Theresa Maynek, Nagy-Britannia miniszterelnökének van egy nagy előnye sok más politikussal szemben: komolynak és megbízhatónak látszik. A szerencsés megjelenés azonban becsapós lehet - írja Gideon Rachman, a Financial Times (FT) vezető publicistája. Ha jobban megnézzük, hogyan kezeli a Brexit ügyét, akkor megváltozhat az első benyomás alapján kialakított véleményünk.

May besétált egy csapdába azzal, hogy bejelentette: kormánya legkésőbb 2017. március végéig benyújtja az uniós alapszerződés 50. cikkelyének megfelelő kérelmet a szigetország kiválására az Európai Unióból. Ezzel elvesztegette a brit alkupozíció egyetlen erősségét - a válás halogatását - anélkül, hogy ezért cserébe kért volna valamit.

Bármit

Egy alkunál minden egyértelmű lépésért cserébe, amivel az egyik fél felfedi valamelyik lapját, kérni kell valamit, aki nem teszi ezt, annak gyengül a pozíciója. A brit miniszterelnök látszólag "államnő" módjára jelentette be országa kilépési szándékát, ám eközben a döntés tartalma homályos és politikai machinációk övezik, nem a brit nemzeti érdekek határozzák meg, milyen legyen a Brexit.

Tapasztalt tisztviselők és szakértők jelezték a kormányfőnek, hogy Nagy-Britannia aligha tudja egyszerre letárgyalni a válást az EU-val és eközben új kereskedelmi szerződéseit a világ minden országával és régiójával. Az kilépési folyamat rendelkezésére álló két év ehhez kevés. Ezért hosszú átmeneti időszak várhat az országra válás és az új rendszer kialakulása között.

May figyelmen kívül hagyta ezt a figyelmeztetést: nem kért az EU-tól garanciát arra, hogy biztosítják az átmenetet Nagy-Britanniának. Ezzel kényszerhelyzetbe hozta országát.

Nekik nem sürgős

A tárgyalások megkezdése után az EU-nak nem lesz sürgős az előrehaladás, mivel tudni fogja, hogy vitapartnere a kétéves határidő közeledtével egyre nehezebb helyzetbe kerül. A történet végén Nagy-Britannia kiléphet az EU-ból, elvesztve bankjai passporting (korlátlan uniós kereskedési) jogát, illetve azzal szembesülve, hogy brutális vámok terhelik exportját.

Ez jókora adóbevétel-kieséshez vezethet, amit csak a társadalmat sújtó megszorításokkal lehet ellensúlyozni.

A kemény Brexit-hívők szerint az EU-nak nem éri meg korlátozni a brit bevitelt a kontinensre, hiszen emiatt "cserébe" vámok terhelnék az uniós kivitelt a szigetországba. Rachman szerint nem jól látják ezt a viszonyt.

Nézzenek tükörbe!

Hogy miért tévednek, azt azonnal megtudhatják, ha a tükörbe néznek, azaz végiggondolják saját álláspontjukat. Azt akarták, hogy Nagy-Britannia visszanyerje szuverenitását, még ha ezért gazdasági áldozatot kell is hoznia. Az EU-nak az az érdeke, hogy a britek jól láthatóan rosszul járjanak a kilépéssel, mert legerősebb tagországai ezzel erősíthetik az Európa-projektet, az európai integrációt, amelynek kiépítésére 60 évet áldoztak.

Más szóval, ahogy a brexiteseknek is fontosabb a politikai cél, mint a gazdasági, úgy az EU-nak is fontosabb a politikai érdek a gazdaságinál.

Eközben a szigetország mégiscsak a kisebb játékos ebben a meccsben. A brit kivitel 44 százaléka talál piacot az EU többi részén, míg az unió kivitelének csupán 16 százaléka kerül Nagy-Britanniába. A válással járó bizonytalanság megszüntetése fontosabb a briteknek, mint az EU-nak.

Ha nem is akarja

És az unió lassan mozgó szervezet. Ha nem is akarja kifejezetten húzni a tárgyalásokat, hogy időzavarba hozza ellenfelét, akkor is lassan fog dönteni. A 27 maradó tagállam mindegyikének és az Európai Parlamentnek is rá kell bólintania a válási szerződésre, ami sokáig fog tartani.

Sokan csak mosolyognak azon, hogy a hűvös válás után Nagy-Britanniának a WTO-szabályok szerint kell majd kereskednie a világ többi országával. Márpedig vagy továbbviszi ezt mint uniós tagságának örökségét, vagy megpróbál saját WTO-megállapodást kötni a világ többi országával. Az utóbbi azonban újabb nagyon bonyolult tárgyalási folyamatot feltételez.

Tiszta lapot!

Theresa Maynek világos választ kell adnia arra, milyen helyzetben találja magát a szigetország a kilépési tárgyalások lezárása után, két év múlva. Enélkül elhúzódik az a bizonytalanság, amely miatt épeszű befektető nem költi a pénzét Nagy-Britanniában. Az ideális megoldás az lenne, ha az ország a válás után része maradhatna még egy ideig az egységes európai piacnak.

Erre azonban nem kapott biztosítékot a miniszterelnök, mielőtt bejelentette, hogy mikor akarja elindítani a válási folyamatot, s ezzel a sakkozóórát. Miért volt olyan hanyag, hogy erről megfeledkezett?

Részben azért, mert meg kell felelnie a tory párt vezetőinek, képviselőinek, akik elvárják, hogy beinduljon a Brexit-folyamat. A bejelentést meg is tapsolták a párt kongresszusán. Ezzel May talán nyert magának néhány évet, amit az ország élén tölthet. Ugyanakkor jelentősen növelte az esélyét annak, hogy az uniós kilépés súlyos károkat fog okozni Nagy-Britanniának - véli az FT publicistája.