Megszűntek a spontán demonstrációk Herszon kikötővárosban, amelyek februárban robbantak ki azt követően, hogy a Krím félszigetről induló orosz csapatok megszállták a várost, miután a megszálló erők megszigorították az ellenőrzést az utcákon – írja a Financial Times a kiszivárgó információk alapján készült cikkében. Az ukrán helyi közigazgatást egyfajta orosz állami árnyék irányítás vette át Ukrajna déli részein, amelyek a háború első időszakában orosz kézre kerültek.

Egy korábbi oroszbarát parlamenti képviselőt, Volodimir Szaldót nevezték ki a régió kormányzójának, az új kollaboráns közigazgatás megkezdte a rubel bevezetését az ukrán hrivnya helyett és a tanároktól elvárják, hogy az orosz tananyag alapján tanítsanak. A nyár után már csak oroszul folyhat a tanítás. Az internethálózatot részben átkötötték a Krímben működő orosz hálózatra, ami lehetővé teszi az orosz cenzoroknak, hogy ellenőrizék ki, miről kommunikál, még a Lenin-szobrot is visszaállították a város főterén.

A tiltakozókat „átvilágító” táborokba deportálták, miután az utcán vagy otthonukban letartóztatták őket. Az aktivistákat, a katonakorú férfiakat táborokba vitték, ahonnan sokan nem tértek vissza – állítja Szerhij Ribalko helyi politikus, a város melletti egyik nagy farm vezetője, aki már nem tartózkodik a régióban. Nem csupán Herszonban, hanem más megszállt városokban is sok mindenkit elvittek – mondja Ivan Antyipenko újságíró, aki ugyan elhagyta a várost, de tartja a kapcsolatot ott marad kollégáival. Száz ilyen esetről tud, egyeseket elengedtek, másokról nincs hír, viszont a kínvallatásukról van.

Szörnyű hírek

Olekszij Aresztovics, az ukrán államfő, Volodimir Zelenszkij tanácsadója azt mondta, hogy nemi erőszakról és más atrocitásokról kaptak híreket négy orosz megszállás alá került dél-ukrajnai városból. A kijevi vezetés szerint Oroszország igyekszik megszilárdítani a hatalmát a Herszon és Zaporizzsja körüli területeken, bevezetik az orosz államigazgatást és igyekeznek kitörülni az emberekből az ukrán identitást.

„Akkor is lőttek, ha orosz vagy” - beszámoló Mariupolból

„Teljesen mindegy, hogy milyen fegyveres volt, lőtt ránk” – mondta a Napi.hu-nak, a 41 éves Artyom, aki Mariupol egyik külvárosi részéről próbált meg elmenekülni az ostrom alatt, de végül csak április végén jutott ki a blokád alá vett városból. Már akkor mesélt élményeiről, amikor családjával Budapestről tartották tovább Svájcba.A férfi és családja az első orosz rakétatámadások alatt még az otthonában maradt, mert a lakóövezeteket nem lőtték. Később viszont ahogy a front közeledett minden oldalról, nem volt más lehetőségük, minthogy bemeneküljenek egy óvóhelynek kijelölt szerelőműhely alatti pincébe, ahol nagyjából 200 négyzetméteren voltak harmincöten.„Minden nap el kellett mennünk vízért és élelemért. Nappal viszonylag biztonságos volt, több nap is elhallgattak a fegyverek, de éjszakánként hallottuk ahogy repedezik a beton egy-egy robbanás után” – mesélte el a körülményeket lapunknak. A férfi az orosz kisebbséghez tartozik, de mint mondta, az óvóhelyen emiatt semmi bántódás nem érte. Viszont amikor a humanitárius folyósokon keresztül többször is megpróbáltak kimenekülni a családjával, akkor mindig vissza kellett fordulnia:„Eleinte az orosz bakák lőttek mindenre, ami mozog, aztán beálltak az utak mellé a tankokkal, terepjárókkal, BRDM-ekkel, akkor az ukrán katonák és sorozottak lőttek” – mesélte el élményeit. Szerinte egyik oldal katonái sem láttak még háborút, mindenki pánikban volt, lőtt mindenki mindenre. „Senki sem jó fiú” – tette hozzá.Végül április 15-17-én jutott ki Artyom és a családja az ostromlott városból: több tucat orosz katonai ellenőrző ponton kellett átmenniük, mire kiengedték őket. „A katonák azt mondták, hogy lassan Oroszországban is harcok lesznek a határon, ezért elértük, hogy mehessünk Kárpátalja felé” – mesélte el útjukat. Azt is elmondta, hogy amikor már az oroszok irányított térségekben jártak, akkor életszerűtlen szabályok léptek életbe: oroszul kellett beszélni a segélyeket osztó katonákkal, ha valaki ukránul beszélt, akkor a sor végére kellett állnia, de a boltosoknak is rubelt lett volna szabad csak elfogadniuk, de nem is volt annyi készpénz, hogy ez lehetséges legyen. Viszont összességében az orosz katonák és az új helyi kormányzóságok is rugalmasak voltak, pár nap után már inkább az volt a cél, hogy „valamennyire élni lehessen”. 

Ehhez az adja az indoklást, hogy történelmi területi igények alapján a jelenlegi moszkvai vezetés igényt tart a 18-19. században Oroszországhoz tartozó déli és délkeleti részére, amelyre Új Oroszországként hivatkoznak. Aresztovics szerint a Kreml egy „dél-oroszországi kormányzóságot” akar létrehozni a történelmi határok mentén. Ugyanez a cél a teljes donyecki és luhanszki tartomány elfoglalásával – ezek egyharmada került 2014-ben az oroszbarát szeparatisták kezére –, ám ezt az ukrán hadsereg egyelőre megakadályozta.

Kép: Financial Times

Nem oroszbarát lakosság

Antyipenko úgy véli, hogy nem lesz egyszerű az orosz uralom kiépítése, mert szemben a Donbasszal és a Krímmel a dél-ukrajnai területeken gyenge az oroszok támogatottsága. Szerinte az ott lakók továbbra is úgy gondolják, hogy Ukrajnában élnek. Egy példa erre, hogy a tanárok többsége nem vette át az orosz tanrendet. Továbbra is nézik az ukrán televíziót és kihasználják, hogy élnek az ukrajnai mobilhálózatok.

Igyekeznek a rubel használatát is visszautasítani, bár nincs elég hrivnya a nyugdíjak kifizetésére. Az élet jóval nehezebb, mert akadozik az élelmiszer- és a gyógyszerellátás, amit a Krímből próbálnak megoldani az oroszok - mondta Ribalko. Az emberek áttértek a passzív ellenállásra, például sárga-kék szalagokat kötnek fel a városban mindenfelé, röplapokat és más üzeneteket terjesztenek, amelyekben tudatják, hogy elutasítják a megszállást.