Donald Trump, az USA új elnöke nem csomagolta be véleményét az EU-val és a NATO-val kapcsolatban. Tőle akár szét is eshet az unió, amely alapvetően Németország meghosszabbított keze, a NATO pedig egy idejétmúlt szervezet. Ezekkel a megjegyzéseivel két táborra osztotta a nyugati világot: az egyik oldalon ő, az uniót elhagyó Nagy-Britannia, a brexit hívei, az euroszkeptikusok állnak, a másikon mindenki más.
Ez a világos megosztottság azonban nem az utóbbi csoport megfélemlítését eredményezi, hanem éppen ellenkezőleg: váratlan ajándék az európai föderalistáknak - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. Ha Trump tartja magát ehhez a kemény politikai irányvonalhoz, az rákényszeríti Európát, hogy a korábbinál sokkal függetlenebb geopolitikai szereplőként lépjen színre.
Kapcsolódó
Nem elég nagyok
Ha az Egyesült Államok nem megbízható, mindig kéznél lévő szövetséges, hanem csupán alkalmai partner vagy akár versenytárs a világpolitika alakításában, akkor sokkal könnyebb meggyőzni az európai választókat az integráció előnyeiről - véli a szakíró. Kevés európai ország elég nagy ahhoz, hogy önállóan próbáljon meg szembe nézni az egyre veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb világgal.
Bershidsky az elmúlt hónapok statisztikai adataival támasztja alá mondanivalóját. A brexitről szóló döntés után erősödött az EU támogatottsága a kontinensen. Az Európai Bizottság szervezésében készülő Eurobaromter felmérés szerint tavaly tavasz óta az uniót pozitívan megítélők aránya egy százalékponttal, 35 százalékra nőtt, miközben a negatív véleményt megfogalmazóké 27-ről 25 százalékra csökkent.
Az európaiak 81 százaléka támogatja az emberek szabad mozgását szemben a korábbi 79 százalékkal. (Ez az az ügy, ami a legjobban idegesíti a briteket.) Az európaiaknak nem tetszik az a lehetőség, hogy be legyenek zárva saját országuk határai közé, és nem igazán díjaznák azt sem, ha az európai gazdasági rendszer megroppanása miatt nemzeti valutáik elvesztenék az értéküket.
Meggondolhatja magát
Mindez nem jelenti azt, hogy a föderalizmus hirtelen mindent kétséget elsodort volna az útból. Például Angela Merkel kancellár is az erősebb nemzetállamokra épülő döntéshozatalt támogatja a brüsszeli bürokrácia szerepének növelésével szemben. Trumpnak azonban olyan elvárásai vannak, amelyet számos ország nem tud teljesíteni, ráadásul még rá is tehet egy lapáttal ezekre.
Például hónapok óta veri az asztalt azért, mert Észtországon, Görögországon, Lengyelországon és Nagy-Britannián kívül egyetlen NATO-tagállam sem teljesíti azt a vállalását, miszerint GDP-je két százalékát költse védelmi kiadásokra. Kérdés azonban, hogy ha ezt az igényét teljesítenék, akkor megelégedne-e az eredménnyel. Az USA bármelyik NATO-országnál legalább háromszor többet költ erre a célra.
Mi van, ha kitalálja, hogy az USA európai szövetségesi népességük vagy területük arányában járuljanak hozzá a katonai szövetség büdzséjéhez? Vagy ha úgy dönt, hogy esetről esetre fog határozni az amerikai hadsereg bevetéséről a NATO-tagoszgáog kisegítésében. Ezek olyan kockázatok, amelyekkel Trump megjelenése - vagy, ha tetszik, az amerikai nacionalizmus hatalomra kerülése - előtt nem kellett számolniuk.
Közös védelem
A legtöbb EU-tagállam és az Európai Parlament támogatja az unió katonai integrációját, igaz, a skandináv országok és Ausztria ellenzik a közös parancsnokság felállítását. Az új elnök megalkuvó politikája megerősítheti ezeket a szándékokat, különösen azoknál az országoknál, amelyek határosak Oroszországgal. Még a zsebüket is könnyebben megnyithatják a közös kiadások előtt, ha azok a biztonságot szolgálják.
Kereskedelem
A másik terület, amelyen Trumpnak köszönhetően szorosabbá válhat az EU integrációja, a kereskedelem. Jelenleg nagyon népszerűtlenek a szabadkereskedelmi egyezmények. A Kanadával kötött megállapodásnt nem sikerült érvénybe léptetni, az USA-EU szerződés (TTIP) ügye elakadt. A helyzet azonban megváltozik, ha az új elnök vezette USA kedvezményt kínál Nagy-Britanniának, ami versenyhátrányt okozhat az EU-tagországoknak.
Az EU nagysága önmagában azt ígéri, hogy ha versenyezni kell a világpiacon, akkor bárkivel, még az USA-val szemben is kedvező helyzetből indulhat. Ehhez azonban el kell hárítani a belső kereskedelem előtt tornyosuló akadályokat. És Trump Németországra vonatkozó megjegyzése is visszaüthet, mivel minden európai ország szívesen együttműködik Berlinnel, miközben Trump nagyon népszerűtlen.
Vegyék a kezükbe!
Trump elnöksége nem fog örökké tartani. Ahhoz azonban elég kárt okozhat az Újvilág és az öreg kontinens viszonyában, hogy az európaiak úgy érezzék: fel kell készülniük a hasonló csapásokra. Az európai föderalisták kaptak egy lehetőséget arra, hogy ellentámadásba menjenek át követve Merkel válaszát Trump Európát bíráló megjegyzéseire: az európaiaknak saját kezükbe kell venniük a sorsukat.