Az Európai Unió pénzügyminiszterei megállapodtak abban, milyen sorrendben kell fizetniük a bajba kerülő bankok feltőkésítésében részt vállaló szereplőknek. A lényeg, hogy az adófizetők pénzének bevonására csak a legvégső esetben legyen szükség. A megállapodás alapjaiban megfelel annak a tervezetnek, amelyet a hét elején az unió ír elnöksége vezetett elő. A hétórás tárgyalás után az éjszaka közepén tető alá hozott javaslat most az Európai Parlament, majd a tagországok törvényhozása elé kerül. Remélhetően még az év végéig jóváhagyják az új rendszert. A szabályok elfogadása feltétele annak, hogy a jövő év közepén elindulhasson az Európai Központi Bank ernyője alá kerülő közös európai bankfelügyeleti mechanizmus.
Az első szabály, hogy a tagállamoknak véső esetben, ha a pénzügyi stabilitás fenntartására nincs más mód, joguk lesz állami kézbe venni a fizetésképtelenné vált pénzintézeteket. Ezzel kapcsolatban két álláspont ütközött egymással. Az egyik szerint az államoknak a pénzpiaci helyzet alakulásától függően szabad kezet kellett volna kapniuk a beavatkozásra - emellett volt mások mellett Franciaország, Nagy-Britannia és Svédország -, míg a másik normatív szabályokhoz kötötte volna az állami segítségnyújtást - emellett Németország, Hollandi és Finnország tört lándzsát.
Utóbbiak attól tartottak, hogy ha túl nagy szabadságjogot élveznek a kormányok a beavatkozásra, akkor gyorsan közbelépnek, ami megnöveli az államok, és rajtuk keresztül az adófizetők vállára nehezedő költségeket. Az éjszaka véget ért ülésen végül mindkét fél számára elfogadható kompromisszum született.
Szigorú és megengedő
A csőd közelébe került bankok tartozásainak törlesztését a hitelezői rangsornak megfelelően kezdik el, ami azt jelenti, hogy a részvényesek és a kötvénytulajdonosok megelőzik a 100 ezer eurónál nagyobb betétek elhelyezőit. A követelések nyolc százalékát kell kifizetni ebből a forrásból, az efeletti adósságok esetén a tagállamok dönthetnek arról, hogy kire terhelik a cechet, kivételeket alkalmazhatnak és dönthetnek úgy, hogy egyből az állam forrásait veszik igénybe.
Utóbbi esetén azonban először a nemzeti bankmentő alapokhoz kell fordulniuk. Ezeket a pénzintézetek befizetéséből kell felállítaniuk a tagországok, tőkéjüknek el kell érniük az egyes tagországok területén működő bankok együttes biztosított betétállományának 1,3 százalékát. Ezeknek az alapoknak az bevetéséhez Brüsszel engedélyére is szükség lesz és egy-egy bank esetén csak a pénzintézet kötelezettségeinek öt százalékát lehet ebből a forrásból kifizetni, kivéve ha a biztosítás nélküli nagy kötvénytulajdonos pénzét már teljesen felhasználták. Ez utóbbi szabály célja az, hogy maradjon pénz az esetleges további csődökre is. Végül az Európai Bizottság jogot kaphat arra, hogy saját kezébe vegye a válságba került bankok helyzetének rendezését, ha ennek szükségét látja.