Olaszország, amely gazdaságilag a fejlett országok sereghajtói között található, a politikában sokszor jár az új trendek élén - írja Tony Barber, a Financial Times (FT) publicistája. A 20. században olyan úttörő gondolkodókat adott Európának, mint Benedetto Croce idealista filozófus, történész és Antonio Gramsci marxista teoretikus. Olaszországban került hatalomra Benito Mussolini, aki szocialista újságíróból Európa első fasiszta diktátorává vált és itt épített tévé- és hirdetési vállalatbirodalma mellé sikeres politikai pártot Silvio Berlusconi.
Napjainkban Matteo Salvini belügyminiszterre, miniszterelnök-helyettesre, a jobboldali Liga elnökére érdemes figyelni. A szokatlan, populista kormányban, amely a Liga és a baloldali, elitellenes Öt Csillag Mozgalom szövetségére épül ő a legdinamikusabb figura. Pártjának népszerűsége szárnyal, messze megelőzi a koalíciós partnerét. Ez főként annak köszönhetően, hogy belügyminiszterként drámai szigorral lépett fel a bevándorlókkal szemben - ahogy Orbán Viktor interpretálta: Magyarország a határkerítéssel a szárazföldön, Olaszország Salvini fellépésének köszönhetően a tengeren zárta le Európa határait.
Óriási ambíciók
Az FT publicistája szerint egy napon Olaszország miniszterelnöke és az olasz jobboldal vitathatatlan vezetője lehet, amit merész terveinek szolgálatába állíthat. Salvini ambíciói ugyanis nem állnak meg az országhatároknál. A májusi európai parlamenti választásból Európa domináns jobboldali politikusaként akar kikerülni. Ezt úgy érheti el, hogy élére áll egy az EU-t vezető politikai elit és a liberális értékek elleni nacionalista, populista lázadásnak.
Jelenleg jó hátszéllel hajózik céljai elérése felé. Angela Merkel Németország jobb-közép kormányának vezetője karrierje végén jár. A francia jobboldal még mindig nem tért magához a két évvel ezelőtti elnökválasztást megelőző botrányokból és a súlyos politikai vereségből. Az Egyesült Királyság kifelé lépdel az EU-ból, távozásával veszik a kalapjukat a brit euroszkeptikus politikusok is.
Világos cél és akadályok
Salvini és lázadó társai - akik között ott találjuk Orbán Viktort, Magyarország miniszterelnökét is - várhatóan nem fognak többséget szerezni az új európai parlamentben. Csakhogy ha 30 százaléknyi vagy annál több szavazatot kapnak, akkor elég erősek lehetnek ahhoz, hogy aláássák az új Európai Bizottság és a többi uniós intézmény tevékenységét. Az FT szakírója szerint Salvininek esze ágában sincs kivinni Olaszországot az EU-ból vagy akár az eurózónából. Olyan befolyást akar, amelynek birtokában megakadályozhatja az államközösség mélyebb politikai és gazdasági integrációját.
A kérdés az, mi állhatja az útját. Olaszországban annak köszönheti erejét, hogy ellenfelei gyengék. Az Öt Csillag tapasztalatlan és kétbalkezes a kormányzásban. A bal-közép ellenzék megosztott és demoralizált, a jobboldalon az idős (82 éves) Berlusconi azt hiszi, hogy neki és Forza Italia pártjának még van jövője. Ugyanakkor a Liga fő támogatói, az észak-olasz üzleti körök nem rajonganak a kormány kiszámíthatatlan, a koalíciós partner elvárásai miatt szociális elemekkel teletűzdelt gazdaságpolitikájáért.
Ami azonban mindennél fontosabb: az olasz gazdaság ismét recesszióban van. Hasonlóan az országot vezető elődeihez Salvini is azzal került szembe, hogy az olasz gazdaság gyenge teljesítménye mérsékli az ország politikusainak európai befolyását. Az FT cikkírója szerint korai lenne kijelenteni, hogy ez Salvini hanyatlásához vezet majd, ám azt a kérdést talán hamarosan feltehetjük, hogy meddig és milyen magasra emelkedik politikai csillaga.