Kairótól nem messze a sivatagban egy ragyogó kék üvegépületen csillan meg a napfény. Az építmény nem más, mint az Egyiptomi Űrügynökség új otthona - kezdi a tudósítását a Newsweek. Az ötlet nem új, az országnak már korábban is volt hasonló programja, ám azt 1960-as években beszüntették.

A nagy kérdés, hogy mit akar az állandó pénzszűkében lévő kormány egy űrprogramtól. A most hatalomban lévő elnök, Abdel-Fattáh esz-Szíszi négy éve, egy katonai puccs keretében vette át a hatalmat. Az elején igen népszerű vezető azonban az idő múlásával új problémával kellett, hogy szembenézzen: a gazdaság akadozik, aminek következtében jelentősen megugrottak az élelmiszerárak, míg a benzinkutaknál hatalmas sorok alakultak ki. Sőt, nemrég egy elkeseredett egyiptomi odáig jutott, hogy felgyújtotta magát, így tiltakozva a romló helyzet ellen.

Ebben a helyzetben nyúlt esz-Szíszi az űrprogramhoz, mondván az ehhez kapcsolódó hatalmas projektek újra tudják indítani a gazdasági növekedést. Sok helyi azonban nem érti, hogy a világűr felé kacsintgatás miként tudna segíteni a sok mélyszegénységben élő egyiptomin. (Csak zárójelben jegyezzük meg, de a magyar kormány Gyulaházára akar űrközpontot építeni. Hogy ez pontosan mit jelent, azt még senki sem tudja, de az Index nemrég ott járt és körülnézett.)

Az időzítés sem semmi

Egyiptom még tavaly augusztus 3-án jelentette be az űrprogramot, ugyanabban a hónapban, amikor a Nemzetközi Valutaalaptól (IMF) 12 milliárd dolláros mentőövet kaptak a gazdaság megmentésére. Erre szükségük is volt, hiszen a puccsot követő zavaros időszak miatt jelentősen visszaesett a fő bevételt hozó turisták száma, ráadásul a helyi pénz, az egyiptomi font is jelentősen gyengült.

A hitelért cserébe persze feltételeket is szabott az IMF: ilyen volt az, hogy vágják vissza a különböző energiatámogatásokat, illetve vizsgálják felül az adórendszerüket. Bár az utóbbi idő pozitív változásai - többek közt az egyiptomi font erősödése - miatt ismét erősödni kezdett a befektetők bizalma az ország iránt, a januári infláció ismét megugrott: az egy évvel azelőtti adatokhoz képest 29,6 százalékos növekedést mértek az árakban.

"Miután az IMF-megállapodás része az államadósság csökkentése, a mostani talán nem a legjobb időszak egy olyan költséges terv megvalósítására, mint az űrprogram" - kommentálta az eseményeket Timothy Kaldas, egy, a térséggel foglalkozó washingtoni székhelyű szervezet (Tahrir Institute for Middle East Policy) szakértője.

Ételre, gyógyszerre sincs pénz

Ezzel a véleményével nincs egyedül, hiszen a szakértők szerint Egyiptomnak mindenképpen szüksége volt az IMF-hitelre, mivel anélkül nem tudott volna pénzt juttatni a legszegényebb rétegeknek, akik így elképzelhető, hogy a megugró infláció miatt ételt sem tudtak volna maguknak venni. Márpedig ez minden bizonnyal óriási tüntetésekhez vezetett volna.

Az egyiptomi vezetés válaszként megpróbálta összerántani a gazdaságot, így például a helyi pénz begyengülése után bejelentették, hogy vágnak az üzemanyag-ártámogatási rendszerükön. Ez azonban pánikot okozott, aminek következtében hosszú-hosszú sorokban álltak az emberek a benzinkutak előtt.

A helyzet komolyságát az is jelzi, hogy tavaly nyáron sokan csecsemőtápszert sem tudtak venni, de a gyógyszerek - többek közt a fogamzásgátló - és a cukor is ára is olyan magasságokban járt, ami sok helyinek gondot okozott. Ebben a helyzetben támadt az az ötlete esz-Szíszinek, hogy a néphez forduljon és kérje őket, hogy a korábban összegyűjtött aprójukat adják az ottani államadósságcsökkentő alapnak. Az elképzelés természetesen egyből a gúny tárgyává vált az egyre inkább elszegényedő egyiptomiak körében, amiből jó néhány mém is született.

Íme, egy:

Az egyiptomiak azonban nem csak humorral reagáltak: egyre többen szólalnak fel a gazdasági nehézségek ellen, októberben egy reményvesztett taxisofőr felgyújtotta magát - később bele is halt a sérüléseibe.

