Az olajár egy éve kezdődött hanyatlása, amely a tél-végi tavaszi korrekció után tovább folytatódott, egy nagyobb gazdasági dráma része - kezdi romantikus felütéssel gazdasági szakcikkét a Financial Timesban Daniel Yergin, az IHS tanácsadó cég elnökhelyettese. Valójában a nyersanyagok és az energiahordozók piacán megfigyelhető szuperciklus leszálló ágába került a világgazdaság.

Az árupiaci termékek piacának szárnyalása 2003-2004-ben kezdődött. Mozgatója az a gazdasági folyamat volt, amelyben átalakult Kína szerepe a világgazdaságban. Az ázsiai országot 2001-ben vették fel a Világkereskedelmi Szervezetbe. Ezzel vége szakadt annak, hogy csupán a tradicionális gyártók termékeik megszorongató olcsó áruk termelője legyen, olyan ország, amely olcsóságával fékezi az inflációt.

Örökkön örökké

Ettől az időszaktól kezdve óriási piaccá vált: a legkülönbözőbb nyersanyagokat vásárolta, amelyekre alapozva teljesen átépítette gazdaságát. Sokat mond erről a változásról, hogy 2003 és 2013 között a kínai fogyasztás brutális bővülése okozta az olajfelhasználás növekedésének 45 százalékát a világgazdaságban.

Eközben a termelők nem voltak felkészülve erre az ugrásra. Ahogy küszködtek kapacitásuk bővítésével, az olaj hordónkénti ára a 2000-es évek elejére jellemző 20-25 dollárról 2011-2013-ra stabilan a 100 dolláros tartományba került. Mindenki azt hitte, hogy ez örökké így fog folytatódni.

A kínai kereslet azonban elérte a határait, miközben a termelési kapacitások tovább bővültek. A kínai motor kínai fékké vált. Az IHS Material Price árupiaci indexe - amely nem követi az olajár változásait - 2011 áprilisában érte el csúcsát, majd esni kezdett. Az utóbbi tavaly zuhanásra váltott: 2014 júliusa óta a mutató 45 százalékot veszített el értékéből.

Szívózott az olaj

Az olaj azonban ekkor még nem követte a nyersanyagokat az árzuhanásban. A magas árak ösztönözték a drágább termelési technológiák alkalmazását, elsősorban az USA olajpala-kitermelésének felfutását. Ennek eredményeként megdőltek az előrejelzések.

Míg korábban azt hitték a szakértők, hogy 2008-ban tetőzött az olajkitermelés az Egyesült Államokban, azóta majdnem duplájára ugrott ez a mennyiség.

Az olaj a kínálat növekedése ellenére egészen tavalyig nem lett olcsóbb, amit a szakember az magyaráz, hogy a bővülő termelés más helyeken visszaeséssel párosult. Néhány fontos hagyományos olajtermelő, Líbia (a polgárháború miatt) és Irán (az ENSZ-szankciók miatt) kiesett a piacról.

Amikor 2014 közepén úgy tűnt, hogy az Iszlám Állam terrorszervezet Bagdadot is beveheti, 115 dollár/hordóra ment fel az ár, ami a 2008 közepe óta eltelt időszak csúcsa volt. (Az olaj ára 2008 közepén érte el valaha mért legmagasabb értékét, 145 dollár/hordós szinten.)

Páros lábbal a fékre

Az Iszlám Államot azonban megállították. Néhány hónappal később kiderült, hogy a kínai gazdaság átáll a gyors növekedésről a közepesen magas tempóra. Ehhez járult a lassuló világgazdasági növekedés és a magas észak-amerikai olajkínálat, továbbá az OPEC döntése, hogy piaci részesedésének védelme érdekében nem mérsékli kitermelését. Ez lett az árzuhanás receptje.

Ráadásul a hanyatló trend kezdete óta Szaúd-Arábia, Irak és az USA együtt napi kétmillió hordót adtak hozzá a világtermeléshez, miközben a kereslet bővülése nem érte el a napi másfél millió hordót sem. Ami azt illeti az Egyesült Államokban áprilisban naponta 9,7 milliárd hordó olajat bányásztak, ami meghaladja az 1970-ben feljegyzett éves csúcsot.

Az amerikai olajpala-kitermelés árrugalmassága meglepte a piacot. A szakértők az hitték, hogy a 60 dolláros szint alatt gazdaságtalanná válik ez a technológia, és a termelők bedobják a törülközőt. Nem számoltak azzal, hogy csökkenthetik napi költségeiket és tevékenységüket a nagyobb hozamú kutakra koncentrálhatják. Az IHS becslése szerint 2014-ben az új kutak kevesebb mind harmadából származott az olajpala-kitermelés négyötöde.

Lassú változás

A hatékonyság azonban egy ponton kénytelen lesz megadni magát az alacsony áraknak. Ez valahol a 40 dollár/hordós áron vagy a harmincas tartomány tetején következhet be. A jelenlegi szintet alapul véve - pénteken az amerikai WTI szabvány 45 dollár/hordó, a londoni Brent 48 dollár/hordó körül ingadozott - tavaszra vár fordulatot az IHS elnökhelyettese, így tavasszal napi kilencmillió hordó alá eshet az amerikai kitermelés.

Ezzel egyidejűleg érvényesülni kezdhet annak hatása, hogy az elmúlt hónapokban sok új kitermelési projektet elhalasztottak vagy feladtak, és csak azoknak az országoknak van esélye helyt állni a versenyben, amelyek a finanszírozáson vagy más módon meg tudják spórolni az olajipari költségek egy részét. Így aztán a következő két év az olajpiac újraszerveződését hozhatja, sok árhullámzással.

Az olajexporttól függő országok - a legjobb példa Oroszország -, amelyek haszonélvezői voltak a szuperciklus felszálló ágának, most a legnagyobb vesztesek. Kiadásaikat hozzá kell igazítani összezsugorodott bevételeikhez, amely megszorításokkal, adóssággondokkal, szociális és politikai felfordulással jár.