Igencsak szokatlan dolog történt a múlt hónapban: több mint egy évtizeden át tartó kaotikus, éles szembenállásokkal színezett vita után az államok és a magánszféra (a bankok, pénzügyi alapok) képviselői egyetértettek abban, hogyan kellene szabályozni az államcsődöket a jövőben. A közös nevezőt az adta, hogy mindenki el akarja kerülni Argentína példáját, ahol a makacs befektetők kis csoportja (a "keselyű alapok") technikai csődbe taszítottak egy államot - derül ki a Financial Times összefoglalójából.

Argentína az ezredfordulót követő két államcsődje után megegyezett hitelezői többségével adóssága átütemezéséről, azaz a tartozások nem kis részének leírásáról, ám egy kis csoport ragaszkodik teljes követeléséhez, és egy amerikai bíróság nekik adott igazat. Buenos Aires persze nem fizet, viszont a bírói döntés úgy szól, hogy amíg nem teljesíti kötelességét a "keselyű alapokkal" szemben, addig más hitelezőinek sem törleszthet. Ez viszont azt jelenti, hogy technikai államcsődbe került: volna pénze a többség esedékes követeléseinek fedezésére, de a jogi tiltás miatt "fizetésképtelen".

Exkluzív klub

Ezt a helyzetet lehetne elkerülni azzal az új nemzetközi szabályozással, amelyben a befektetők, a jogászok, a nemzetközi szervezetek és a kormányok nagy többsége is egyetért. Ez kimondaná, hogy ha egy ország vezetése az államadósság átütemezésére kényszerül, akkor a hitelezők többségével kötött megállapodása kötelező érvényű lenne a kisebbségre is, azaz az összes hitelezőnek el kellene fogadnia az új feltételeket.

Ezzel az ügy sínre is kerülhetett volna, ám nem minden ország támogatja az új szabályozást. Az ENSZ közgyűlésének szavazásán 124 állam képviselője szavazott igennel arra a kérdésre, hogy támogatja-e egy olyan új jogi szabályozási keret kialakítását az államcsődök kezelésére, amely túlmegy a "piaci alapú" egyezkedésen. Tizenegy ország azonban elutasította a kezdeményezést. Ebbe a csoportba tartozik Ausztrália, Csehország, az Egyesült Államok, Finnország, Írország, Izrael, Japán, Kanada, Nagy-Britannia, Németország és Magyarország is.

Nem, nem, igen

Nem teljesen világos, mi lehet a következő lépés, várakozások szerint a jövő év vége felé újra napirendre kerülhet az ügy egy újabb előterjesztés keretében. A szavazás ugyanakkor annyit legalábbis bebizonyított, hogy van esély egy politikailag és jogilag is általánosan elfogadott államcsőd-szabályozás kidolgozására. Az ötlet 2000-ben vetődött fel először, amikor Argentína megtagadta 100 milliárd dollárnyi nemzetközi hitelének törlesztését. Paul O'Neill, az USA akkori pénzügyminisztere mindenkit meglepett azzal a javaslatával, hogy szükség lenne egy nemzetközi államcsődtörvényre, amely alternatívája lehetne az IMF ilyen esetekben indított, kemény megszorításokat tartalmazó mentőcsomagjainak.

A Valutaalap ezután előállt a saját elképzelésével, az "államadósságok átütemezésének mechanizmusával", ám ez nem tetszett a kormányoknak, a piaci szereplők pedig, akiknek alkupozícióját meggyengítette volna, kisebb szívrohamot kaptak tőle. Végül a gyakorlatban maradt az a megoldás, hogy a bajba került állam megegyezik a hitelezők többségével, és bízik abban, hogy a kisebbség nem szívóskodik nagyon, azaz nem megy bíróságra a pénzéért. Ezt az eljárást tenné általánossá, szabályozottá az ENSZ elé került új javaslat.

Igazából nem vetik el

A legutóbbi szavazáson a nem gombot nyomó országok sem feltétlenül vetik el az elképzelést - vélik szakértők. Inkább a megkötéseit bírálják, például azt, hogy az új rendszer csak a jövőben kibocsátott államkötvényekre vonatkozna, a mostanáig felhalmozott brutális államadósságokra nem, illetve hogy csak a külföldi jog alapján kötött kölcsönszerződésekre lenne érvényes, a hazai jog alapján kötöttekre nem.

Eközben az 124 támogató ország sem egységes csoport. A keretekben egyetértenek, ám abban már vita van közöttük, hogy például az új szabályok az egyes hitelszerződésekhez kötődjenek vagy valamilyen nemzetközi megállapodás rendelkezzen róluk.

A szakértők egy része teljesen elutasítja a változtatást. Szerintük Argentína esete egyedi, nem érdemes ennek alapján a teljes nemzetközi szabályozást átszabni. Emellett attól tartanak, hogy a többségi elv érvényesülése, a kisebbség kényszerhelyzetbe kerülése miatt meggyengülne a hitelezők alkupozíciója, ami növelné az államok hitelezésének  kockázatát. A hitelezők emiatt drágábban adnák kölcsöneiket, mint most.