Mi vezethetett el ahhoz, hogy tavaly ősszel megbukott a mérsékelt jobboldali lengyel kormány és helyét átvette a radikális Jog és Igazságosság (PiS)? - lamentált a Der Spiegel jegyzetírója, Jan Puhl. Rövid válasza az, hogy a dühös többség áll a kormányváltás mögött: a PiS védelmet ígér a társadalomnak a globalizáció ellen, és azt állítja, hogy bosszút áll az arrogáns korábbi eliten.
Ügyes szöveg
Puhl szerint Jaroslaw Kaczynski, a PiS elnöke, aki szakértők szerint az ország de facto vezetője, ügyes sztereotípiákkal heterogén tábort gyűjtött a párt köré. Mondandójának egyik eleme például az, hogy az EU megsemmisíti az értékes lengyel hagyományokat, valamint, hogy a liberálisok ártani akarnak a hazának. Az "eredmény" nem maradt el: Varsó, illetve Berlin, Brüsszel és Párizs viszonya rég nem volt olyan rossz, mint most.
A PiS-t a lengyel középosztály leszakadó részei emelték hatalomra. Hivatalnokok, bolttulajdonosok, kisvállalkozó-szolgáltatók, akik jelentős része vidéken él. Ugyanakkor lengyel szakemberek és újságírók szerint döntő szerepet játszott a párt győzelmében az azóta útjára indított 500 plusz program (a gyermekek után járó támogatások emelése, amelyet felkaptak a kisebb városokban és falvakban élő, sokgyermekes családok - a szerk.).
Nehéz partner
A német szerző szerint Lengyelország a jövőben olyan állam lesz, amelyben "a kormány minden ellenőrzést figyelmen kívül hagyva fogja gyakorolni a hatalmat". Az igazságszolgáltatási rendszer - a legutolsó vidéki bírákig - és a biztonsági szolgálatok már alárendelt helyzetben vannak.
Az EU és az ország viszonyát a lengyel néplélek - Magyarországon is ismerős - sértettségi komplexusa határozza meg. A társadalom úgy gondolja, hogy a külföldi hatalmak és erők a lengyelek akaratát figyelmen kívül hagyva döntenek a sorsukról. Ezért Puhl szerint Lengyelország nehéz partnere lesz Európa vezető hatalmainak és az EU-nak. Varsó nem fogja előmozdítani az euró átvételét és bizalmatlanul fogja kezelni a külföldi tőkét.