Oroszországban negyedik éve folyik a hadsereg ambiciózus újrafegyverzési programja, amelynek célja, hogy 2020-ig a kiöregedett harceszközök 70 százalékát korszerűekre cseréljék le. A tétova kezdés után egyre gyorsul az új fegyverek beszerzése, azonban fékezően hathatnak a nyugati szankciók, de főleg Petro Porosenko ukrán elnök döntése, amellyel megtiltott minden katonai együttműködést Oroszországgal. Bár ez viszonylag szerény méretű volt, komoly problémákat okozhat Moszkvának. Például akár három vagy több évet is csúszhat a fegyverkezési program egyik prioritást élvező célja, a modern fregattok építése az ukrán hajómotorok hiányában - írta a The Moscow Times.

Ugyancsak fájó lehet az ukrán helikopter motorok eltűnése - a Szics motorgyár a 2011-ben aláírt, öt éves szerződés értelmében 1,2 milliárd dollárért évi 400-at szállított a Mil és a Kamov harci és szállító helikopterekhez, azonban a jelenlegi helyzetben erre már nem számíthatnak.

Az egyetlen, tulajdonképpen könnyen megoldható probléma az SS-18-as nukleáris interkontinentális ballisztikus rakéták szervizelése és karbantartása, amit eddig az ukrán Juzmas szakértői végeztek. Valószínűleg ezeket egyszerűen kivonják a hadrendből - öregek és elavultak, s már régóta tervezik leváltásukat korszerű ICBM-ekkel.

Az ukrajnai szállítmányok természetesen pótolhatók hazai gyártású rendszerekkel, alkatrészekkel és anyagokkal, de ehhez legalább két és fél évre lesz szükség - közölte Dmitrij Rogozin miniszterelnök-helyettes, a hadiipari kormánybizottság elnöke.
Az uniós és az amerikai bojkott ennél sokkal kevésbé érinti az orosz hadsereg modernizációs törekvéseit. Elődjével, Anatolij Szergyukovval ellentétben Szergej Sojgu védelmi miniszter Rogozin szenvedélyes támogatásával a hazai beszerzések híve - az orosz hadiipari vállalatok legnagyobb örömére, de azért meg kell oldania néhány, a hivatalba lépése előtt kötött szerződés ügyét.

Ezek közül a legjelentősebb a Franciaországtól 1,2 milliárd euróért rendelt két, Mistral osztályú helikopterhordozó, opcióval két további építésére licenc alapján Oroszországban. Az Egyesült Államok és az Európai Unió erős nyomás alatt tartja Párizst, hogy ne szállítsa le a hajókat, amire Vlagyimir Putyin elnök azzal reagált, hogy csak akkor fizetik ki a Mistrálokat, miután megkapták azokat. Oleg Bocskarev, a hadiipari bizottság elnökhelyettese szerint Moszkva csak nyerne a szerződés felbontásán, és Párizs visszafizetné az eddig kifizetett részleteket, büntetéssel megfejelve. Ez az üzlet mindig nagyon népszerűtlen volt a hadsereg és az ipar köreiben, mert állításuk szerint a hazai gyárak ezeknél jobb és erősebben védett hajókat képesek építeni.

A The Moscow Times elemzése szerint a fegyverembargónál nagyobb veszély, hogy a Nyugat korlátozza a hozzájutást a kettős felhasználású, vagyis katonai és polgári célokra egyaránt használható technológiákhoz, különös tekintettel az elektronikai alkatrészekre. Bár ezek egy része pótolható ázsiai országokból, orosz szakértők szerint ezen a területen a teljes önellátás eléréséhez legalább 5-6 évre van szükség - és ez az optimista becslés. Legalább ilyen veszélyes az orosz tervekre a gyártó bázis lemaradása. Ennek finanszírozására egy titkosított szövetségi program szolgál, a hazai gépipar ugyanis nem alkalmas a korszerű fegyverek előállítására, ezek szükségletének csupán mintegy 10 százalékát tudja kielégíteni. Moszkva egyetlen vigasza, hogy a globalizált világban a technológiai embargók viszonylag könnyen megkerülhetőek.

A hadsereg-fejlesztési program tehát késéseket szenvedhet, de nem fog leállni, és az embargó következtében létrejöhet egy olyan orosz hadiipari kapacitás, ami csaknem teljesen immúnis minden külső hatásra - írta a The Moscow Times