Vannak, akik úgy gondolják, hogy Görögországnak bármi áron ragaszkodnia kellene az euróhoz, mert ha feladja, az gazdasági katasztrófával járna. Mások ezzel éppen ellenkezően azt ajánlják a görögöknek, hogy térjenek vissza saját valutájukhoz, amelyet azután szépen leértékelhetnek, s így sokkal kisebb fájdalommal visszaszerezhetik gazdaságuk versenyképességét, mint ha az eurót megtartva folytatják a deflációt okozó megszorításokat.

Állhat azonban Görögország előtt egy harmadik út is - derül ki a Wall Street Journal elemzéséből. Megtarthatja az eurót, s e mellé bevezethet egy további valutát. Az is elképzelhető, hogy ez a lehetőség lesz az egyetlen, amely megoldást hozhat az ország bajaira. A helyzet ugyanis a következő: az athéni kormány utolsó pénztartalékait éli fel. A dolgok jelenlegi állása szerint nem lesz képes törleszteni az IMF-nek járó következő - 700 millió eurós - hitelrészletet május első felében. A kormány májustól nem tudja kifizetni a közalkalmazottak bérét és a nyugdíjakat.

Más szóval a görög állam fizetésképtelenné válik, ezért az Európai Központi Bank (ECB) kénytelen lesz leállítani a bankok finanszírozását. Enélkül azonban a pénzintézetek egyedül kerülnek szembe a betéteseikkel, akik nyilván sürgősen ki akarják venni a pénzüket a számláikról. Az ezzel járó csőd megelőzése érdekében a kormány nem tehet mást, mint hogy korlátozza a tőkemozgásokat - azaz limitálnia kell a számlákról felvehető, illetve azokról utalható összegeket.

Varázsszó

Fájni fog!

A piaci szereplők látszólag nem tartanak attól, hogy Görögország kilépése az eurózónából tovagyűrűző hatással járhat. Erre utal, hogy a tízéves görög kötvények hozama 13 százalék, miközben a hasonló spanyol papíroké 1,5, a portugáloké 2,1 százalék. Ez azonban nem feltétlenül annak tudható be, hogy a befektetők nem félnek az utóbbi két ország eldőlésétől a görögök kilépése esetén - írja a CNBC. Az ECB monetáris enyhítése, azaz pénznyomtatása is lenyomhatja a hozamokat.

Ezért Paul Donovan, az UBS elemzője úgy véli, lehet tovagyűrűző hatása a Grexitnek. A gond ugyanis az, hogy precedenst teremtene egy állam kilépésére az euróövezetből. A lehetőség reálissá válása nyomán a befektetők más országok esetén is elkezdhetnek erre "fogadni", azaz a kilépésüket feltételező üzleteket kötni. Ráadásul Dél-Európa másik gyenge láncszeme, a portugál gazdaság például nincs teljesen rendben: az államadósság a GDP 130 százaléka, vannak bajok a bankszektorral és a növekedés is gyenge - emlékeztet Antonio Roldan Mones, az Eurasia Group kutatóintézet szakértője, aki egyetért Donovan aggodalmával.

A varázsszó egyfajta informális adósságlevél, angol rövidítéssel IOU. Ilyen kötelezettségvállalásokat bocsáthat ki a görög kormány miközben az ország valutája továbbra is az euró maradna. Az IOU "puhább" formája az eladósodásnak, mint például a kötvénykibocsátás, mivel nem feltétlenül kell tartalmaznia, hogy az adós, mikor törleszt, vállal-e kamatot, sőt még arról sem feltétlenül kell nyilatkoznia, hogy milyen formában fizet.

Ezért aztán az emberek, a cégek, akik ilyen adósságlevelekhez jutnak, nyilván kételkedni fognak abban, hogy valaha láthatják-e IOU-juk ellenértékét. Nem fognak-e ülni papírjaikon, hanem megpróbálják eladni azokat, így hamarosan kialakulhat az IOU-k euróárfolyama - és máris előttünk áll egy ország, amelynek két valutája van. Kelet-Európában, ahol évtizedeken át párhuzamosan létezett az úgynevezett kemény valuták, azaz a nyugati valuták hivatalos és feketepiaca, nem kell bemutatni azt a helyzetet, amikor az emberek kezében lévő fizetőeszköznek különböző értékei vannak.

Mi lesz?

A görög kormányok és az EU, illetve az IMF eddigi alkudozásainak tapasztalatok alapján az athéni kormány és az európai hitelezők az utolsó pillanatban megegyeznek egymással. A legfrissebb hír szerint Alekszisz Ciprasz görög kormányfő külön találkozót tart Angela Merkel német kancellárral a csütörtöki EU-csúcs idején. Ha összejön a megállapodás, akkor kapnak némi hitelt a görögök, majd folytatódhat a nyögve nyelős alkudozás a hogyan továbbról.

Ha mégis beütne az államcsőd, az sem jelentené feltétlenül a görög euró végét. Mario Draghi, az ECB elnöke például nagyon elszántnak látszik abban, hogy megakadályozza a görögök kilépését az eurózónából. Végül is Ciprus 2013-as csődje bebizonyította, hogy be lehet vezetni a tőkemozgások korlátozását egy az eurózónán belül lévő államban is.

Most úgy tűnik, hogy a felek megmakacsolták magukat. Számos eurótagország, különösen olyanok, amelyek maguk is átmentek a görögökéhez hasonló megszorításokon, megelégelték a válságot. Nem akarnak újabb hiteleket adni Görögországnak. A másik oldalon a vezető athéni kormánypárt, a radikális baloldali Sziriza szintén keménykedik. Nem hajlandó lemondani választási ígéreteiről, amelyek szerint meg lehet szabadulni a megszorításoktól és ezzel egyidejűleg meg lehet tartani az eurót.

A meglehetősen cseppfolyós helyzetből tehát többféle kiút lehetséges. Az egyik ezek közül a kettős valutarendszer bevezetése.