A nyolc évvel ezelőtti pénzügyi összeomlás, majd az európai adósságválság idején számos ország készült a közgazdasági szakzsargonban belső leértékelésnek nevezett intézkedések meghozatalára. A rögzített valutaárfolyamot alkalmazó vagy valutaközösségben - az eurózónában - lévő országok nem tudják leértékelni devizájukat, ezért csak a bérek és juttatások csökkentésével javíthatják gazdaságuk versenyképességét.

A valutatanácsi rendszert (az euróhoz kötött árfolyamot alkalmazó) balti országok és az eurózóna déli tagállamai vegyes sikerrel alkalmazták ezt a módszert. Egy valami azonban közös volt mindannyiuknál: óriási politikai árat fizettek a megszorításokért. Görögország, Spanyolország, Portugália és Olaszország nagy pártjai tudnának mesélni arról, hogyan vesztették el szavazóikat a válságkezelés miatt.

Az igazság pillanata

Finnország a válságsorozat idején eddig a "másik oldalon", a bajba került országoktól "fegyelmezett költségvetést" követelő, a segélycsomagokban hitelt nyújtó államok között volt - emlékeztet a Bloomberg, amely bemutatja a helsinki kormány méretes megszorítócsomagját. A finn gazdaság három éve recesszióban van, ezért az ország vezetésének 400 millió eurós megtakarítást kell elérnie a költségvetésben.

Mivel az ország az eurózóna tagja, csak a belső leértékelés, a bérek és juttatások csökkentése a járható út. Enélkül a hitelminősítők ronthatják a finn államadósságra adott kiváló besorolásukat. A feladvány nem egyszerű: hogyan oldják meg ezt masszív ellenállás, a kormány esetleges bukása nélkül?

Négy pont

A jobbközép kormány négypontos tervet dolgozott ki. Házon belül nem lehetett nagy vita erről, miután a miniszterelnök egy korábbi üzletember, Juha Sipila, a pénzügyi és a gazdasági tárcát pedig a brüsszeli elvárásokkal egyetértő Alexander Stubb és Olli Rehn vezeti. Mindketten éveket húztak le az EU központjában különböző megbízatásokban.

A program első pontja szerint meg kell győzni a szakszervezeteket arról, hogy a munkavállalók érdekében fogadják el a munkaerő költségének ötszázalékos csökkentését. Ezzel lehet javítani a versenyképességet, ami felpörgetheti az exportot. A megállapodást 2016 júniusáig tető alá kell hozni.

Akkor is, ha nem

A második pont arról szól, hogy ha az első nem jön össze, akkor törvénnyel kell kikényszeríteni a bérköltségek lefaragását. Az előkészítés alatt álló törvénycsomag szerint a munkaadók által fizetett tb-járulékok egy részét átterhelnék a munkavállalókra, évente 24 órával növelnék a munkaidőt ugyanazért a bérért és 30 százalékkal mérsékelnék a közalkalmazottak szabadságbónuszait.

A harmadik pont kimondja, hogy meg kell állapodni a bérek befagyasztásáról legalább egy évre. A negyedik pedig a munkaerőpiac rugalmasságának javításáról szól: például úgynevezett időbankokat kellene létrehozni, amely segítenének az emberek átcsoportosításában, amikor arra a szükség van.

Remények

A kormány abban bízik, hogy az intézkedéscsomag végrehajtása nyomán javulhat a foglalkoztatás és bővülhetnek a költségvetési bevételek. Az utóbbiak azután lehetővé tehetnek némi "hangulatjavító intézkedéseket" a 2019-ben esedékes következő parlamenti választások előtt, ami utat nyitna a kormányzás folytatása előtt.

A finnek eddig a tőlük megszokott flegmasággal reagáltak a javaslatokra. Ebben persze az is közrejátszik, hogy a nagyvonalú finn jóléti állam visszaszorítása után még mindig meglehetősen bőkezű marad a szociális rendszer. Ennek ellenére számos dolog keresztülhúzhatja a kormány számításait a következő három évben.

Nincs mivel házalni

Az első mindjárt az, hogy mi van akkor ha a szakszervezetek nem mennek bele a megszorításokkal járó költségvetési paktumba. További nagy kérdés, hogy lenne-e pozitív hatása az ötszázalékos bérköltség-csökkentésnek. Semmi garancia arra, hogy ez az elvezet az export növekedéséhez. A Nokia fogyasztói elektronikai részlegének eladása például nem hozott ilyen eredményt.

És a legendás finn mobiltelefon-gyártó ügye rávilágít arra a nagy igazságra, amelyet Antti Rinne, az ellenzéki szociáldemokrata párt vezetője fogalmazott meg. Szerinte Finnország legnagyobb gondja, hogy nincsenek olyan cégei, amelyek a világpiacon eladható termékeket és szolgáltatásokat kínálnának.

Innen nézve a kormány csupán egy nagy hazárdjátékot játszik. A bérek csökkentése nyomán visszaeshetnek a szabadon elkölthető jövedelmek, ami megfojthatja a gazdasági növekedést. Más szóval a rövid távra szóló terv hosszabb távon kárt okozhat, aminek valószínűleg nem örülnek az ország államkötvényeinek tulajdonosai.