Mit gondolnak a britek a brexitről több mint négy évvel a 2016. júniusi függetlenségi népszavazás után, amelyen többségük az uniós kilépésre szavazott? Erre volt kíváncsi az UK in Changing Europe kutatócsoport, amely a londoni King's College-ben működik, és a NatCen független társadalomkutató intézet. Hogy választ kapjanak a kérdésükre Brexit on Zoom címen fókuszcsoportos megkérdezéseket szerveztek, amelyek leiratait a Financial Times (FT) is megkapta.

A beszélgetések résztvevői közepes és magas jövedelmű emberek voltak, mivel a kutatás elsősorban azoknak a hangulatát firtatta, akiket a Comfortable Leaver csoporthoz (a kényelmes kilépés pártján állók közé) sorolhatunk. Az idetartozók alkották a brexiter szavazók túlnyomó részét. A beszélgetéseken az őszinteség erősítése érdekében általában elválasztották egymástól a Leavereket és a Remainekreket. Simon Kuper, az FT újságírója a beszélgetések nem hivatalos jegyzőkönyvei alapján úgy látja, hogy a britek többsége továbbra is alábecsli a brexit hatását.

A többség szerint hiba volt a brexit

A társadalom érdeklődésének középpontjában, mint mindenütt a világon, az Egyesült Királyságban is a pandémia van, ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy próbálnak túl lenni végre a sokszor a családokat is megosztó brexitvitákon. Ez mind a Leaverekre, mind a Remainerekre jellemző. Megkönnyítheti a múlt lezárását, hogy a britek megosztottsága nem volt olyan erős, mint ami most az USA demokrata-republikánus ellentétét jellemzi. Eleve nem gondoltak sokat Európáról a brexit előtt sem, emellett nem keverték bele a vallást a dologba és nem mentek az utcára a két oldal felfegyverzett militánsai. Jellemző, hogy aki a fókuszcsoportjában erősebb megjegyzésre ragadtatta magát, az elnézést kért ezért.

A legtöbb közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a britek szerint hiba volt a brexit - a legfrissebb YouGov-felmérés szerint 48-39 százalékos arányban -, a fókuszcsoportok sok Leaver tagja mostanra brexitszkeptikussá vált. A médiában nem bíznak inkább személyes kapcsolataik, családjuk, barátaik véleménye alapján tájékozódnak a kilépés hatásairól. A Leaverek nem bíznak abban sem, hogy a kormány jól kezeli a kilépéssel kapcsolatos teendőket, azaz visszatértek a kormányzattal szembeni hagyományos bizalmatlansághoz. Amit továbbra is a brexit egyértelmű előnyének tartanak, az az, hogy országuk megspórolja az uniós befizetéseket.

Ki az ellenség?

Az FT cikkíróját meglepte, hogy kiket tartanak a Leaverek az ország "ellenségének". Nem az elitista Remainenreket támadják, hanem a potyázó bevándorlókat, akik azért érkeztek az országukba az unió keleti feléből, hogy megkapják a briteknek járó nagyvonalú szociális támogatásokat. Emellett új csoportként megjelentek a hazai haszonlesők, akik fiatalon rászoknak arra, hogy állami segélyen éljenek, és aztán már nem tudnak változtatni ezen.

A Leaverek nem értik, hogy miért kellett sok brit helyett bevándorlókat alkalmazni a vállalatoknál. Úgy látják, hogy manapság a fiatalok csak vloggerek vagy influenszerek akarnak lenni, ami arra utal, hogy van némi meg nem értés a generációk között.

Csendes belenyugvás

A Remainerek szintén bánatos hangulatban vannak. Egyesek közülük bocsánatot kér a brexitért, ha európaiakkal találkozik. Mostanában szeretik "európainak" nevezni magukat, mert úgy érzik, hogy a brexiterek kisajátították a brit identitást. Volt köztük olyan, aki az Egyesült Királyság zászlaját brexiter szimbólumnak minősítette. A Remainerek szégyellik magukat azért, hogy a többség a brexit mellett döntött, azért, hogy bezárkózó a társadalmuk, azért, hogy kétbalkezesen kezelik a koronavírus-járványt.

A Remainerek a brexitet az Egyesült Államokkal kötendő kereskedelmi megállapodással azonosítják, ami rászabadíthatja az Egyesült Királyságra a "tisztátalan" amerikai agrártermékeket és megnyithatja a nemzeti szent tehénnek számító NHS egészségügyi rendszert az amerikai gyógyszergyártók nyomulása előtt. Sok Remainer a brexit elleni reménytelen harc helyett inkább a klímaváltozást tekinti a legfőbb közellenségnek, amely ellen talán még nem esélytelen küzdeni.

Az önkormányzatokban bíznak, és a humorérzékükben!

Összességében nem mondhatjuk azt, hogy a brexit feltámasztotta volna a brit társadalom nemzeti büszkeségét. Ugyanakkor legalább annyit elmondhatunk, hogy mindkét tábor tagjai bíznak abban, hogy a Brüsszeltől visszaszerzett hatalom az önkormányzatokra száll a kormány helyett és egyetértenek abban is, hogy nem szabad elveszteniük a humorérzéküket. Erre szükségük is lesz, mert a helyzet az elmúlt négy évben egyre romlott.

Két évvel ezelőtt még az volt a kérdés, hogy a puha brexit valósul-e meg, amelyben az Egyesült Királyság függetlenné válása után része maradt volna az egységes európai piacnak, vagy a kemény, amelyben az egységes piac helyét egy az EU és az Egyesült Királyság között megkötendő új szabadkereskedelmi egyezmény veszi át. Ma az utóbbi és az igazán nagy gazdasági károkat okozó, megállapodás nélküli kiválás a két lehetőség, amelyek közül az egyik január 1-jén az országra vár. Az igazi válás 2021 elején egy rémült, kifáradt társadalomra szakad rá.