A kínai jegybank az utóbbi napokban igyekezett eloszlatni a piacokon kialakult félelmeket az ország pénzügyi helyzetével kapcsolatban, miután két hete váratlanul kiszáradt a hitelpiac és a jegybank jelentős beavatkozással tudta csak megelőzni a nagyobb pánikot. Állításuk szerint kézben tartják a folyamatokat, nem alakulhat ki a 2007-2008-ashoz hasonló hitelválság. Hasonlóan vélekedik az elemzők jelentős része: az erős GDP-növekedés, a hatalmas devizatartalékok és a kereskedelmi bankoktól elvárt magas tartalékkövetelmények szerintük kellő mozgásteret adnak hatóságoknak a beavatkozásokra. Emellett a jelenlegi szigorítás a gazdaság átállítását szolgálja egy egészségesebb - a hitelboom helyett a belső fogyasztásra alapozott - növekedési modellre.
Persze nem mindenki ilyen bizakodó. A kínai jegybank az elmúlt év vége óta szigorít, a hónap közepi lépés nem pillanatnyi beavatkozás volt - állítja Leland Miller, a China Beige Book International elemző cég elnöke. A bankközi piacon kialakault magas kamatok jelzik, hogy feszültség van a rendszerben. A hitelközvetítés mechanizmusa bedöglött, és amíg ezt nem javítják meg, addig nem számíthat happy endre Kína.
Csak 2,5 a 7,7
A pekingi jegybank egyik érve a mosolyoffenzívában az, hogy a kínai gazdaság alapja erősek, ám lehet, hogy mindez csak a dőzsölő hitelfogyasztáson és a pénzügyi válság 2008-as elmélyülése után beindított állami gazdaságösztönzésen alapul. A pekingi vezetés 2,5 ezer milliárd dollárt pumpált a gazdaságba 2008 és 2011 között. Ennek nagy része a bankrendszeren kívüli speciális alapokon keresztül közlekedési és ingatlanfejlesztésekre ment el. A legtöbb projekt csak az erős növekedés fenntartását szolgálta, nem a hosszú távú jövedelemtermelést - mondja Bill Smead, a nevét viselő befektetési társaság befektetési igazgatója.
A kínai GDP valójában csupán két-három százalékkal növekszik, de ha levonjuk szellemvárosok és a sehova sem vezető szupervasutak építésével foglalkozó beruházások hatását, akkor nullát kapunk - állítja Gordon Chang, a Kína közelgő összeomlása című könyv szerzője. A hivatalos adat szerint 7,7 százalék volt a bővülés üteme az első negyedévben, ám Chang jobban bízik az áramfogyasztásról szóló adatban, mint a pekingi statisztikai hivatal növekedési adatában. Elektromos energiából 2,9 százalékkal fogyott több, s ha igaz az a szabály, amely szerint a GDP bővülése 85 százaléka az áramfogyasztás emelkedésének, akkor 2,5 százalékos első negyedéves gazdasági növekedést kapunk.
Ketyeg a bomba
A szellemvárosokra és a kihasználatlan vasútvonalakra fordított hiteleket soha nem fogják visszafizetni az adósok, ezeket görgetik maguk előtt a bankok. A legtöbb hitelfelvevő állami vállalat volt. Ha egyszer nem tudják tovább görgetni a kölcsönöket, akkor ezek óriási lyukként jelentkeznek majd a pénzintézetek eszközállományában, ami igen drága feltőkésítési kényszert rak majd az állam nyakára. Erre persze az a válasz, hogy futja az óriási devizatartalékokból. Csakhogy az amerikai államkötvényekben lévő megtakarítást át kellene váltani jüanra, ami robbanásszerűen növelné a pénzkínálatot. Ez megtorpedózná a kínai devizát és bedurrantaná az inflációt - mondja a korábban megszólaló Smead.
Több nemzetközi befektető kerüli a kínai célpontokat. A Virtus Foreign Opportunities Fund például már az első negyedévről kiadott jelentésében is fenntarthatatlannak minősítette a hitelezés szintjét az országban. Ezért jelentős zsugorodást prognosztizál, ami magával rántja a GDP-t is. Emiatt nem fektetik tőkéjüket a főként hazai vállalkozásokat finanszírozó bankokba és azokba az árupiaci vállalkozásokba, amelyek függnek a kínai nyersanyagkereslettől.
1979 vagy 2008?
Mihez hasonlít Kína helyzete? Garry Evans a HSBC globális befekteési részlegének vezetője az USA-ban 1979-ben kialakult szituációra hivatkozik. Akkor Paul Volcker, a Fed új elnöke eldöntötte, hogy letöri az inflációt. A kínai kormány eldöntötte, hogy kierőszakolja a gazdasági működésének reformját, ki kell várni, hogy beválnak-e a számításaik. Kardélen táncolnak, amikor a kormányzati befektetésekről a belső fogyasztásra akarják áttolni a motor szerepét.
Smead viszont 2007-2008-hoz, a globális pénzügyi válság kirobbanásához és elmélyüléséhez hasonlítja a helyzetet. Cége ugyan csak amerikai eszközökbe fektet, ám Kína helyzete annyira aggasztja őket, hogy kerülik azokat az amerikai vállalatokat, amelyek erősen függenek a kínai növekedéstől. Ugyanaz a helyzet, mint hat éve: a gazdaság fizikailag képtelen bővülni a hitel további gyors expanziója nélkül. Szerinte mély recesszió vagy depresszió vár az ázsiai országra, ami négy évig is elhúzódhat.