Oroszország és Kína 15 évi tárgyalás után látványosan megállapodásra jutott arról, hogy gázvezetékkel kötik össze a két országot és közösen tárják fel a Szibériából az ázsiai országba szállítandó energiahordozót adó gázmezőket - kezdi háttérelemzését a Bloomberg. A harminc évre szóló üzlet szerint Kína bezsebeli azt a energiaforrást, amelyre szüksége van gazdasága táplálásához, illetve a szén felhasználásával együtt járó brutális levegőszennyezés enyhítéséhez.

Oroszország elérte, amit olyannyira áhított: diverzifikálta földgáz-értékesítését, csökkentette függését az európai piactól. Aligha kell attól tartania, hogy Kína valaha az életben szankciókat vezet be ellene, mert megengedhetetlen hatalmi politikát folytat határain belül vagy azokon kívül. Ugyanakkor ahogy az 1990-es évek vége, a tárgyalások megkezdése óta mindig, most is az a kulcskérdés: mennyit fizet a vevő az energiahordozóért.

Titok

Kína hagyományosan kész olyan üzleteket kötni, amelyekben részt vesz az érdekeit szolgáló befektetésben, pénzt tol az üzletbe előre, cserébe azért, hogy később kedvezőbb áron fizessen a portékáért. Oroszország a gázbizniszben nyitott volt erre a megoldásra, de nem akart túl nagyvonalú megállapodást kötni, mert ha nagyon lemegy a gáz árával, akkor olyan precedenst teremthet, amelyre többi vevője is hivatkozhat, akkor mások a kínai gázárról indíthatják az alkut.

Végül is úgy tűnik, hogy Peking 25 milliárd dollár előleget fizet, amelyet Moszkva a kínai export alapjául szolgáló gázmezők feltárására és a szállításhoz szükséges vezeték kiépítésére fordíthat. A gáz áráról azonban nincs közvetlen információ - Alekszej Miller, a Gazprom vezérigazgatója megtagadta a választ az erre vonatkozó kérdésre, mondván: az árat üzleti titokként kezelik.

Találgassunk!

Szemügyre véve a megállapodással kapcsolatban napvilágot látott részleteket, akkor lehet tippelni. A Gazprom 30 éven át évente 38 milliárd köbméter gázt szállíthat Kínának, amelynek teljes értéke 400 milliárd dollár lehet. Pavel Molchanov, a Raymond James pénzügyi szolgáltató cég vezető energiaspecialistája gyors utánaszámolással ebből úgy kalkulálja, hogy ezer köblábanként 10 dollárt fizethet a vevő. Ez 353 dollár/ezer köbméteres ár, ami nagyjából megfelel annak, amit az oroszok Közép-Európában bezsebelnek az energiahordozóért. (Ugyanilyen árról beszélt az MTI híre szerint saját számításaira hivatkozva Alekszej Uljukajev orosz gazdaságfejlesztési miniszter.)

Vlagyimir Putyin orosz államfő azt mondta, hogy Kína az olaj árához kapcsolt árat fizet a gázért (így fizet a jelenleg érvényben lévő hosszú távú megállapodás alapján Magyarország is, ami évek óta nagyon kedvezőtlen - a szerk.). Eszerint ha Brent jegyzése felkúszik két százalékot, akkor Peking cechje is éppen ennyivel nő. Fel kell tenni azonban azt a kézenfekvő kérdést: hogyan mehettek bele a kínaiak egy ilyen árképzésbe egy 30 éves üzlet esetén, amikor a világon senki sem tudja megmondani, hogyan fog változni az olaj ára ilyen időtávon?

Egyszerű

Derek Scissorsnak, az American Enterprise Institute tudományos munkatársának van erre egy nagyon egyszerű válasza: Egy szót nem hiszek el az egészből! Szerinte az árról egyszerűen nem állapodtak meg. Soha nem fogjuk megtudni az igazságot, de könnyen lehet, hogy megegyeztek a szállítandó mennyiségről, az ár kérdését pedig tovább rúgták az úton, mint egy konzervdobozt. Így legalább elkezdhetik építeni a vezetéket.

Ha ez igaz, akkor az üzlet értékeként megadott 400 milliárd dollár szimpla pr-fogás, porhintés, amivel a Gazprom megvezeti más üzletfeleit (és a médiát). Erre hivatkozva az orosz gázóriásnak nem kell attól tartania, hogy más vevői az alacsony kínai árra hivatkozva alkudoznak. Elbátorítja őket még azelőtt, hogy leülnének a tárgyalóasztalhoz. A lényeg, hogy az oroszok keményen kézben tarthatják a gáz árát.

Fricska és tüske

Ezt a spekulációt támasztja alá, hogy a szerdai hivatalos bejelentés előtt néhány órával még arról szivárogtattak ki híreket, hogy nem lesz megállapodás. Ha Putyin enélkül távozott volna Sanghajból, akkor gyengébb tárgyalási pozícióból kezdhette volna Barack Obama amerikai elnökkel és Angela Merkel német kancellárral júniusban esedékes egyeztetéseit. Most azzal ülhet le, hogy íme, Oroszország nem is függ olyan nagyon nyugati vásárlóitól. Így keményebb lehet Ukrajna ügyében.

A kínai vezetésnek szintén meglehetett az oka arra, hogy belemenjen a nagy színjátékba. Az USA-ban a napokban indítottak büntetőeljárást kínai katonai tisztviselőkkel szemben, azzal a váddal, hogy amerikai vállalatok üzleti titkai után kémkedtek. Nem lenne meglepő, ha késztetést éreztek volna arra, hogy a gázmegállapodás hírével - Moszkvát segítve - odaszúrjanak egyet az oroszokkal Ukrajna miatt fasírtban lévő USA-nak. Végül is ahogy a mondásból tudjuk: az ellenségem ellensége a legjobb barátom. Legalábbis pillanatnyilag.