A vezető jegybankok szokatlan monetáris politikája - beleértve az úgynevezett mennyiségi enyhítést, azaz a kötvényvásárlásokat is - nem bizonyult megfelelő eszköznek az infláció megmozdítására és a gazdasági növekedés fellendítésére - írta Nouriel Roubini legfrissebb tanulmányában. A Dr. Végzetnek gúnyolt közgazdász professzor azzal szerzett nevet magának, hogy precízen megjósolta a 2008-2009-es pénzügyi összeomlást.

A probléma gyökere az, hogy monetáris politikai beavatkozások fiskális megszorításokkal párosulnak. Olyan világon élünk, ahol túl nagy a kínálat és ezzel egyidejűleg túl kicsi a kereslet - állította fel meglehetősen egyszerű alapképletét az amerikai sztár közgazdász. Ez a szituáció folyamatosan nyomást gyakorol az árakra: egyre lejjebb szorítja az inflációt, sőt deflációt (árcsökkenést) idéz elő. Hatása erősebb az agresszív monetáris enyhítések hatásánál.

Egy irányba mutató okok

A pénznyomtatás azért nem vezet inflációhoz, mert a 2008-as összeomlás után megindult bővülés vérszegény és fájdalmas adósságleépítéssel párosul. Miután a magánszemélyek, a cégek és az államok is jókora tartozásokat halmoztak fel a válság előtt, a mai napig nem tudtak teljesen megszabadulni ettől.

Emellett számos további tényező is ebbe az irányba hat. Ezek közé tartozik, hogy túlkínálat fékezi a vállalatok áremelési képességét, illetve hogy a magas munkanélküliség körülményei között túl sokan pályáznak túl kevés állásra. Ez a munkavállalók bérnövelési lehetőségeit korlátozza.

Roubini a kellemetlen gazdasági környezetet fenntartó tényezők közé sorolja a növekvő jövedelemkülönbségeket is. Ez csak tükrözi azt a folyamatot - fejtegeti -, amelyben a jövedelmek azokhoz áramlanak, akik többet takarítanak meg, azoktól, akik többet költenének, s ezzel erősíthetnék a halovány fogyasztói keresletet.

A bajok exportálása

Végül megemlíti a korábban felfújt ingatlanlufik kipukkadását, illetve a jelenleg is növekvő eszközbuborékokat, amelyek fokozzák a kockázatot, s ezzel óvatosságra késztetik a befektetőket. Az alacsonyabb nyersanyag- és energiahordozó-árak - amelyek részben a kínai gazdaság lassulására vezethetők vissza - szintén hozzájárulnak a deflációhoz, illetve ahhoz, hogy - a kisebb termelési költségnek nyomán felfutó termelés miatt - túlkínálat alakuljon ki a világon feldolgozóipari termékekből.

A szokatlan monetáris politika célja, hogy a hazai valuta gyengítésével - ami növeli az importárakat - megelőzze a deflációt, ám ez egy zéróösszegű játszma - hívja fel a figyelmet Roubini. Ami ugyanis a hazai pályán az infláció erősödését ígéri, az külföldi valuták viszonylagos erősítésével csak exportálja a deflációt és a recessziót más gazdaságokba.

Szokatlan követelés

Roubini végül egy pénzügyi közgazdásztól meglehetősen szokatlan következtetésre jut. A monetáris ösztönzők csak akkor lehetnek hatásosak, ha ideiglenesen fiskális élénkítéssel, azaz a növekedést serkentő költségvetési beavatkozásokkal párosulnak. Ez utóbbi minden jelentős gazdaságban hiányzik. Bizonyos fokig, mint az eurózóna, mind Nagy-Britannia, mind az USA, mind Japán fiskális megszorítási politikát folytat, igyekszik konszolidálni költségvetését.

Roubini szerint az IMF receptje - amely közfinanszírozású infrastruktúra-beruházásokat ajánl a kormányoknak - megfelelő lenne, ha nem ütközne politikai korlátokba. A végeredmény állandósuló lassú növekedés, elnyúló stagnálás (secular stagnation), visszaeső infláció, sőt defláció - ismétli meg diagnózisát az professzor.

Rozogák vagyunk

Más szakértők is hasonló következtetésre jutnak, további elemekkel egészítve ki Roubini szempontjait. Öregek vagyunk, el vagyunk adósodva és szakadék tátong az anyagi lehetőségeink között. Ez a képlet elkerülhetetlenül a nominális GDP-növekedés lassulásához vezet - idézi a CNBC Ajay Kapurt, a Bank of America Merrill Lynch feltörekvő piacokkal foglalkozó stratégáját.

Az öregek nem költenek túl sokat. Amikor túlságosan eladósodnak az emberek, akkor a nekik nyújtott kölcsönök hatékonysága romlik és a gazdagok megtakarítási rátája a válság előtti 20 százalékos arányról 40 százalékra ugrott - teszi hozzá az elemző. Ilyen körülmények között meglehetősen nehéz mozgásra bírni a gazdaságot - ez magyarázza, miért követik egymást a jelentős monetáris enyhítések, miért látszik úgy, mintha a kamatok az idők végezetéig alacsonyan maradnának.