A német kancellár a hét elején kifogásolta, hogy az euró a német gazdaság szempontjából túl gyenge - kezdi elemzését Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben dolgozó publicistája. Ezzel bírálta az Európai Központ Bankot (ECB), amitől az álmoskönyvek szerint a mérsékelt politikusoknak tartózkodni illik.

Európa legbefolyásosabb vezetője azonban immáron másodszor tett megjegyzést a közös európai valuta árfolyamára. Először februárban szólalt meg, igaz, akkor csak reagált Donald Trump bárdolatlan kirohanására, miszerint a németek arra használják a gyenge eurót, hogy inkorrekt versenyelőnyt szerezzenek más országokkal szemben.

Kapcsolódó

Ez célzás volt arra, hogy a márka jóval erősebb lenne, hiszen csak a német gazdaság állna mögötte, míg az euró árfolyamát az eurózóna jóval gyengébb lábon álló déli államai is befolyásolják.

Igen, de...

A németek szempontjából alulértékelt euró valóban hátszelet ad a gazdaságuknak, jobban járnak a gyenge valutával, mint a legtöbb szomszédjuk, ám a szeptemberi parlamenti választásokra készülő Merkelnek másra is gondolnia kell. Nevezetesen notóriusan takarékoskodó honfitársaira. Akiknek bankbetétjük van, azok átkozzák az ECB nullakamat-politikáját.

A kancellár asszony érzi, hogy ezzel a bírálattal közelebb kerül saját pártja, a konzervatív CDU/CSU szavazóinak ("fösvény") szívéhez. És ő még finoman fogalmaz. Kormányának közlekedési minisztere, Alexander Dobrindt, akit olasz barátai "pénzkovácsnak" csúfolnak sokkal határozottabban fogalmaz, akárcsak Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter.

Utóbbi személyesen Mario Draghit, az ECB elnökét vádolta a radikális jobboldali, euró- és bevándorlóellenes Alternatíva Németországnak (AfD) párt felemelkedéséért. Ezzel arra utalt, hogy az AfD ECB laza monetáris politikájára hivatkozva állítja azt, hogy az országnak jobb lenne az eurózónán kívül.

Hátsó gondolat

Ez azonban csak az egyik oka az ECB gyengéd kancellári ostorozásának. A másik Draghi utódlásának kérdése. Az elnök mandátuma 2019 őszéig tart és a megbízható információról ismert Der Spiegel arról írt, hogy Merkel és Schäuble azt szeretné, ha Jens Weidmann, a Bundesbank elnöke venné át a helyét.

Weidmannt az európai jegybank kötvényvásárlási programjának és nullakamat-politikájának meghirdetése óta, folyamatosan bírálja Draghit az ECB igazgatóságában. Szerinte a bank ezzel keveri a monetáris és s fiskális politikát, ami elfogadhatatlan. Az sem zavarja, hogy a folytatással kapcsolatos szavazásokon rendre alulmarad ezzel a véleményével.

Weidmannt Dél-Európában a tipikus németet megtestesítő rajzfilmfigurának tartják: a túlfegyelmezett, unalmas krapekot látják benne, aki nagyon szűken értelmezi a jegybankok lehetőségeit, semmi rugalmasság nincs benne és nincs humora. Ezért, ha a berlini kormány jelölné az ECB élére, azzal a frászt hozná a többi eurótagállamra.

Lehet benne ráció

A lehetőséget - amit eddig csak kiszivárogtattak, mert az ECB-elnök utódlásáról még korai lenne nyílt politikai vitát kezdeni - jó érvek támasztják alá. A bank eddigi három elnökét Hollandia, Franciaország és Olaszország adta, ezért indokolt lenne egy német szakember kinevezése.

Weidmann egyébként úgy véli, hogy az ECB-elnökét nem nemzeti hovatartozása, hanem szakmai pedigréje alapján kell kiválasztani - az övé frankó.

Merkel és környezete persze sejtheti, hogy aligha tudnák áttolni a Bundesbank-elnök kinevezését a többi eurótagállamon, ám az ECB-elnök kiválasztását megelőző pókerben jó nyitólépés lehet, ha azzal revolverezik a vitapartnereiket, hogy a nyakukra ültetnek egy pénzügyi überhéját.

Jó játék

Az euró erősödött a dollárral szemben Merkel megjegyzése után, Draghit azonban nem izgatják a német politikai manőverek. Az ECB vezetősége elmúlt hónapban simán meghosszabbította a laza monetáris politikát, mit sem törődve a Berlinből érkező megjegyzésekkel. Az igazgatóság minden további nélkül megteheti ezt újra júniusban is.

Ugyanakkor Weidmann segíti Merkelt azzal, hogy újra és újra bírálja az európai jegybankot, a kancellár viszonzásul támogatja a bankárt azzal, hogy a megszólalásaival erősíti a pozícióját. Végül egy kényelmes helyzet alakul ki: a jövőben több bírálat éri majd Draghit és erősödhet a spekuláció, hogy Merkel német utódot keres a helyére.