Ahn, aki szolgált az észak-koreai hadseregben. A feladatot áthelyezte a katonáktól függetlenül az ellenőrzése alatt álló pártvezetéshez.

Ezzel egyidejűleg az ország egy kézben lévő propagandagépezetét felhasználva kialakította magáról a népet a gonoszságra hajlamos elittel szemben is védő, szigorú, de igazságos, jó király imázsát. Igaz ugyan, hogy a hatóságok továbbra is lábbal tiporják az emberi jogokat, ám Kim, a néhai kínai népvezérhez, Mao Ce-tunghoz hasonlóan kultuszt épített a saját személye köré, amivel távol tarja magát ezektől a mindennapi atrocitásoktól. Rendszeresen egyszerű civilekkel és katonákkal körbe véve jelenik meg az állami médiában.

Pjongdzsin

Még fontosabb azonban, hogy az elmúlt években utat nyitott a fokozatos gazdasági reformok előtt. A szabadpiacok, vásárok sora nyílt meg az országban, amelyeken privát vállalkozások tevékenykednek. Ezek magasabb béreket, jobb életszínvonalat kínálnak a korábbinál alkalmazottaiknak. Ironikus módon az elmúlt évek nemzetközi kereskedelmi blokádja ellenére a gazdaság decentralizáltabbá, hatékonyabbá vált, működésbe lépett az egyéni érdekeltség - mondja William Brown, az amerikai Georgetown University professzora, korábbi hírszerzőtiszt.

A nép ezeket a változásokat az új legfelsőbb vezető személyével kapcsolja össze, amihez sorvezetőt is kap, mégpedig az éppen öt évvel ezelőtt meghirdetett pjongdzsin ideológiát. E felfogás szerint egymással párhuzamosan kell fejleszteni a gazdaságot és a nukleáris fegyvereket. Ez Kim uralmának egyedi jellegzetessége - mondja Daniel Pinkston, a Troy University professzora. (Olyan egyszavas összefoglaló, mint amilyen a Kádár-rendszer lényegét leíró gulyáskommunizmus, vagy amilyenek a Gorbacsov-érát jellemző glasznoszty és pereszrojka kifejezések - a szerk.)

Megvásárolt legitimitás

A reformok nyomán megugrott a gazdasági növekedés: a Bank of Korea becslése szerint 2016-ban négy százalékkal bővülhetett a GDP. Kim arra bazírozhat, hogy - legalábbis rövid távon - ez elég ahhoz, hogy a nép ne forduljon a hatalma ellen. Ez a módszere: a gazdasági reformok kulcsszerepet játszanak abban, hogy megtartsa a hatalmát - mondja Kim Byung-yeon, a Szöuli Nemzeti Egyetem professzora, az észak-koreai gazdaság szakértője. Ebből a nézőpontból nézve a Kim Dzsongun és Donald Trump amerikai elnök közti csúcstalálkozó fő célja a gazdaságot fékező külső szankciók enyhítése lehet.

A disszidensek beszámolói szerint a módszer működik: Kim Dzsongun megítélése a nép körében, jobb, mint az apjáé volt - mondja Kang Myung Do egyetemi professzor, az egyik legerősebb pedigréjű menekült, egy korábbi észak-koreai elnök fia. Az átlagember nem törődik vele túl sokat. Elfogadják, amíg nem avatkozik bele a mindennapi bizniszeikbe és életükbe.

Az előbb idézett Kim professzor nyersebben fogalmaz: Úgy tűnik, hogy az emberek azt mondják, amíg nem nyúlsz a pénzünkhöz, addig vezetheted az országot. (Mi tagadás, valami nagyon hasonló adta a Kádár-rendszer legitimitásának alapját is - a szerk.)

Egy jó atombomba, az nem rossz

A múlt év novemberében úgy tűnt, hogy a Koreai-félsziget a háború szélére sodródott, miután a rezsim sikeresen tesztelte minden eddiginél nagyobb hatótávolságú, atomrobbanófej hordozására is képes ballisztikus rakétáját. A nemzetközi közösség idegeskedett és - különösen az amerikai Fehér Ház - fenyegetőzött. A nagy zajban elsikkadt a diktátornak az a mondata, miszerint ezzel befejeződött az állami nukleáris erő fejlesztése.

A pjongdzsinre és a fejlett atomfegyverekre alapozva Kim megfelelő háttérrel léphet ki a nemzetközi porondra, ezek még olyan államok vezetőivel szemben is tekintélyt kölcsönöznek neki, mint Kína vagy az Egyesült Államok. Ezért bizonyára nem adja fel az atomprogramot, még ha erről is beszél. Trumppal találkozva a fejlesztések befagyasztását ajánlhatja a szankciók enyhítéséért.

Kim Dzsongun elhallgatta azokat a kétkedőket, akik fiatal kora miatt nem tartották megfelelő katonai vezetőknek - mondja Jean Lee, az amerikai Wilson Center kutatója. Az USA fenyegetőzéseivel indokolva felgyorsította az atomfegyverek fejlesztését, és sikerült lezárnia ezt a kérdést. Így most már magabiztos.

A fotó forrása: Chandan Kanna/AFP