Egyiptomról olyan kép él az emberekben, mintha Bécs lenne. Ha viszont lemegyünk az utcára, akkor inkább Szomália unokatestvérét látjuk... A politikusok szerint Egyiptom fejlődik, így sokszor felesleges projektekre költik pénzt, miközben az oktatás színvonala a lehető legalacsonyabb

- vélte egy anonimitást kérő egyiptomi.

Nem csak űrközpont

A fenti üzenet célpontja nem kizárólag az új űrprogram. A kormány 2014-ben például kiszélesítette a Szuezi-csatornát úgy, hogy egy újat épített az első mellé. Érdekesség, hogy az átadó díszünnepségen Magyarország is képviseltette magát, mégpedig Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettessel. Nemcsak ezért, de bizony nagyban játszottak: az átadáskor nemzeti ünnepnapot vezettek be, az utcákat pedig feldíszítették a BBC tudósítása szerint.

Az akkori tervek szerint a 8,4 milliárd dolláros építési költséget hamar visszahozta volna a projekt, a mostani 5,3 milliárd helyett 2023-tól évente akár 13 milliárd dollár bevételt is termelve. A valóság azonban más lett: a havi bevételek már tavaly csökkenő tendenciát mutattak...

Egy angol nyelvű videó az átadási ünnepségről:

Egy másik nagy terv az volt, hogy a túlzsúfolt Kairóból elvitték volna a közigazgatást a város és egyben a sivatag szélére. Ez sem jött be, januárban az egész terv behalt, miután pénzügyi problémák miatt a második nagy nemzetközi befektető is kilépett a projektből.

Voltak már problémák

Az egyiptomi űrprogram egyébként nem egy sikertörténet: 2007-ben az ukránokkal együttműködve lőtték ki az első állami műholdjukat. Az elérni kívánt célokat nem sikerült abszolválni, ráadásul 2010-ben a kapcsolat is megszűnt az egységgel.

Voltak persze sikeresebb projektek is: ilyen volt az, hogy egy nemzetközi együttműködés keretében kereskedelmi műholdat lőttek fel, amely az egész Közel-Keleten szórta a különböző tévécsatornák adásait. 2014-ben az egyiptomi hadsereg küldött az űrbe egy 43 millió dollárba kerülő egységet, hogy Ausztráliát (!!) és az Egyiptommal határos Etiópiát megfigyelhesse. Bár azt azóta sem magyarázták meg, hogy miféle fenyegetést jelentett ez a két ország.

Kenyér vs. űr

Kaldas szerint ugyanakkor egy űrprogram lehet akár hasznos is egy ország számára, még egy olyan állam számára is, amely sok problémával küzd. A sikerhez azonban az kellene, hogy az egyetemekbe és az ott tanulókba fektessék a pénzt és szabad kezet adjanak a mostanság gyakran cenzúrával küzdő kutatóknak. Amennyiben ez nem valósul meg, úgy viszont szinte kódolt a fenti nagyprojektekhez hasonló bukás.

A NASA önjáró Mars-szondája, mint követendő cél?
Kép: MTI/EPA

Az egyiptomi űrprogram vezetője ugyanakkor azt mondja, a kérdés nem arról szól, hogy egy szelet kenyér versus űr. Mohamed Adel-Yehia szerint ugyanis az új műholdak segíthetnek felfedezni az eddig nem ismert lelőhelyeket, legyen szó ásványokról, vagy olajról.

Márpedig ezek kiaknázása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy elő tudjuk állítani azt a szelet kenyeret

- vélte Adel-Yehia. Azt viszont már nem árulta el, hogy eddig mennyi pénz folyt el a projektre. Válasz helyett a Newsweek szerint magabiztosan mosolygott és mindössze annyit említett, hogy bizony nagy a büdzsé. Amelynek nem mellesleg az éves költségvetésben sincs semmi nyoma. (A napokban több mint 70 magyar tervezésű és gyártású eszközzel bocsátották fel a Sentinel 2B műholdat a Francia Guyana-i Kouroúból.)

Adel-Yehia szerint azért is érdemes minél hamarabb lépni, hogy ne maradjanak le a térség többi állama, így például az Egyesült Arab Emírségek (EAE), Algéria, vagy éppen Izrael mögött. Ez utóbbi ország például űrprogramjának fejlesztésével évi 6 milliárd dollár bevételt remél, míg az EAE a hivatalos magyarázat szerint munkahelyteremtés miatt készül a Marsra.

Hogy a mostani történet vége mi lesz, azt ma még nem tudni, idővel azonban minden kiderül...