Egy éles vitát kiváltó kérdés, a melegek házassága a szeptemberi német parlamenti választást megelőző kampány középpontjába került. Az ellenzék úgy véli, ezzel az üggyel fogást találhat Angela Merkelen és a CDU/CSU-n, miután mind a kancellár, mint konzervatív pártszövetség ellenzi ennek liberalizálását, miközben a német társadalom túlnyomó többsége támogatja.

A CDU nagy különbséggel vezeti a népszerűségi listákat, mivel a gazdaság jól muzsikál és az emberek többsége immáron úgy gondolja, hogy Merkel jól kezeli a bevándorlási válságot. Kevés felület maradt, amelyen ellenfelei támadhatják, ezek közül a melegházasság ügye a legfontosabb - írja háttérelemzésében Leonid Bershidsky, a Bloomberg Berlinben élő publicistája.

Kapcsolódó

Nagy parádék

Németország nagyvárosaiban a június az óriási melegparádék ideje, ami betolta az ügyet a politikai közbeszédbe. A konzervatívok lehetséges koalíciós partnerei, a szociáldemokraták, a zöldek és a szabad demokraták is jelezték, hogy nem kormányoznak együtt a CDU-val, ha nem fogadja el azt az elvet, miszerint egyenlő lehetőséget kell biztosítani a házasságra mindenkinek.

A meleg párok 11 EU-tagállamban házasodhatnak össze, Észtország és Málta pedig elismeri a máshol kötött frigyeket. Németország abba a tízes körbe tartozik, amelyben a jog együttélésként kezeli az azonos neműek partnerkapcsolatát, miközben hét kelet-közép-európai uniós tagország, köztük az Orbán-kormány alaptörvénye egy nő és egy férfi kapcsolataként definiálja a házasságot.

Anyagi különbség

A német szabályozás majdnem ugyanazokat a jogokat adja az életre szóló partnerkapcsolatban élőknek, mint a házaspároknak, de azért vannak fontos különbségek. Például az előbbiek nem fogadhatnak örökbe gyermekeket és még további tucatnyi eltérés van például az adózásban is.

A CDU vallási alapokon ellenzi a melegek házasságának lehetővé telét, maga Merkel például 2012-ben is azt hangoztatta, hogy a német alkotmány nem teszi ezt lehetővé, pedig a közvélemény már akkor is az egyenlő elbírálás mellett volt. Az idei kampány azonban világossá tehette számára, hogy újraválasztásának talán utolsó nagy akadálya lenne, ha kitartana álláspontja mellett.

Beszélgettek

Ezért leült a CDU testvérpártja, a főként katolikusokat képviselő, bajor CSU vezérével, Horst Seehoferrel, hogy megbeszéljék a dolgot. Aztán a párszövetség szűkebb vezetőkörével egyeztetett, majd kiállt a nyilvánosság elé. Választókerületében találkozott egy leszbikus párral, amely nevelőszülőként nyolc gyermekről gondoskodik.

Ezután azt nyilatkozta, hogy immáron nem tud érvelni a melegházasság egyenjogúsítása ellen, ezért úgy véli, hogy az ezzel kapcsolatos pénteki parlamenti szavazáson minden konzervatív képviselőnek a lelkiismerete szerint kellene szavaznia. Ezzel az óvatos váltással kivédte a CSU esetleges ellenállását és lehetővé tette a CDU-s honatyáknak, hogy feltűnés nélkül 180 fokkal megváltoztassák a véleményüket ebben az "elvi kérdésben".

Progresszív konzervatív

Martin Schulz, a szociáldemokraták kancellárjelöltje nemrégiben azzal vádolta a CDU-t, hogy tartalom nélküli párt. Bershidsky szerint nincs igaza. A CDU hitelesen viszi konzervatív, keresztény, enyhén nacionalista irányvonalát. Merkel, aki inkább progresszív, mint hithű konzervatív, ugyanakkor ebből a szempontból bizonyos értelemben romboló szerepet játszott a párt élén eltöltött 17 év alatt.

Miután bizonyította pártja tagjainak és főként képviselőinek, hogy vele a hatalomban maradhatnak, rá tudta bírni őket néhány jelentős változásra. Ha tetszik, a kormányzás lehetősége volt a méz azon a madzagon, amelyet elhúzott az orruk előtt, ha elfogadják progresszív döntéseit. 180 fokos fordulat volt például az atomenergia elutasítása szinte egyik napról a másikra a fukusimai atomkatasztrófa után vagy a katonai sorozás eltörlése.

Ugyanez a helyzet a melegházasság elfogadtatásával. Ez a sorozat végül összeáll Merkel politikai hagyatékává: a német konzervativizmus megreformálásává. És eközben az ellenzéki pártok szerepe ebben az ügyben (is) feledésbe merül.