Ne higgyenek a németeknek, ha azt mondják: készek elfogadni, hogy az eurózóna szintjén közös betétbiztosítási rendszer jöjjön létre, illetve ha azt ígérik, hogy feladják a szoros költségvetést, és gazdaságösztönző programokat indítanak! - írja Wolgang Münchau, a Financial Time (FT) publicistája. Az előbbit Olaf Schulz pénzügyminiszter vetette fel saját véleményeként - tehát nem a kormány álláspontjaként -, az utóbbit már Németországban is egyre több közgazdász szorgalmazza, sőt egyesek kritizálják azt a gazdaságpolitikai tabut, hogy a költségvetésnek többletet kell mutatnia.

Ami az eurózóna összes országára kiterjedő, közös betétbiztosítást illeti a korábbi pénzügyminiszter, a konzervatív Wolfgang Schäuble tárgyalni sem volt hajlandó erről addig, amíg a bankrendszerüket nem karcsúsítják, illetve amíg nem garantálják, hogy a pénzintézetek ne vásárolhassák saját kormányuk államkötvényeit, azaz amíg nem korlátozzák, hogy finanszírozzák országuk államadósságát.

Kapcsolódó

Ugyanaz

Scholz lényegében ugyanezt mondja, ugyan az utóbbit jelöli meg mint a közös betétbiztosítás bevezetésének legfontosabb feltételét. És ez csak az egyik akadálya a német kezdeményezés elfogadásának, miután az olasz bankok például kevesebbet nyernének az eurózónás betétbiztosítással, mint azzal, hogy feladnák a döntő részben hazai befektetők kezében lévő államkötvénybizniszt.

A hollandok vélhetően egyetértenének a pénzügyi kockázat mérséklésével, ám egy másik német feltétellel, azzal, hogy egységesítsék az eurótagállamok vállalati nyereségadó-alapját, már nem. Ez utóbbi nagy lépést jelentene az egységes nyereségadó felé, amivel az egyes kormányok elvesztenék a lehetőséget, hogy kedvező adózással csábítsák országukba a befektetőket.

Nincs háttere

Emellett hiba lenne feltételezni, hogy Scholz javaslata automatikusan a kormány álláspontjává válhat. Angela Merkel kancellár üdvözölte a kezdeményezést mint ami előremozdíthatja a vitát az ügyről, ám a közös betétbiztosítást továbbra is sokan ellenzik Németországban. Közülük is kiemelkednek a befolyásos takarékbankok (Sparkassen), amelyek attól tartanak, hogy ezzel a rendszerrel a németek megtakarításaiból fizetnék ki a felelőtlenül gazdálkodó dél-európai országok bajba kerülő bankjainak adósságát (mármint a közös betétbiztosítás miatt a betéteseik velük szembeni követeléseit).

A lazább költségvetéssel ugyanez a helyzet: miközben erről beszélnek, Merkel a napokban erősítette meg, hogy pártja nem hátrál a költségvetési többlet követelményétől. Bár a 2018-as büdzsé 1,9 százalékos GDP arányos többlettel zárt, ezt a pluszt egyebek mellett a nemrégiben elfogadott nagy klímavédelmi programra fordítják. Scholz egyébként maga is fiskális héja, úgyhogy ez ügyben egy húron pendül a konzervatívokkal.

Mi van a háttérben?

Az FT publicistája szerint a háttérben valójában az van, hogy Scholz - Klara Geywitz keletnémet politikus társaságában - pályázik a szociáldemokraták (SPD) üresen álló párt(társ)elnöki posztjára. Az eurózónás reformjavaslattal pártjának Európa-párti szárnyát célozta meg. Azzal, hogy ellenzi a védelmi kiadások növelését, a balszárnynak tesz gesztust, azzal, hogy a szigorú költségvetés híve, a konzervatívan gondolkodók támogatását akarja megszerezni.

Az SPD november utolsó hetében tart elnökválasztást, amelyen Sholzék ellenfele egy baloldali páros: Saskia Esken és Norbert Walter-Borjans. Ha az utóbbiak győznek, akkor borítékolható, hogy a párt felmondja a népszerűségét egyáltalán nem javító, sőt inkább rontó nagykoalíciót, és Németországban tavasszal előrehozott parlamenti választások lesznek.

Ez azt jelentené, hogy Angela Merkel politikai karrierje is a jelenlegi kormányzati ciklus vége, azaz 2021 ősze előtt érne véget. A kancellár egyelőre nem tesz semmit, ami rontaná pénzügyminisztere pártelnökké választásának esélyeit, ám az FT cikkírója kíváncsi, meddig kerülnék a vitát, ha a Scholz/Geywitz páros nyerne, és így fennmaradna a CDU-SPD koalíció.

Mi hozhat áttörést?

Az FT európai ügyekkel foglalkozó szakírója szerint a német politikában csak az hozhat változást, ha a Zöldek bekerülnek a következő kormányba. Már volt egy javaslatuk a merev költségvetési politika módosítására, amelynek lényege, hogy a megtakarítások nem mehetnek közszolgáltatási szektort fejlesztő befektetések rovására. Emellett további befektetéseket akarnak a klímacélok teljesítése érdekében.

Mindez azt jelentheti, hogy hiába válik esetleg a szociáldemokraták társelnökévé Scholz, ebben a kormánykoalíciós felállásban nincs esélye a reformjavaslatai elfogadtatására. Tervei akkor válhatnak valósággá, ha pártja már nem lesz kormányon és ő már nem lesz pénzügyminiszter.