Helmut Kohl 1930. április 30-án született egy Rajna-parti kisvárosban, Ludwigshafenben. Kereszténydemokrata beállítottságát otthonról hozta, hiszen szülei a weimari köztársaság alatt a Katolikus Centrum Párt támogatói voltak, és elveikből Hitler hatalomra jutása után sem engedtek - írja a portál.
Kohl 1947-ben belépett az akkor frissen alakult Kereszténydemokrata Unióba (CDU), és a párt ifjúsági vezetőjeként lépdelt végig a párthierarchia szokásos lépcsőfokain. 1959-ben lett a párt helyi szervezetének vezetője, 1963-tól tartományi elnök és a Landtag képviselője, 1969-től Rajna-Pfalz miniszterelnöke. Az 1972-es kormányválság után került a CDU élére. Az 1973-ban elnyert pártelnökséget 15 éven keresztül megtartotta.
Kohl a nyolcvanas évek közepén több fontos gesztussal tette egyértelművé, hogy az újból gazdasági nagyhatalommá váló Németország végleg leszámol a porosz/náci nagyhatalmi örökséggel, és kész minden gesztusra a náci múlt lezárása érdekében. 1984-ben François Mitterrand-nal közösen látogatta meg a verduni katonai temetőt, a rákövetkezendő évben pedig meginvitálta a G6-ok csúcstalálkozójára Németországba látogató Ronald Reagant a bergen-belseni koncetrációs táborba, majd a bitburgi temetőbe - ahol egyébként nemcsak 2000 Wehrmacht-katona, de az SS néhány tucat tagja is feküdt. Szintén 1984-ben első német kancellárként felszólalt az izraeli parlamentben, a Knesszetben.
Kohl legnevezetesebb politikai eredménye kétségkívül a német egység megteremtése volt. 1987-ben ő fogadta Erich Honeckert, az első olyan keletnémet vezetőt, aki az NSZK-ba utazott. 1989-ben viszont megragadta a német alaptörvényben szereplő lehetőséget (az 1948-as alaptörvényben is szerepelt, hogy a német egység megvalósulásáig hozták ideiglenes jellegű jogforrásnak), és intenzív kampányba kezdett, hogy minden európai nagyhatalom támogassa a német egyesítést.