A pénzügyi válságok az esetek többségében tartós kárt okoznak az országok gazdaságának - idézi fel a Financial Times (FT) Carmen M. Reinhart és Kenneth Rogoff amerikai közgazdász professzorok This Time is Different című tanulmányának tanulságát. Ha a gazdasági növekedés lendületet is vesz - és a "ha" szóra nagyon nagy hangsúlyt kell tenni -, a termelés és a szolgáltatások bővülésének tempója akkor is hosszú ideig elmaradhat korábbi lehetőségeitől.
A gazdaság kitartóan alacsony növekedési potenciálja azzal a kifejezetten kényelmetlen következménnyel jár, hogy a háztartásoknak, a vállalatoknak és a kormányoknak meg kell húzniuk a nadrágszíjat, költekezésüket halványabb lehetőségeikhez kell igazítaniuk. Tudomásul kell venniük, hogy nem tudnak olyan nagy lábon élni, mint amilyenen szeretnének. A kérdés az: milyen mély lesz és meddig tart egy-egy ország vergődése.
Mérjük meg!
A világ legfejlettebb országait tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss gazdasági előrejelzésében - amelyben reformjavaslatokat is tesz a tagállamainak - közzétette legfrissebb becslését arról, milyen tartós kárt okoz a 2008-2009-es pénzügyi válság. Minden országban folyik egy belső vita erről a témáról - talán nem haszontalan figyelembe venni egy külső szemlélő értékelését is.
Az OECD egyetért Reinhart és Rogoff megállapításával, amely szerint a válság az OECD országainak többségénél is az említett hatással, nevezetesen a gazdaság növekedési képességének tartós gyengeségével jár. Emiatt ha folytatódik is a kilábalás a legfejlettebb országokban, legtöbbjük GDP-növekedési üteme jó ideig nem éri el azt a tempót, amit krízis nélkül elérhetett volna.
Geometria
Az OECD elemzői a szervezet egészére vonatkozóan és tagországonként is összehasonlították a gazdaság válság előtti erőnlétét az azt követő évek folyamataival. Az előbbi számításánál egyszerűsítéseket hajtottak végre: a foglalkoztatás, a strukturális munkanélküliség és a termelékenység alakulását a 2000-2007 közötti évek átlagnak megfelelően vették figyelembe. Ennek eredményeként erős szóródás mellett arra jutottak, hogy 2007 és 2018 között az OECD-országok egy főre eső GDP-jének növekedési üteme átlag 3,25 százalékkal marad el attól a tempótól, amellyel normál esetben menetelt volna előre.
A medián átlag (a tagországot két egyenlő részre osztó érték) mínusz 4,5 százalék. A 34 tagú szervezet felső negyedébe tartozó országok átlagos GDP-növekedési potenciálja 2018-ra várhatóan eléri a tíz évvel korábbi szintet, az alsó negyed átlaga viszont még ekkor is 11 százalékkal lesz a 2007-es szint alatt. A görbék 2015-2017-ig süllyednek, majd ezt követően emelkednek a negatív tartományban.
Hátulról a negyedik
Az OECD apparátusa országonként is megbecsülte milyen hatással jár a nagy válság az egy főre eső GDP potenciális növekedésére. Ehhez több tényezőt is figyelembe vettek. A tagországok listáján Magyarország hátulról a negyedik helyre került - utána csak Szlovénia, Izland és Görögország következik. A nemzetközi szervezet becslése szerint a magyar GDP alakulásához a termelékenység változása negatívan járult hozzá 2007 és 2014 között. Emellett a strukturális munkanélküliség is rosszul alakult, míg a foglalkoztatás javult. Eszerint Magyarországnak várhatóan még sokáig kell küszködnie azzal, hogy gazdasága visszatérjen arra a növekedési pályára, amelyen 2007-ben volt. A válság hatása nagyon tartónak bizonyul.
Az FT cikkéből kiderül, hogy az említett négy országon kívül Csehország és Észtország is rossz helyzetben van. Ezzel egyidejűleg Izrael, Törökország, Németország és Ausztria már most is azzal számolhat, hogy GDP-je potenciális növekedési üteme visszaállt a válság előtti pályára. Ezt a jó hírt csak erről a négy országról mondhatjuk el. Általános tapasztalat - ami, mint láttuk, Magyarországot is sújtja -, hogy a pénzügyi válság legsúlyosabb következménye a termelékenység növekedésének visszaesése.
Az OECD elemzői végül megbecsülték azt is, milyen költségvetési egyenleget kell elérniük az egyes országoknak ahhoz, hogy 2030-ra a GDP 60 százalékra szorítsák le államadósságukat. A legnagyobb feladat a jelenleg 240 százalék körüli rátát maga előtt toló Japánra hárul, amelynek 2016 és 2030 között évente átlag 11 százalékos elsődleges - adósságtörlesztés nélkül számolt - költségvetési többletet kellene elérnie ehhez. Magyarország a középmezőnyben tanyázik: az évtized közepétől számított másfél évtizedben évente átlag két százalék körüli elsődleges többlettel kellene zárnia büdzséjét. (A magyar kormány a konvergenciaprogram alapján a tavalyi 2,1 százalékos elsődleges többlet után a következő években egy százalék körüli pluszokkal számol - a szerk.).