Dominic Raab brexitügyi miniszter lemondásával elszakadt Theresa May miniszterelnök kompromisszumos brexittervétől, átállt a teljes függetlenséget akaró brexiterek oldalára, s egyben benevezett az utódlási harcba, amely volt főnöke posztjáért indulhat - írja a Bloomberg. May mindenképpen el akarta kerülni, hogy valamelyik kulcsfontosságú minisztere lemondjon, miután a kormány elfogadja a válási megállapodással kapcsolatos javaslatát. Ez nem sikerült, így Raab távozásával a kormányfő és a javaslat jövője is sokkal bizonytalanabbá vált.

A minisztert gyorsan követte Esther McVey, a munka- és nyugdíjügyi tárca vezetője, ismert, brexiter tory politikus akinek lemondására számítottak. A font már Raab lépése után egy százalékkal gyengült az euróval és a dollárral szemben, a londoni tőzsde zuhanórepülésbe kezdett.

Két és fél évvel azt követően, hogy a brit szavazók többsége az EU elhagyása mellett döntött a kormány olyan javaslatot fogadott el a kilépés feltételiről, amely eloszlathatta az illúzióikat a függetlenné válás előnyeivel kapcsolatban - foglalták össze véleményüket a Financial Times (FT) szerkesztői. A magas gazdasági költségek, a fájdalmas kompromisszum (az Egyesült Királyság ki tudja, milyen hosszú időre szóló bennmaradása az EU-s vámunióban) nyilvánvaló.

Szép álom volt

Az egyezség támogatói azt állítják, hogy az nem sérti a népszavazás döntését, azaz néhány éves távlatban biztosíthatja a szigetország függetlenségét, hiszen a felek új kereskedelmi kapcsolatáról a következő két évben meg lehet állapodni. Ugyanakkor a kormány javaslata szakít azzal az álommal, hogy lehetséges lenne tisztán, rövid úton kiválni az EU-ból, illetve hogy 2019 végéig simán meg lehet kötni az új kereskedelmi megállapodást az unióval. Senki sem gondolhatja ma már komolyan, hogy a szigetország csodálatos, új viszonyt alakíthat ki az EU-val.

A négy évtizedes gazdasági, kereskedelmi, jogi házasság szétszakítása eleve nem könnyű feladat, de a May-kormány elszúrta az ezzel kapcsolatos tárgyalásokat - vélik az FT szerkesztői. Megfontolatlanul jelentették be, hogy az Egyesült Királyság nem óhajtja fenntartani részvételét az egységes európai piacon és ki akar lépni a vámunióból. Nem számoltak egy ilyen szakítás hatásával a vállalatok üzleti környezetére, a foglalkoztatottságra és egyáltalán a gazdasági növekedésre.

Szemben a May-kabinet várakozásával, nem tudtak az oszd meg és uralkodj jegyében tárgyalni az uniós országokkal, a 27 tagállam összezárt és nem hagyta magára az ír-észak-ír határ átjárhatóságához ragaszkodó Írországot. Michel Barnier uniós főtárgyaló visszaverte azokat a próbálkozásokat, amelyekkel ki akarták mazsolázni az uniós szabályokból azokat, amelyek előnyösek a szigetországnak, miközben a többitől megszabadultak volna.

Rosszabb, mint az EU-tagság

A kormány kompromisszumos javaslatának elfogadása esetén egészen biztosan rosszabb helyzetbe kerülne az Egyesült Királyság, mint ha az EU tagja maradna. Távolabb kerülne legfontosabb kereskedelmi partnerétől, miközben nem lenne módja beleszólni azoknak a szabályoknak az alakításába, amelyek alapján üzletel vele. Ugyanakkor az FT cikke szerint még ez a legkisebb rossz ha figyelembe vesszük a miniszterelnök említett, önmagára erőltetett korlátozásait.

Az rendben van, hogy nem túl nagy lelkesedés fogadja May ajánlatát, ám nincs szó "árulásról", amiről sok brexiter beszél. Árulást legfeljebb azok követhettek el, akik hazug ígéretekkel kecsegtették a referendum szavazóit. Például arról beszéltek, hogy küszöbön Törökország belépése az EU-ba (ami azt jelentené, hogy a török vendégmunkások néhány év múlva szabadon eljuthatnának bármely uniós tagországba), illetve hogy a megspórolt uniós befizetés érett gyümölcsként hullik az ország ölébe, amit például az egészségügyre költhet.

Marad a bizonytalanság

Az üzleti világnak jó, hogy a kormány végre előállt a javaslatával, mert enyhítette a bizonytalanságot - bár ez csak néhány óráig, a brexitügyi miniszter lemondásáig tartott. Ugyanakkor hosszabb távon semmi sem változott: mind a brexiterek, mind az Európa-pártiak úgy látják, hogy az Egyesült Királyság és az EU viszonya nem maradhat úgy, ahogy a kormányjavaslat elfogadása esetén - ki tudja mennyi ideig - ideiglenesen alakulna. Legfeljebb 2020-ig láthatunk előre, az akkor véget érő átmeneti periódus után újra ott rémlik a felek durva szakításának lehetősége.

A kérdés most az, hogy a parlament elfogadja-e a kormány ajánlatát? Úgy tűnik, minden oldalról támadják azt: a brexiterek, élükön Boris Johnson volt külügyminiszterrel, és az EU-pártiak, köztük Johnson öccsével Jóval egyaránt értelmetlennek látják a "kint is vagyok, bent is vagyok" megoldást. A tét nem csupán a brit gazdaság jövője, hanem Nagy-Britannia mint a nemzetközi kapcsolatok stabil szereplőjének imázsa.