Az OECD országokban a válság kitörése óta nőtt a szakadék a gazdagok és szegények között, sőt, az elmúlt több mint 30 éves távlatban a legszélesebbre nyílt az olló - derült ki az OECD tanulmányából (Divided We Stand: Why Inequality Keeps Rising), amelynek főbb megállapításait Michael Förster, a nemzetközi szervezet vezető kutatója ismertette. A jelenség mind a fejlett, mind a feltörekvő országokban megfigyelhető, sőt a jövedelemkülönbség még az úgynevezett tradicionálisan egyenlőségre törekvő országokban - Németország, Dánia, Svédország - is nőtt, így a szervezet szerint egyre sürgetőbb feladattá válik a döntéshozók számára, hogy az ennek nyomán felbukkanó társadalmi-gazdasági feszültségeket kezeljék.

Az OECD-tagországokban a leggazdagabb 10 százalék és a legszegényebb 10 százalék közötti átlagjövedelem-különbség átlagosan kilencszeresére növekedett. Magyarország esetében a jövedelemkülönbséget mutató Gini-együttható értéke átlaghoz közeli értéket mutat. Az elmúlt két évet tekintve viszont Medgyesi Márton, a TÁRKI kutatója arra mutatott rá, hogy az elmúlt két év intézkedéseinek hatásai elég vegyesek lehetnek, ezért a legfrissebb, ezekre az évekre vonatkozó adatok nélkül elég nehéz bármilyen hipotézist felállítani arról, hogy a jövedelemkülönbségek növekedése folytatódott-e Magyarországon.

Kapcsolódó

Mi az egyenlőtlenség fő hajtóereje?

A tanulmány szerint az egyenlőtlenségek legfőbb mozgatórugója az elmúlt években bekövetkezett bérnövekedések és az alkalmazott munkaerő-piaci változások. A tanulmány következtetései között azonban az egyik legnagyobb meglepetés az volt, hogy az egyenlőtlenségek növekedése mögött nem elsősorban a globalizáció hatásai húzódnak meg - vélekedett a Napi Gazdaság Online kérdésére Förster -, hanem sokkal inkább kormányzati intézkedések.

Az OECD tanulmánya ugyanis arra mutat rá, hogy a globalizációnak csak kis ráhatása volt a béregyenlőtlenségek kialakulására, viszont nyomást gyakorolt a politikai és intézményi reformokra. Miközben a termelékenységet és a gazdasági növekedést célzó reformok a foglalkoztatásra pozitív hatással voltak, egyben növelték is a bérek közötti egyenlőtlenséget.

Förster kérdésünkre kifejtette, hogy a tanulmány készítésekor kiderült egyebek mellett, hogy a globalizációnak betudható olyan hatások, mint például a nagyobb működő tőke beáramlás (FDI), felgyorsult kereskedelem, nem gyakoroltak hatást a tagországokban kialakult egyenlőtlenségekre. A szakember szerint meglepő eredmény volt például, hogy az alacsony jövedelmű, feltörekvő országokból (pl. Kína, India) érkező importnak semmilyen hatása nem volt az OECD országokban a béregyenlőtlenségek növekedésére, bár korábban ennek ellenkezőjét feltételezték. Ellenben, amint a feltételek közé elkezdték beemelni a kormányzati intézkedéseket, kiderült azok erőteljesebb befolyásoló hatása. Így például a foglalkoztatottak védelmének sokkal nagyobb szerepe volt a jövedelemegyenlőtlenségek növekedésében: azokban az országokban, ahol gyenge a foglalkoztatottak védelme, ott az egyenlőtlenség is nagyobb mértékben nőtt - mutatott rá Förster.

Az szja-kulcsok változtatása csak mérsékelt hatású

Ezek alapján a szakember lapunknak nyilatkozva úgy vélekedett, hogy bár a most megjelent tanulmány a 2009-2010-es évek fejleményeit még nem vizsgálta, a krízis ezekben az években az egyenlőtlenségi indikátorokra nem lehetett jelentős hatással. Azért nem, mert a tőkejövedelmek a válsággal szintén zuhantak, ami szűkíthette az ollót. Ellenben a pénzügyi konszolidáció során meghozott döntéseknek (az adóemelések és a szociális transzferek megnyirbálása) annál jelentősebb ráhatása lehetett ezekre a folyamatokra.

Itt különösen az adóváltozásokat emelte ki: az adórendszerek ugyanis több OECD országban decentralizáltabbakká váltak, aminek következtében az egyenlőtlenségek enyhítésében is kevésbé hatékonnyá váltak - főleg a lecsökkentett juttatásokkal együtt nézve. Ennek kapcsán viszont Förster kiemelte: a most publikált tanulmány arra mutatott rá, hogy szja-kulcsok változtatásánál vagy újabb adómentességek bevezetésénél sokkal nagyobb hatása van az egyenlőtlenségre a juttatások illetve az azokhoz való hozzáférések megváltoztatásának.

A gazdagok jövedelme megnőtt

A gazdagok jövedelemszintjének növekedése egyebek mellett arra vezethető vissza, hogy az 1990-es, 2000-es években a személyi jövedelemadók felső kulcsai a fő OECD országokban a 60-70 százalékos szintről a 2000-es évek végére - így  a válság előtti időszakra - átlagosan 40 százalék körüli szintre estek. Az OECD tanulmánya arra mutat rá, hogy az összes jövedelmen belül a top réteg jövedelemszintjének emelkedése azt is jelentheti, hogy e rétegnek az adófizetési képessége is megnőtt, ezért a szervezet szerint a progresszív adóreformok hatásos eszközei lehetnének a növekvő egyenlőtlenségek mérséklésére.

A legnagyobb veszély

Mivel az egyenlőtlenségek növekedése nemcsak komoly gazdasági, de társadalmi problémákat is okoz, ezért az OECD a tanulmányban a gyors cselekvés szükségességére hívta fel a döntéshozók figyelmét. Az OECD szakemberei szerint a kormányok gazdaságpolitikájának a jövedelemkülönbségek mérséklését kell megcéloznia, mert a foglalkoztatás növelése, a munkanélküliség csökkentése, a gazdasági fellendülés beindítása a jövedelmek közötti olló szűkülését, mérséklődését eredményezi - mutatott rá Förster a tanulmányt bemutató előadásában. A szakember ugyanakkor lapunk kérdésére úgy vélekedett, a legnagyobb fenyegetésnek a rendszerbe vetett hit elvesztését tartaná, vagyis azt, ha a megszorító intézkedéseket nem kíséri társadalmi elfogadottság.

A nemzetközi szervezet vezető kutatója három fontos pillért emelt ki, amelyre a gazdagok és a szegények közötti jövedelmi egyenlőtlenség  enyhítését célzó kormányzati intézkedéseknek épülniük kellene: az oktatás és képzésekre fordított nagyobb erőforrások (intenzívebb humán tőkebefektetés), a foglakoztatás bővítésének ösztönzése, illetve az adótranszferek jól kidolgozott újraelosztási rendszere.