Theresa May brit miniszterelnök arra számított, hogy az e hét végi európai uniós csúcstalálkozó nagy előrelépést hoz az Egyesült Királyság és az EU válási tárgyalásain. Nevezetesen az EU-tagországok vezetői hozzájárulnak ahhoz, hogy megkezdődjenek a tárgyalások a 2019. márciusi szétválás utáni kereskedelmi kapcsolatokról - kezdi összefoglalóját a Financial Times (FT).

Borítékolható volt, hogy ebben csalódni fog. A pozitív fejlemény helyett a csúcsértekezlet előtt kőkemény német-francia párossal találta magát szemben, amely kizárta ezt a forgatókönyvet. A maximum, amit Berlinből és Párizsból ígérnek az az, hogy ha London komoly engedményeket tesz (főként a korábbi brit uniós kötelezettségvállalások fejében fizetendő lelépési pénz ügyében), akkor a decemberi újabb EU-csúcson szó lehet a válás utáni hogyan tovább napirendre vételéről. Angela Merkel német kancellár végül megerősítette ezt az uniós csúcson.

Hiábavaló ígéret

Falnak mentünk - idézett az FT egy brit tisztviselőt. Míg korábban számos francia-brit konfliktusban a németek közvetítettek, London most merev elutasítást tapasztalhat Berlintől és Párizs semmi jelét nem mutatja annak, hogy megpróbálná áthidalni az ellentéteket.

A kérdés egyszerű: miért vált a német álláspont ilyen merevvé a brexit ügyében? Különösen annak tükrében, hogy May szeptemberi firenzei beszédében beígért egy kis pénzt. Meglebegtette, hogy ha Nagy-Britannia a válás után még két évig átmeneti viszonyban maradna az EU-val - ez a viszony erősen hasonlítana az eddigi helyzethez -, akkor London befizetné az erre az időre eső brit kötelezettségeket, összesen 20 milliárd eurót.

Egy diplomata szerint azt várták, hogy ez megolvasztja Angela Merkel német kancellár szívét. Ehelyett a Mayjel folytatott telefonbeszélgetései állítólag mostanában fagyos hangulatúak voltak, csak a csúcson oldódott a viszony, amikor May kérte az EU-s vezetőket, hogy enyhítsenek keménységükön - derült ki a Bloomberg tudósításából. Válaszul Merkel azt ígérte, hogy ha London kínál valamit - főként a lelépési pénz ügyében -, akkor decemberben dönthetnek a 2019 utáni kapcsolatokat előkészítő tárgyalások megkezdéséről.

Hiú remény

Így már volt valami a brit miniszterelnök kezében, amivel hazautazhatott, ám a nyögvenyelős tárgyalások éles ellentétben állnak az elszánt brit brexitpártiak várakozásával, akik azt gondolták, hogy a német kormány mindenképpen meg akarja majd őrizni a szigetország piacát az ország cégeinek, ami felpuhítja a kilépéssel kapcsolatos álláspontját. Amikor az EU léte, az unió egységének megőrzése a tét, akkor nem tehetünk engedményeket - fogalmaz erre rácáfolva Axel Schäfer, a német szociáldemokraták brexitfelelőse.

A német álláspont szerint fontosnak tartják a jó kereskedelmi kapcsolatokat a válás után, sőt a külügyminisztériumban egy előterjesztés is készült ezzel kapcsolatban. Az utóbbi azonban egyelőre nem jutott el a kancelláriáig.

Merkel korábban jelezte EU-s kollégáinak, hogy az október túl korai időpont lenne a válás után viszonyokról folytatandó tárgyalások elkezdésére. Uniós diplomaták hozzáteszik ehhez, hogy a halogatás a briteknek okoz nagyobb gondot, ugyanis a szigetország cégei, megelégelve a kilépés körüli bizonytalanságot, tovább folytatják a kontinensre költözéssel kapcsolatos terveik végrehajtását.

Ki vitatkozik, kivel?

A német vállalatok eközben szintén kevés értelmét látják a válási feltételek felpuhításának - s így nem gyakorolnak nyomást ennek érdekében kormányukra -, mivel az a véleményük, hogy a britek térfelén pattog a labda.

Az az ember benyomása, hogy a vita a londoni kormányon belül zajlik, nem az EU és az Egyesült Királyság között - mondta a cégek benyomását összegezve Joachim Lang, a BDI iparszövetség elnöke a londoni vezetés kemény- és puhabrexit-párti tagjainak sokszor a nyilvánosság előtt folyó vitájára. Nincs értelme beavatkozni egy brit belpolitikai vitába - tette hozzá.

Rossz emlék

Berlini tisztviselők sokszor emlékeztetnek May elődje, David Cameron és Angela Merkel tárgyalásaira, amelyeket a 2016-os függetlenségi népszavazás előtt folytattak. Ezek sovány eredménye is magyarázhatja, hogy a kancellár miért foglalt el most kemény álláspontot.

Az egyeztetéseken Cameron elért engedményeket, például az EU - német támogatással - hozzájárult volna ahhoz, hogy a vendégmunkásokat diszkriminálják: csak négyéves Nagy-Britanniában végzett munka után lettek volna jogosultak a munkához kapcsolódó ottani juttatásokra. A brexitpártiaknak azonban ezek semmit sem jelentettek. A németek attól tartanak, hogy ha Maynek engednek, akkor ugyanígy járnak.

Nem értik

Az Európa-ellenes brit bulvársajtó amúgy sem fogadja el a válás utáni átmeneti időszak tervét, mert az alatt érvényben maradnának az EU-s szabályok, amiket gyűlölnek a függetlenség megszállott hívei - mondta egy német tisztviselő az FT-nek. Valami hasonlóra hívja fel a figyelmet Pascal Lamy, az Európai Bizottság korábbi biztosa, a Kereskedelmi Világszervezet egykori igazgatója.

Szerinte a briteknek nehezükre esik felfogni, hogy a brexit feltételeinek meghatározásában a gyengébb fél szerepét játsszák. Az alapvető különbség a londoni és berlini-párizsi hozzáállás között az, hogy az előbbi szerint a válásról normális tárgyalások folynak az EU és Nagy-Britannia között. Az utóbbi felfogás viszont úgy látja, hogy egy olyan projekt zajlik, amelynek célja a károk minimalizálása.

Az Egyesült Királyságban még mindig azt hiszik, hogy kaphatnak valamit a pénzért, amit a kilépéssel összefüggésben fizetniük kell - folytatja Lamy. Valójában azonban erről szó sincs. Az egyetlen kérdés, hogy mennyivel tartoznak azért a kárért, amelyet az uniós kilépésükkel, amiről ők döntöttek egyoldalúan, okoznak.

(A nyitókép forrása: Chris J. Ratcliffe, AFP)