Boris Johnson brit miniszterelnöknek vannak keserű emlékei rosszul sikerült vizsgákról, hiszen oxfordi diákként nem azt az eredményt érte el, amit szeretett volna. David Cameron, diáktársa és a kormányfői székben elődje, jobban tanult nála, amit Johnson azzal magyarázott, hogy Cameron lányosan magoló diák volt. Ha azonban valaki felső szintű vezetővé válik, mint Johnson, akkor hasznára válhat, ha diákként magoló volt, azaz volt türelme, feneke, koncentráló készsége ahhoz, hogy elmerüljön a részletekben - véli Henry Mance, a Financial Times (FT) publicistája.
Ez arról jutott eszébe, hogy a londoni kormány belefutott egy kínos konfliktusba az idei végzős középiskolás diákokkal, mert a miniszterelnök nem figyel kellően a részletekre, így nem törődött a diákok gondjával. A pandémia miatt a végzősök kétlépcsős rendszerben kapták meg végső értékelésüket. Az elsőben a tanárok becsülték fel őket addigi előmenetelük alapján, ebből jött ki,l hogy milyen minősítést szerezhetnek, majd ezt egy gépi algoritmus finomította. Az eredmény az lett, hogy a gép nagyon sok esetben lerontotta a tanári értékelést.
Alacsonyajtó-szindróma
A következmény borítékolható volt: a végzős diákok a szokásos kalapdobálás helyett tüntettek az "algoritmus szakfelügyelő" döntése ellen. Ami ezt követte arról az alacsony ajtók jutottak az FT publicistájának eszébe: aki először beveri a fejét a felső lécbe, az kínosan érezheti magát, aki nem tanul ebből, és másodikként veri be a fejét, az kimagyarázhatatlan hibát követ el. A skót kormány hasonló helyzetbe került, de a tiltakozások hatására azonnal visszavonta a gépi értékelést, meghagyva az eredeti tanári döntést. Angliában kilenc napra volt szükség ezt követően, hogy meghozzák ugyanezt a döntést.
Johnson sehol sem volt, éppen szabadságát töltötte. Oktatási minisztere, Gavin Williamsone napokig magyarázta a kormány bizonyítványát, védte a védhetetlent, mire belátta, hogy meg kell hátrálnia. Ez rávilágít a miniszterelnök vezetési stílusának gyenge pontjára - véli az FT cikkírója. Úgy tekint magára, mint aki inkább csak dönt és inspirál, miközben tanácsadói és miniszterei elbíbelődnek a részletekkel, és végrehajtják a feladatokat. Kirúgásukat még indokoltnak látszó esetekben is elutasítja, mert úgy véli, az rá is rossz fényt vetne, hiszen az ő emberei voltak. A felelősség megállapítása helyett lehetővé teszi, hogy beosztottai bűnbakokat keressenek.
Teflon politikus
Ez eddig nem ártott Johnsonnak, aki igazi teflon politikusnak minősül, azaz minden lepereg róla. Nem kérték számon raja a választók a London polgármestereként elrontott extravagáns kezdeményezéseit, mint a rosszul tervezett buszokat és az elszúrt Garden Bridge projektet. Nem vették rossz néven színváltozásait sem, például, hogy bankok barátjából a munkásosztály szószólójává vált. Más politikusok már elvéreztek volna ezeken az ügyeken, Johnson azonban nem vezeti, hanem szórakoztatja a népet.
A Konzervatív Párt a koronaválság ellenére még mindig vezeti a népszerűségi listákat és a kormányfő alig van lemaradva a Munkáspárt vezére, az árnyék miniszterelnök Keir Starmer mögött. A végzős diákokkal kapcsolatos fiaskó aligha változtat ezen. A legtöbb családot nem érinti, összességében a kavarás ellenére is több jó értékelés született, mint korábban, és egyébként is mindenki nyaral. A toryk egyelőre hálásak az elmúlt év végén a parlamenti választásokon elért nagy győzelmükért, amit neki köszönhetnek, így elnézik, hogy híján van a kormányzási tudásnak.
Johnson távolságtartó magatartása azonban bátorítja a kritizáló magatartást, hiszen a bíráló nem kerül közvetlenül szembe a miniszterelnökkel, csak beosztottaival - véli az FT publicistája. Ha a kormányfő továbbra is távol tartja magát a részletektől, akkor előbb végrehajtó embereit vehetik célba, majd a kormányzás kerülhet a célkeresztbe, mondván: a kocsis a lovak közé dobta a gyeplőt, így céltalanul szalad a szekér, ki tudja, merre.