Francis Michel Bátor 1925. augusztus 10-én született Magyarországon Bátor Ferenc néven. Családjával 1939-ben menekültek el a náci Németországhoz közeledő, a fajgyűlölet felé sodródó hazájából. Az Egyesült Államokban letelepedve, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) egyetemre járt, ahol közgazdaságból doktori fokozatot szerzett 1956-ban. Előtte azonban besorozták, a második világháború csendes-óceáni hadszínterére vezényelték.
Ezt követően 1965 s 1967 között Lyndon B. Johnson elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója lett. Itt olyan szakértőkkel dolgozott együtt, mint Arthur M. Schlesinger, McGeorge Bundy és Walt W. Rostow. Fontos szerepe volt abban, hogy Johnson nyitott a Nyugat-Európával való szorosabb gazdasági együttműködés felé, valamint a keleti blokk országaihoz is közeledett.
Kapcsolódó
Az elnök tanácsadójaként számos szövetségi program kidolgozásában vett részt, amelyek később részei lettek a Szegénység elleni háború johnsoni politikájának - írja a New York Times.
Gazdasági nézetei - saját bevallása szerint is - a keynesiánus-vonalhoz tartoztak. Könyveiben arról írt, hogy a gazdaság költekezése a legmeghatározóbb annak egészét tekintve. 1957-es könyve, a The Simple Analytics of Welfare Maximization alapműnek számít a mikroökonómiában, és a vállalati döntéshozást vizsgáló tudományokban.
Mikor távozott az elnöki tanácsadói posztjáról, a Boston Globe-nek azt nyilatkozta - ekkor a vietnami háború időszaka volt -, hogy a "valódi rémálom mindannyiunk számára, nem a következő néhány évben, hanem a következő 25 évben következik majd be, amikor élesen kirajzolódik a megosztottság a gazdag kisebbség és egy félig iparosodott szegény, dühös és fegyverekkel rendelkező hatalmas többség között."
A fotón a baloldali első férfi Francis M. Bator, a jobboldali legszélső férfi pedig Lyndon B. Johnson elnök. Forrás: LBJ Presidential Library.