Recep Tayyip Erdogan török államfőtől nem áll távol, hogy szigorú arckifejezéssel álljon a kamerák elé. Modora sokszor karcos, ám azzal nem lehet vádolni, hogy ne lenne humorérzéke. Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke mellett állva legutóbbi sajtótájékoztatójukon tett egy megjegyzést, amivel ezt bizonyította. Kormánya támogatja az európai országok menekültkvótáit, feltéve, hogy a rendszerbe beveszik Törökországot is.

Mármint azt az országot, amelynek területén kétmillió szíriai él menekülttáborokban. A pont Erdogánnál volt, hiszen az EU tagországai 40 ezer bevándorló szétosztásán is csúnyán összevesztek. Az uniónak már ez is menekültáradatnak számított. Amikor erről beszéltünk a török kollégák körberöhögtek minket - mondta egy brüsszeli tisztviselő a Financial Timesnak.

Fordulatot hozhat

Az EU-török viszonyokban óriási jelentősége lehet a menekültválságnak, akár fordulatot is hozhat az új helyzet. Papíron Erdogan a kérő, az EU-aspiráns ország vezetője, akit eddig autokratikus viselkedése miatt elutasítottak. Valójában azonban a török EU-tagság csak egy délibáb, nem elérhető cél, miközben most az EU-nak van egy nagy kérése Ankarához.

Tusk mellett Angela Merkel német kancellár is beszállt a török vezető megpuhításába és a jövő héten, a török választások előtt nem sokkal Erdogan fényes fogadtatásra számíthat brüsszeli látogatásán. Mindez akkor történik, amikor az államfő rendszere inog: az erőszak terjed, a kurd szeparatisták lázonganak.

A tét régen nem az, hogy az ankarai kormányt rábírják a törvények átírására, hogy azok megfeleljenek az európai ízlésnek. Még csak nem is a menekültáradat tűnik a hosszú távú kockázatnak. Sokkal inkább az a gond, hogy az EU elveszthet a közvetlen környezetében egy jó indulatú, 75 millió lakosú demokráciát.

Kéne pénz

Az európai országok igyekeznek összeadni némi pénzt a törököknek. Johannes Hahn, az Európai Bizottság bővítési biztosa egymilliárd eurót akar összegereblyézni. Késésben van ezzel. Eddig 200 millió dollár (178 millió euró) jutott a Törökországban élő menekülteknek, miközben az török kormány hatmilliárd dollárt (5,3 milliárd euró) fordított erre a célra.

Ha Törökország válik az EU bevándorlási ütközőzónájává, akkor Ankara természetesen kérni fog ezért cserébe ezt-azt. A kormány fontolgatja, hogy munkát ajánljon a menekülteknek, azaz enyhítse a legfőbb ösztönzőt, amiért útnak indulnak Európa felé. Ehhez jól jönne az EU pénze. Még a határellenőrzést is megszigoríthatná cserébe vagy bevállalhatná a bevándorlók regisztrálását.

Az aduász és a bökkenő

A törökök azonban kérhetnek valami mást is, ami sokkal érzékenyebb kérdés, mint a pénz. Vízummentes belépést állampolgárainak a schengeni övezetbe. Törökország az egyetlen az EU társult országai közül, amelytől ezt megtagadták. A helyzet úgy áll, hogy még a polgárháború szaggatta Ukrajna polgárai is hamarabb jogot kaphatnak erre.

A 2013-ban elfogadott tárgyalási menetrend szerint 2017-ben kerülne napirendre ez a kérdés. Cserébe az EU lehetőséget kaphatna arra, hogy Törökországon keresztül küldhesse haza azokat, akiknek nem fogadja el a menekültkérelmét. Az a bökkenő, hogy egyes tagállamok - például Franciaország és Görögország - még ezt a tervet is ellenzik.

A súlyos menekültválság ellenére számos európai politikusnak nem lehet letolni a torkán azt az ötletet, hogy 75 millió török szabadon utazzon Európában. A muszlimellenes hangulat, amely áthatja az unió kvótavitáját - azaz a belső migrációs válságot - kisiklathatja azt a közös törekvést is, hogy az EU külső megoldást keressen a problémára.