Látszólag minden ütőkártyát Angela Merkel kancellár tartja a kezében a német koalíciós egyeztetéseken, ám tárgyalópartnere, Sigmar Gabriel, a szociáldemokraták (SPD) 54 éves, dinamikus elnöke több titkos lapot rejteget a talonban. A Merkel vezette CDU/CSU pártszövetség 41,5 százalékkal fölényesen nyert a szeptemberi választásokon, míg az SPD csak 26 százalékot kapott.

Ha kettejük nagy koalíciója nem jön össze, az előrehozott választásokhoz vezethet, amelyen a nyugodt kormányzásra vágyó szavazók jó eséllyel megbüntetnék a szociáldemokratákat. Angela Merkel nagyon népszerű, ami további érv amellett, hogy egy váratlan voksoláson abszolút többségez juttassák a választók (a szeptemberi szavazáson sem volt messze ettől a CDU/CSU).

Lázongó talpasok

Gabriel egyik legkomolyabb érve, amikor el akarja fogadtatni az SPD követeléseit tárgyalópartnereivel, az, hogy a szociáldemokraták 470 ezer tagja pártszavazást tart a nagy koalíció elfogadásáról, és jelenleg nincs meg a pozitív döntéshez szükséges a többség. Jürgen Falter, a Mainzi Egyetem politológus professzora egyenesen úgy véli, fennáll a veszély, hogy az SPD vezetősége nem tudja ellenőrzése alatt tartani a mezei párttagokat. Így végül is az utóbbiakon múlik a nagy koalíció sorsa.

Az SPD egyik parlamenti képviselője, Klaus Barthel azt mondta a hét végén, hogy a tárgyalások jelenlegi állása alapján biztosan elvetné a tagság a CDU/CSU-SPD kormányzást - idézte a politikust a Financial Times. A párt Lipcsében tartott múlt heti tanácskozásán a nagy koalíciót támogató vezetők támogatottságuk zsugorodásával szembesültek.

Követelések

Gabriel kijelentette, hogy az SPD együtt tartása fontosabb a kormányzásnál. Ezzel arra utalt, hogy a Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár irányítása idején, az ezredfordulón bevezetett munkaerő-piaci reformok erősen megosztották a pártot, sokakat áthajtottak a néhai NDK kommunista pártjából kinőtt Baloldal pártjába.

Az SPD ragaszkodik ahhoz, hogy vezessenek be 8,5 dolláros országos minimális órabért és tegyék lehetővé a kettős állampolgárságot a Németországban született külföldieknek (főként törököknek). Emellett el akarják érni, hogy szabjanak meg női kvótát a vállalatok igazgatóságában, emeljék a nyugdíjakat és indítsanak államilag finanszírozott infrastruktúra-fejlesztéseket.

180 fokos fordulat

A CDU/CSU vezetői meglehetősen visszafogottan nyilatkoznak ezekről az elvárásokról. A minimálbér, a nyugdíjak, az infrastruktúra és a női kvóta ügyében összejöhet a megállapodás, bár Merkel ragaszkodik ahhoz, hogy mielőtt döntenek, nézzék meg, mindez együtt mennyibe kerülne a költségvetésnek. Nem támogat olyan pluszkiadást, amelyhez az új kormánynak adót kellene emelnie vagy az államadósságot növelő hitelt kellene felvennie.

A kettős állampolgárság ügye még több vitát kavar, így aztán - látva a billegő helyzetet - a Gabriel mögött álló agytröszt utat akar nyitni egy új lehetőség előtt. A pártelnök a lipcsei tanácskozáson megkapta a küldöttek felhatalmazását ahhoz, hogy az SPD nyisson a Baloldallal való közös kormányzás felé, azaz feladja a párt eddigi merev elzárkózását ettől.

Időzített bomba

A Baloldal jelenleg azt akarja, hogy Németország lépjen ki a NATO-ból. Amíg ehhez ragaszkodik, nem lesz áttörés, ám Gabriel húzása új helyzetet teremthet. Az SPD-nek a Baloldalnak és a Zöldeknek együtt 320 képviselőjük van a Bundestagban, ami több a CDU/CSU 311 helyénél.

Csak a Baloldal radikalizmusa akadályozza meg összefogásukat, egy balközép jellegű kormány tető alá hozását. Ez teljesen felülírná a választás után kialakult képletet, amelybe nem fért bele egy ilyen koalíció. Így aztán nem meglepő, hogy a Spiegel magazin Gabriel váratlan húzását a német belpolitika időzített bombájának tartja.