A japán kormány a 2008-as pénzügyi válság után öt évvel, 2013-ban döntött arról, hogy egy agresszív monetáris lépéssel 130 ezer milliárd jennek megfelelő bankjegyet nyomtat, leértékelve ezzel a nemzeti valutát. Azt várták ettől, hogy megnő az infláció, ami ösztönzi a fogyasztást, ez pedig gazdasági növekedést eredményez.

Most épp az akkori drasztikus beavatkozást levezénylő Haruhiko Kuroda jegybankelnök mondja azt a Nikkei Asian Review szerint, hogy konzervatívabb monetáris politikára lenne szükség, mert különben a 2008-ashoz hasonló, újabb válság szakadhat a világra. Úgy látja, hogy a nagyobb központi bankok - az amerikai Fed, az Európai Központi Bank (ECB) és a Bank of Japan (BOJ) - jobban tennék, ha felhagynának a monetáris lazítással.

Kapcsolódó

Bajok lehetnek

Az alacsony kamatok eredményeképpen ugyanis jelentősen csökkentek a pénzintézetek bevételei, romlott a jövedelmezőségük, és ha ez tovább folytatódik, vagy akár csak marad a mostani alacsony szinten, annak több súlyos következménye is lehet. Egyrészt továbbra is segítheti a pénzügyi ellenőrző hatóságok látókörén kívül működő árnyékbankokat, amelyek a forráshiánnyal küszködő igazi bankok helyére léptek, másrészt a bevételek hiánya a csőd felé hajthatja a pénzintézeteket.

Nem vált be

Haruhiko egyetért azzal, hogy a mérsékelt gazdasági növekedés és az alacsony infláció ellen szükség volt a monetáris lazításra (például a kamatok alacsonyan tartására), de úgy látja, hogy ezek az intézkedések nem érték el a kívánt hatást. Lassabban nő a világgazdaság, mint korábban várták és az előrejelzések sem mutatják azt, hogy ez az állapot hamarosan megváltozna. Legalábbis az OECD novemberi tanulmánya szerint is marad a jelenlegi, mérsékelt, 3-3,5 százalékos szint.

Haruhiko mostani, szokatlanul őszinte kijelentésében részben arra hivatkozott, hogy az alacsony kamatokra épülő politika megerősítette az árnyékbankrendszereket. Azokat a finanszírozókat, amelyek nem pénzintézetek, így a tevékenységük ellenőrzése kívül esik a pénzügyi felügyeleti szervek hatáskörén. Ezért például nem vonatkoznak rájuk a szigorú tőketartalékolási követelmények, ami lehetővé teszi, hogy olyan kockázatos hiteleket is nyújtsanak, amelyeket a fehér szférában tevékenykedő pénzintézetek nem adnának.

Árnyékbankrendszer

Japánban ezek a szereplők főleg a bankok és a nagyobb vállalatok által szervezett befektetői társaságok, amelyek kötvénykibocsátásokból vonnak be tőkét. A befolyt pénzből ezután ingatlanpiaci beruházásokat finanszíroznak. A legtöbb árnyékbank által kibocsátott kötvény bóvli: a valószerűtlenül magas hozamokat általában nem tudják kifizetni. Emiatt folyamatosan nő a rossz hiteleik aránya. Ha az ingatlanok ára esik, akkor a befektetési társaságok buknak, maguk után húzva a mögöttük álló bankokat.

Kínai példa

Haruhiko mondandóját igazolhatja a kínai példa. Ahogy arról korábban a Napi.hu is írt, a szakértők úgy vélik, hogy Kínában kétszer is azért zuhant be a tőzsde, mert felszínre kerültek az árnyékbankrendszer problémái. (Ott főként a helyhatóságok működtetnek a bankrendszeren kívüli hitelező vállalkozásokat).

A tőzsdék esését megelőző emelkedés 2014 végén kezdődött, ugyanis akkoriban zuhantak az ingatlanárak, ami sok befektetőt a jobb megtérülést kínáló értékpapírpiacra hajtott. Ezzel viszont részben olyan cégek részvényeik vásárolták, amelyek az árnyékbankrendszer hiteleiből jöttek létre ingatlanberuházásokra, ám mivel ingatlanjaik ára esett, nem tudtak törleszteni, következésképpen papírjaik ára nem tükrözte valós értéküket, azaz lufi volt. Ezt elfedte, hogy nem valódi pénzintézetek álltak mögöttük, amelyek nem adtak volna kölcsönöket nekik.

Mit kéne tenni?

Haruhiko szerint a az alacsony kamatok okozta bevételkiesés önmagában is gondot okoz a bankoknak - nem csupán azzal, hogy utat nyit a szürke szférában tevékenykedő pénzügyi szervezeteknek -, ahogy azt Japánon kívül a világ más térségeiben is láthatjuk. Rámutatott, hogy rossz hitelek halmozódnak fel egyes európai bankoknál - elég csak az olasz bankrendszer válságára gondolnunk. Ebben az ellenszélben a japán bankok olyan problémákkal szembesülnek, mint például a lassú hitelezés az elöregedő társadalomban.

A pénzügyi rendszer jövőbeni stabilitása érdekében hosszú  távon egyre fontosabb, hogy reagáljunk erre a problémára - mondta a japán jegybank vezetője. Lehetséges megoldásként felvetette a pénzintézetek összeolvadását, feltőkésítését vagy konszolidációját, így talán növekedhetnek a bevételek, több bank menekülhetne meg a bedőléstől.