A pápát VI. Mohamed marokkói király fogadja a rabati repülőtéren. A katolikus egyházfő ezt követően udvariassági látogatást tesz a királynál, majd találkozik a politikai és a diplomáciai élet és a civil társadalom képviselőivel, beszédet mond a Hasszán-torony előtti téren. Ferenc pápa ezután felkeresi az uralkodó nevét viselő, az iszlám szélsőségességgel szembeni bástyaként számon tartott imámiskolát.
A pápai látogatás céljai között szerepel továbbá az is, hogy támogatásáról biztosítsa a közel 25 ezer fős, csaknem teljes mértékben külföldiekből álló katolikus közösséget az országban. Bár Marokkó elismeri a vallásszabadsághoz való jogot, és biztosítja azt a területén élő külföldieknek, nem engedi meg saját állampolgárainak a más vallásra való áttérést.
A katolikus egyház jelenléte az északnyugat-afrikai országban leginkább a jótékonysági és oktató tevékenységben, valamint a migránsoknak nyújtott támogatásban nyilvánul meg, a pápa így ellátogat egy három spanyol apáca által működtetett központba Termában. A Rabat egyházmegyei Caritas székhelyén mintegy 60 olyan, elsősorban Fekete-Afrikából érkezett emberrel találkozik majd, aki Spanyolországba akart eljutni.
Ferenc pápa február elején tett látogatást az Egyesült Arab Emírségekben, ahol mérföldkőnek tekintett nyilatkozatot írt alá az egyiptomi al-Azhar egyetem és mecset nagyimámjával, Ahmed el-Tajebbel a kereszténység és az iszlám "testvériségéről", a mérsékelt iszlám támogatásáról és a vallásközi kapcsolatok erősítéséről.
Marokkó a radikális iszlám elleni küzdelem szövetségeseként tekint magára, VI. Mohamed rendszeresen bírálja az iszlám "szent háborút", a dzsihádot. Ugyanakkor az Iszlám Állam terrorszervezet harcosainak jelentős részét alkották marokkóiak.