Az olaj ára tavaly ősszel összeomlott, ám a 79 éves Ali al-Naimi, Szaúd-Arábia olajminisztere, aki 60 éve dolgozik az olajiparban, egy szót sem szólt. Továbbra is eljárt azokra az iparági konferenciákra, amelyek meg szokott látogatni, ám szeptember közepe és november közepe között, amikor több mint ötödével zuhant a fekete arany tőzsdei jegyzése, egyszer sem szólalt meg. Ez 180 fokos fordulat volt ahhoz képest, ahogy az olajpiac két legutóbbi válságát kezelte - derül ki a Bloomberg elemzéséből.

Az 1998-as ázsiai valutaválság és a 2008-2009-es pénzügyi világválság idején Naimi - aki a világ legnagyobb olajtermelő országának illetékes minisztereként gyakorlatilag a globális olajpiac koronázatlan királya - megszervezte, hogy az OPEC visszafogja kitermelését, amivel megfékezték az olajár zuhanását. Most a háttérbe vonult. Sőt a kartell szokásos novemberi bécsi ülésén visszautasította 12 tagállam javaslatát a kitermelés visszafogására.

Azzal érvelt, hogy várják meg, amíg az alacsony árak kiszorítják a piacról az OPEC-országoknál drágábban tevékenykedő olajtermelőket, elsősorban az amerikai olajpapa-vállalatokat, illetve a költséges kitermelési formákat, leginkább a mélytengeri lelőhelyeket. Erre az ülés után napokban az olajárak további tíz százalékkal zuhantak, ám a szaúdi vezetést ez sem hatotta meg. Végül a 2014 közepi 110 dollár/hordós átlagár januárra 50 dollár alá esett.

A láthatatlan fenyegetés

Mindezt valami olyasmi magyarázza, ami az 1973-as első olajárrobbanás után felnőtt nemzedékek számára elképzelhetetlen: a világ legnagyobb olajtermelője attól fél, hogy az olajkereslet - és ezzel az ár - hosszú távon csökken. Más szóval, hogy vége az OPEC államait dúsgazdaggá tevő olajkorszaknak. Nem csoda, hogy Naimi mélyen hallgat erről a félelmükről, pontosabban, csak elejtett mondatokban árulja el, mi van a háttérben, miért nem akarják, hogy az olaj visszadráguljon az egy évvel ezelőtti szintre.

Naimi három évvel ezelőtt világossá tette, hogy szerintük a keresleti csúcs gyorsabban bekövetkezik, mint a kitermelési csúcs. Szemben a pesszimista szakértőkkel, akik tíz évvel ezelőtt a szaúdi olajkitermelés visszaesését jósolták, ma több olajat exportálnak, mint akkor. Nem mellesleg az ország GDP-jének fele a fekete arany kivitelének bevételeiből származik.

Olajpara

Az elmúlt háromnegyed év árcsökkenése előtt 2025-re várták az olaj keresletének és kínálatának kiegyenlítődését. Azzal, hogy hagyják hordónként 60-70 dollárra esni az árat, talán nyernek néhány évet ehhez képest, mivel lassítják az olajelhasználás visszaszorítását szolgáló erőfeszítéséket, például a kisebb fogyasztású járművek elterjedését.

A félelmetes perspektíva már az elmúlt négy évben megjelent az olajtermelők horizontján - mondja Mohammed al-Sabban, a szaúdi olajminiszter vezető gazdasági tanácsadója. A feltörekvő országok, amelyek fogyasztásának növekedésétől piacuk tágulását remélték, javították gazdaságuk hatékonyságát és diverzifikálják energiaforrásukat. A szaúdi vezetés tavaly nyáron pánik közeli állapotba került, amikor látta, milyen gyorsan fékeződik a kínai kereslet emelkedése.

Naimi pontosan tudja, hogy az őrült tempójú kínai állótőke-beruházások és a gyors urbanizáció, amelyek évtizedeken át hajtották a keresletet, lezárultak. A kínai gázolaj-felhasználás, amely egy évtizeden át évi nyolc százalékkal bővült 2013-ban és 2014-ben csökkent. Az amerikai International Energy Agency (IEA) szerint ennek oka részben az, hogy földgázhajtású járműveket állítanak szolgálatba. Idén napi 10,6 millió hordóra emelkedhet a kínai olajfelhasználás, ami mindössze 2,6 százalékkal több a tavalyinál.

Hol a vége

A szaúdi stratégia sikere - mármint az olajkorszak meghosszabbítása - jórészt attól függ, hogy mennyire fogja vissza az alternatív energiaforrások felhasználását az alacsonyabb olajár. Visszaesik-e a szélturbinák és a napelemek, vagy az elektromos autók értékesítése? Adam Sieminski, az IEA vezetője egy januári washingtoni fórumon azt mondta, hogy nem számít erre. Ezt elsősorban azzal magyarázza, hogy az elektromos energia termelésében nem versenyeznek közvetlenül egymással az alternatív források és az olaj.

A kormányok továbbra is támogatják a világ nagy energiahordozó-váltását. A szaúdiak talán újra és újra meg fogják próbálni meghosszabbítani az olaj korszakát, ám a zöldenergia folyamatos és kitartó árcsökkenése ezúttal nem engedi, hogy visszafordítsák a tendenciákat - állítja Bill McKibben, környezetvédelmi aktivista, a kanadai olajhomokmezőket és az USA déli részét összekötő olajvezeték megépítését ellenző politikai kampány egyik vezetője.