Angela Merkel német kancellár és Emmanuel Macron francia államfő máris ellenállásba ütközött 500 milliárd eurós európai hitelkezdeményezésével, mivel az úgynevezett takarékos uniós tagállamok, főként észak-európai országok nem lelkesednek a közös európai eladósodásért - derül ki a Financial Times összefoglalójából. Hogy megvalósul-e a terv, az immáron csak politikai akarat kérdése - foglalja össze a lényeget Lucas Gutenberg, a Jacuques Delors Centre kutatóintézet igazgatóhelyettese. Merkelnek minden meggyőző erejére szüksége lesz, hogy rábírja a részvételre a hollandokat - véli a szakember.

Az egyetértésre szükség lesz, mert ha az Európai Bizottság az EU nevében felveszi hitelként ezt az összeget, akkor jóval nagyobb forrás (az EU-27 GDP-jének három százaléka) felett fog rendelkezni, mint korábban, és a pénzt vissza nem térítendő támogatásként fogja elosztani a koronavírus-válság miatt a legtöbbet szenvedett országok között. Az EU eddig elindított három programot, a nemzeti kormányok támogatására, amelyeket a tőkepiacokról finanszíroz és tervez egy továbbit, amivel a munkahelymegtartó támogatásokhoz kínál majd pénzt. Ezek azonban hitelek és jóval szerényebb keretösszegűek, mint ami a francia-német tervben szerepel.

Kapcsolódó

Transzferunió

Az EU létezése óta a gazdagabb, északi tagállamok, köztük a németek is elsősorban a transzferuniótól tartanak, azaz attól, hogy létrejön a pénz áramlása északról a szegényebb déli tagországok felé. A Merkel-Macron paktum értelmében a hitelként felvett 500 milliárd eurót később fizetné vissza az EU, hogy miként az még tisztázatlan. Szóba kerülhet a tagállamok uniós befizetésének növelése vagy egy uniós adó kivetése például műanyagok használatára vagy a digitális szolgáltatásokra, ám ez utóbbiak nagyon messze vannak még a megvalósulástól.

Olaf Scholz német pénzügyminiszter szerint az EU a terv megvalósításával az USA nyomába lépne bő 200 évvel lemaradva. Ott 1790-ben alakították át a tagállamok adósságát szövetségi tartozásra, megtéve az első lépést a költségvetési unió felé. Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter szintén történelmi lépésnek tekintené a kezdeményezés elfogadását az EU jövője szempontjából.

Nem meglepő módon a spanyol és az olasz kormány üdvözölte a Merkel-Macron paktumot. E két ország az úgynevezett koronavírus-kötvény mellett szállt síkra, ami annyiban hasonlít a tervre, hogy közös európai hitelfelvételt jelent, ám annyiban különbözik, hogy az euróbondok ezután ugyanúgy forognának a kötvénypiacokon, mint bármely állampapír, míg a francia-német kezdeményezés egyszeri hitelfelvételt és annak visszafizetését jelenti.

Nem oda Buda!

Az észak-európai országok és Ausztria azonban már nem ennyire lelkesek. Sebastian Kurz osztrák kancellár és svéd, illetve dán kollégája csak olyan támogatási formát tud elfogadni, amelyben nem szerepel hitel. Úgy vélik, hogy a történet végén az fog fizetni az EU nevében, vagy helyett, akinek van pénze és ezek a gazdagabb tagállamok lesznek. Arra hivatkoznak, hogy bármilyen új megoldás bevezetésének összhangban kell lennie az európai alapszerződéssel, és kétséges, hogy a Merkel-Macron terv megfelel-e ennek a kritériumnak.

A történet másik végén, ha tetszik, a pénz elosztásának ügye áll. Kérdés, hogy milyen szempontok teljesítése alapján lehet majd hozzáférni a gigantikus összeghez, és a szakértők biztosak benne, hogy a kelet-európai uniós tagállamoknak lesz ehhez néhány szavuk, miután megszokták, hogy az uniót fejős tehénnek használják. Ugyanakkor a koronavírus-járvány nem érintette olyan keményen a régió országait, mint a dél-európai EU-tagállamokat.