Az athéni kormány már arra számít, hogy az ország adósságának legalább egy részét nem fogja tudni törleszteni - jelentette a hét végén a Financial Times (FT), amit később hivatalos források cáfoltak. A pénzügyi lap újságírójának egy a radikális baloldali kormánypárthoz, a Szirizához közel álló forrás beszélt arról, hogy Athénban előkészületek zajlanak a fizetésképtelenség bejelentésére, ha április végéig nem sikerül dűlőre jutniuk az országot hitelező eurótagállamokkal, illetve IMF-fel az ország finanszírozásáról.

A kormány, amely gyors ütemben fogy ki a pénzéből, arra készül, hogy visszatart 2,5 milliárd eurót, amelyet a májusban és a júniusban az IMF-nek kellene átutalnia korábbi hitelei törlesztéseiként. Ebből a pénzből akarják kifizetni közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat. Elértünk az út végére, ha az európaiak nem utalják át az EU-IMF segélycsomag maradékát, akkor nincs más alternatíva, mint az államcsőd - mondta egy kormánytisztviselő az FT-nek.

Jobban tennék

A kormány a megjelenést követően azonnal tagadta az FT értesülését, ám szakértők szerint vétek lenne a részükről, ha a mostanra kialakult patthelyzetben nem készülnének fel a legrosszabb forgatókönyv megvalósulására. Ha az IMF-nek nem fizetnek május 12-én - amikor egy 700 millió eurós törlesztőrészlet válik esedékessé -, akkor kaphatnak egy hónap haladékot, ám ezt követően vége a dalnak.

A Morgan Stanley elemzői már nagyobb esélyt adnak a részleges vagy teljes államcsődnek, mint annak, hogy ezt elkerülik a görögök. Szerintük 25 százalék az esélye annak, hogy Görögország egy lépcsőben kihullik az eurózónából, illetve 35 százalék annak, hogy a donorok korlátozzák a tőkeáramlást - elsősorban a betétkivonás folytatódását -, abban bízva, hogy ezzel időt nyernek a helyzet rendezésére. Mivel azonban az utóbbi esetben már 60 százalék lenne a görög kilépés esélye, összességében 45 százalékos valószínűséggel mondhatnak búcsút az eurónak.

Klaas Knot, az Európai Központi Bank monetáris tanácsának tagja arra figyelmeztetett egy konferencián, hogy a görögök kilépése brutális következményekkel járna Görögországban és kiszámíthatatlan hatással járna az eurózóna többi országában - jelentette az athéni ekathimerini.com hírportál. A szakértők eddig úgy gondolták, hogy nem lenne jelentős tovagyűrűző hatása egy ilyen negatív eseménynek. Mások arra figyelmeztetnek, hogy az ECB monetáris enyhítése elfedi az olyan súlyos problémákat, mint a görög válság.

Demokrácia vagy államcsőd

A következő napok fejleményeit próbálja kitalálni a FT athéni tudósítója, Tony Barber is. Kiindulópontja szerint Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök egyszerű alternatíva elé került. Vagy ragaszkodik pártja radikális baloldali választási ígéretihez, azaz semmilyen megszorító intézkedést nem fogad el az ország hitelezőinek nyomására, vagy hátat fordít ezeknek, megmenti országát a csődtől, de ezzel szembe kerül pártja keményvonalas politikusaival.

Az utóbbi forgatókönyv esetén félre kellene tolnia a Sziriza parlamenti képviselőinek ötödét. Helyettük az európárti jobboldali Új Demokráciára kellene támaszkodnia a szigorú intézkedések elfogadtatásához - megfeledkezve arról, hogy az elmúlt három évben, e párt és a jobbközép kormány ekézésével töltötte az idejét. Lenne egy modell, amit követhet: 1931-ben Nagy-Britanniában nemzeti kormány alakult a pénzügyi válság kezelésére a munkáspárti Ramsay MacDonald vezetésével, aki a partvonalra szorította pártja héjáit.

Adósság-felülvizsgálat

A kormány márciusban elfogadtatott a parlamenttel két törvénycsomagot a "szociális válság" kezelésére, illetve a "gazdaság újraindítására". Az előbbi ingyenessé tette az áram használatát és élelmiszer-juttatást adott az ország legszegényebb 300 ezer polgárának, az utóbbi lehetővé tette az adótartozások részletfizetését, illetve elengedte a tartozások egy részét azoknak, akik gyorsan fizetnek. A görög adózók összesen 75,7 milliárd euróval tartoznak az államnak, ezen belül 56,4 milliárd a magánadósok sara.

A parlament felállított három bizottságot - nem éppen az örök és megbonthatatlan görög-európai barátság szellemében. Az első a második világháborús német jóvátétel maradékát hivatott számba venni. A második vizsgálja az elmúlt években felvett 240 milliárd eurós hitellel kapcsolatos "felelősséget". A harmadik elemzi a görög adósságot, hogy meghatározza, amelyek az "illegitim" tartozások, azaz azok az adósságok, amelyek nem a nép érdekét szolgálták és törlesztésük sértené az emberek alapvető jogait.

Mi jár a fejében?

A külföld felé tett barátságtalan gesztusok mellett Ciprasz tanúbizonyságot tett bizonyos pragmatizmusról is. Elérte, hogy az Új Demokrácia egyik politikusát, Prokopisz Pavlopuloszt válassza meg a parlament - kétharmados többséggel - az ország államfőjének. Gesztusokat tett a jobboldali párt frakcióvezetőjének, Kosztasz Karamanlisznak, aki 2004 és 2009 között állt az ország élén, és miniszterelnökként felelős Görögország eladósodásáért.

Végül részt vett a hét végi ortodox vallási ünnepségeken és elég óvatos volt ahhoz, hogy ne hangolja maga ellen a görög hadsereg vezetőit. Ciprasz tehát olyan politikusnak látszik, aki képes a 180 fokos fordulatra országa túlélése érdekében.

Viselkedése ennek ellenére nem egyértelmű. Egyes értelmezések szerint gesztusaival nem a fordulatot készíti elő, hanem azt a széles társadalmi összefogást igyekszik megalapozni, amelyre építve Görögország átvészelheti az államcsődöt követő gazdasági összeomlást.