A fejlett országok még jelenleg is a hitelezés 2007-2008-as összeomlását követő, a közgazdasági szakirodalomban hard landignek nevezett gazdasági jelenséget élik meg. Ezen az sem változtat, hogy néhány országban kissé nő a GDP. A befektetőknek éppen ezért sokkal inkább a Nyugat rossz helyzete miatt kell aggódniuk, mint hogy a kínai gazdaság hard landingjéről szóló híreken izgatnák magukat - mondta a CNBC-nek Stephen Gallo, a Schneider Foreign Exchange devizakereskedő cég stratégája.

A pekingi kormány nemrégiben jelezte, hogy elegendő tartalékai vannak a monetáris enyhítéshez, ha erre lenne szükség a gazdasági növekedés lassulása miatt. Ugyanakkor eközben megtette a szükséges lépéseket az ingatlanpiac lehűtése érdekében. Ezek az ellentmondó jelek indítottak egyes elemzőket arra, hogy a kínai GDP bővülésének gyors lefékeződéséről beszéljenek.

A nagyobb ciklus nagyobbat szól

Az a nagyobb visszaesési ciklus, amelyet a fejlett gazdaságokban figyelhetünk meg a másodlagos jelzálogpiacon kialakult befektetési buborék 2007-es kipukkadása után, az nevezhető igazán hard lendingnek - érvel a szakértő. Gallo ennek tükrében nem is érti miért aggódnak egyesek Kína miatt.

Ha a központi bankok Európában és az USA-ban időben felfedezték volna az ingatlanpiaci buborék felfúvódását, majd határozottan kézbe vették volna annak megoldását, akkor nem lett volna olyan még a válság, mint amilyen. A jegybankok szabályokat hozhattak volna arról, hogy kik kaphatnak és kik nem kaphatnak kölcsönöket, amivel megelőzhették volna, hogy hitelképtelen emberek, vállalatok jussanak pénzhez. Emellett - lásd a mostani kínai politikát - az ingatlanpiacot lehűtő monetáris politikát folytathattak volna.

Messze még a gödör alja

Nagyon hosszú ideig fog tartani a fejlett országokban, mire kijutnak a hard landing szakaszából. Nem egyszerűen arról van szó, hogy fel kell számolni a kétes követeléseket és tartozásokat, hanem arról, hogy a hitelezési csatornák egyszerűen nem működnek - érvel az elemző. Nem ért egyet azokkal, akik szerint az Európai Központi Bank (ECB) két hároméves likviditásbővítési akciója (LTRO), amelyben ezermilliárd eurót pumpáltak az európai pénzügyi rendszerbe, megoldhatja a problémát.

A bankrendszer még mindig Európa Achilles-sarka. A pénzintézetek nem bíznak egymásban, nagyon drágán jutnak dollárforrásokhoz, összességében alig kapnak levegőt. A bajok súlyosságát jelzi a z ECB-nél elhelyezett betéteik nagysága. Két nappal az európai jegybank 530 milliárd eurós második LTRO-ja után - amelyben hároméves hitelt kínált egyszázalékos kamaton - 777 milliárd euró betétet tartottak a jegybanknál, miközben erre csak 0,25 százalékos kamatot kapnak.

A szerpentin út jobb

Az ECB beavatkozása nélkül bankválság lenne - állítja Gallo. A fejlett gazdaságok túlságosan függenek a fogyasztástól és a hitelektől, és lehet, hogy ezzel "rossz növekedési modellt" követnek. A szakértő szerint a reáljövedelem bővülésére alapozott - s ennek mértékével egyben korlátozott - növekedéssel Kína és India halad a jó úton, még akkor is, ha ezen jóval tovább tart utolérni a Nyugatot, mint ha az előbbi ösztönzőket választanák.