Európát továbbra is az Égei-tenger felől fenyegeti a legnagyobb veszély - véli Wolfgang Münchau, a Financial Times (FT) európai uniós ügyekkel foglalkozó publicistája. A kontinens három sorsdöntő válsággal nézett szembe az év elején: az újabb görög államcsőddel, a brit kiválás lehetőségével és a bevándorlási krízissel.
Ebből az egyik nyugvópontra jutott, a másik egyelőre eldöntetlen, de az EU számára kedvező kimenetele a valószínűbb, a harmadik viszont robbanással fenyeget. Az enyhülő válság Görögország ügye. A május közepén tető alá hozott megállapodás az országot hitelező eurótagállamok és az athéni vezetés között számos nyitott kérdést hagyott hátra. Szerencsére nem megoldhatatlan gondokat.
Engedmény és elvárás
A megállapodás érdekében most a Nemzetközi Valutaalap tett jelentős engedményt: elfogadta, hogy a görög adósságok enyhítéséről csak a harmadik hitelprogram 2018. júniusi lezárulta után döntsenek. Ez megfelelt a német kormány igényeinek, amely nem akar olyan változtatást a hitelprogramon, amelyet a parlament elé kellene vinnie egy kockázatos szavazásra.
A megállapodás azonban előírja azt, hogy az eurózóna pénzügyminisztereinek az év végére ki kell dolgozniuk a görög adósságok könnyítésével kapcsolatos intézkedéseket. Óriási a nyomás rajtuk, hogy - cserébe az IMF mostani engedményéért - olyan javaslattal álljanak elő, amely megfelel a Valutaalap szigorú követelményeinek.
Ma átmenne, de jövőre?
Az eurózóna pénzügyminiszterei annyit már elfogadtak, hogy Görögország bruttó finanszírozási szükséglete (GFN), amely az éves kamat- és tőketörlesztéseket tartalmazza, nem haladhatja meg a GDP 15 százalékát. Ez az IMF mérőszáma, amelyet csak a tartozások enyhítésével lehet teljesíteni.
A helyzet iróniája, hogy a Bundestag idén biztosan elfogadná az adósságkönnyítést, mert bár a CDU/CSU-képviselők egy része a javaslat ellen szavazna, ám a koalíciós társ szociáldemokratáknak köszönhetően szilárd a kormánytöbbség.
A 2017. őszi választásokon azonban bekerülhet a parlamentbe az euroszkeptikus AfD és a liberális Szabaddemokrata Párt, amelyek inkább kitessékelnék a görögöket az eurózónából. Így kérdéssé válhat az adósságok enyhítésének elfogadása.
Enyhülő nyomás
A brit függetlenségi népszavazásig ugyan még több mint három hét van hátra, ami alatt sok minden történhet, ám az utóbbi hetek a maradáspártiak erősödését hozták. A szavazás rácáfolhat a közvélemény-kutatásokra. Nem szerencsés, hogy Brüsszel támadja az igen népszerű Boris Johnsont, a kilépéspártiak egyik vezetőjét, és hogy célzásokat tesz arra, hogy barátságtalan lépéseket tenne a szigetország ellen, ha az függetlenné válna.
Borulhat az üzlet
Miközben a Brexit esélye valamivel kisebb, mint egy hónappal ezelőtt, a menekülteket távol tartó EU-török megállapodás összeomlásának sansza nagyobb. Az egyezmény szerint az Égei-tengeren át Törökországból Görögországba érkező menekülteket visszaküldik és cserébe közvetlenül az indulóországból vesznek át bevándorlókat. Eközben a török járőrhajók igyekeznek visszafordítani a lélekvesztőkön útnak induló embereket.
Recep Tayyig Erdogan török államfő azonban azzal fenyegetőzik, hogy ha országa nem kapja meg a megállapodásban szintén szereplő pénzügyi támogatást és a török állampolgárok vízumkönnyítését, akkor megnyitja a határokat. Az egyezség az utóbbit közvetlenül hozzáköti az emberi szabadságjogokkal szemben elkövetett török jogsértések megszüntetéséhez, aminek semmi jele.
Mindenképpen rossz
Erdogan azt az érzést igyekszik kelteni, hogy neki sokkal kevésbé van szüksége az egyezményre, mint az EU-nak. Angela Merkel német kancellár, az EU-török megállapodás legfontosabb támogatója legutóbbi törökországi útján nem találkozott a parlament kurd képviselőivel és olyan újságírókkal, akiket szimplán azért hurcolnak meg, mert végzik a dolgukat.
A történet vége semmiképpen sem jó. Ha az üzlet összeomlik, akkor újraindul az elmúlt hónapokban megszelídült bevándorlás. Ha nem, akkor azért jár rosszul Európa, mert a török vezetés emberi jogsértéseinek eltűrésével elvesztette morális tartását.
Az év vége
Szerencsés esetben az év végére az EU elkerülheti mindhárom válság elmérgesedését. A politikusok kezet rázhatnak, ám aztán hamar rájöhetnek, hogy a görög problémát nem oldották meg, hogy a briteknek a bennmaradásért tett engedmények (mindenekelőtt a vendégmunkások juttatásainak korlátozása) igen nehezen végrehajthatók, és hogy a törökökkel kötött egyezmény egyetlen nyertese, mint mindig, Angela Merkel - zárja cikkét az FT szakírója.