Gazdasági szempontból nem sokat hozhatnak a Nyugat-Balkán EU-n kívüli országai az uniónak, ezért nem alaptalan felvetni a kérdés, miért kellene sietni az integrációjukkal? - kezdi a bne IntelliNews hírportálon megjelent elemzését Günter Deuber, a Raiffeisen Research munkatársa.
Az úgynevezett délkelet-európai hatok (SEE-6), azaz Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Koszovó, Montenegró és Szerbia együttes GDP-je mindössze évei 100 milliárd euró, amivel 18 milliós összes népességük ellenére az ötmilliós Szlovákiával vannak egy súlycsoportban. A tízmilliós Ausztria teljesítményének ez csupán a negyede, az EU egészének 0,5-1 százaléka.
Emellett ezeknek az országoknak a gazdasága nem éppen a versenyképességéről híres. A munkanélküliség magas, a feketegazdasági aránya szintén. Joggal vethető fel a kérdés, mit hozhatnak ezek az országok az uniónak, képesek lehetnek-e helyt állni az EU kompetitív belső piacán anélkül, hogy további mélyreható reformokat hajtanának végre?
Gyengeség a négyzeten
Az egy főre eső munkanélküliségi ráta szempontjából a SEE-6 országai azon a szinten állnak, ahol az EU legszegényebb tagállamai voltak az 1990-es években. (Az akkori Bulgáriáról, Romániáról és Szlovákiáról van szó.) Ezeknek az országoknak az uniós csatlakozás után 10-15 évre lenne szükségük ahhoz, hogy olyan GDP-t produkáljanak, amilyet Bulgária és Románia mutatott fel EU-s belépésük idején, 2007-ben. Miért vállalná az EU értük az uniós csatlakozással járó bonyolult feladatot?
Összességében ha a gazdaság oldaláról nézzük, akkor azt láthatjuk, hogy az SEE-6 országai rövid és középtávon nem sokat tehetnek hozzá a belső piac bővítéséhez. Nagyobb előnyt élvezhetne Ausztria, Görögország és Horvátország, illetve valamivel kisebbet, de az EU átlagánál nagyobbat Bulgária Magyarország és Románia. Ezek az országok azonban együttesen sem képviselnek akkora lobbierőt az EU-n belül, amely komolyan megtámogathatná a Nyugat-Balkán integrálását.
Amit az SEE-6 országaival az unió rövid távon elérhetett, azt már elérte. Külkereskedelmük zömét az EU-val bonyolítják le, viszonylag nyitott gazdaságot üzemeltetnek, amelyekben dominálnak az uniós országok befektetői. Így főként ők nyerhetnének az uniós integráción, amely hosszabb távon javítaná nemzetközi gazdasági integrációjukat.
Többről van szó
Az EU bővítése azonban nem csupán a gazdaságról szól - veti az előbbiekkel szembe a bne cikkírója. Az első további szempont, amit figyelembe kell venni, a geopolitikai dimenzió. Látható, hogy a régióban - különböző országokat kiszemelve - igyekeznek befolyást szerezni az EU-n kívüli erők, elsősorban egyes arab országok, Törökország, Kína és Oroszország. A Nyugat-Balkán beengedése az unióba az első lépés lenne annak világossá tételében, hogy az EU geopolitikai felelősséget visel Európa nagy részéért.
Mindezért a régió kis mérete miatt nem kellene olyan hatalmas árat fizetni, mint amekkorát az ezredforduló utáni nagy bővítések után kellett. Emellett azzal, hogy az EU kemény feltételeket szabna az új belépőknek, erősíthetné a már bent lévő országokkal szembeni elvárásait is az ügyben, hogy tartsák magukat a közös szabályokhoz. Belépésükkel az EU végre eljuthatna annak a bővítési folyamatnak végére, amit a volt szovjet blokk összeomlás után kezdett, teljessé tehetné befolyását, amit a szovjet hatalmat felváltva kiépített. Világossá válna a különbség az unió belső és külső környezete között, azaz tisztázódna az Ukrajnához és Törökországhoz fűződő viszonya is.
Egy valamit ugyanakkor tudomásul kellene venni, nevezetesen azt, hogy az uniós integráció folyamata nagyon hosszú ideig többsebességes marad. Az eurózóna és a schengeni övezet sem terjedhet ki az egész közösségre a belátható időben. Ugyanakkor a különböző integrációs héjak tartós jelenlétének nem kellene visszariasztania az EU-t az SEE-6 befogadásától.